A farsangi időszak a világ népei számára karneválokkal és mulatságokkal tarkított periódus. De vajon honnan származik ez a szokás, és hogyan terjedt el nálunk? Cikkünkben ezt a kérdést járjuk körül.
Előzmények
A farsangi mulatságok eredetileg germán és római pogány szokásokból, illetve népi hiedelmekből alakultak ki. Egyik legismertebb előfutára a Szaturnália nevű római ünnepség, amelyet Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek meg minden év decemberében, a téli napforduló idején. Az ünnepségeken az emberek napokig dorbézoltak, ugyanis ilyenkor büntetlenül rúghattak ki a hámból. A vigadozás rendszerint december 17-én kezdődött, azonban az évszázadok során sokat változott, hogy pontosan hány napig tartott a mulatság, három naptól kezdve egészen hét napon át is tarthatott.
A hagyomány szerint a polgárok ilyenkor Szaturnusz uralkodásának boldog aranykorát elevenítették fel, amikor az emberek még egyenlőek voltak, és a társadalom urak és szolgák helyett szabad emberekből állt. Ennek kapcsán vált ez az ünnep igazán híressé, ugyanis a fáma szerint a mulatság idejére a társadalmi szerepek felcserélődtek a rabszolgák és uraik között. A rabszolgák visszabeszélhettek, egy asztalhoz ülhettek gazdáikkal, de akár még parancsokat is osztogathattak nekik.
A történészek azonban óva intenek minket attól, hogy ezeket a mondákat túl komolyan vegyük, ugyanis a különböző források eltérően értekeznek a témáról. Sokan vélik, hogy ezek a gyakorlatok – ha csakugyan léteztek – valójában éppen arra szolgáltak, hogy megerősítsék azokat a fennálló társadalmi normákat, amik egyébként az év további napjain meghatározták a nép életét, az uralkodó osztály hegemóniáját hivatottak állandósítani.
Sokan a karácsony előképét is látják a Szturnáliákban, ugyanis az ajándékozás is bevett szokás volt az ünnep alatt, ráadásul időben is közel esnek egymáshoz.
Farsang
A farsangi időszak vízkereszt napjától, azaz január 6-tól egészen hamvazószerdáig tart, amely a nagyböjt kezdetét jelöli. A magyar farsang is egyike a tavaszváró, télbúcsúztató ünnepségeknek, amelyek legfontosabb ismérvei közé tartozik a különböző maskarákban, álarcokban való alakoskodás, illetve a duhajkodás. Ezek közé sorolható például a velencei és a riói karnevál, a holland Vastenavond és természetesen a mohácsi busójárás is.
A magyar farsang szó a német eredetű, bajor-osztrák „vaschang” szóból származik, amely azokat a böjt előtti napokat jelöli, amikor még lehetet húst is fogyasztani. Éppen ezért nem meglepő, hogy ez a szokás elsősorban német hatásra jelent meg nálunk, és nagyjából a 15. századra vált igazán elterjedtté. Bár a nép emberét elsősorban a német hatások befolyásolták, az udvari kultúrában inkább az itáliai tradíciók nyertek teret, ennek ellenére mégis az előbbi maradt fent hazánkban.
A pogány tradíciók mellett a farsangi mulatságok abban a népi hiedelemben gyökereznek, hogy a tél vége felé, amikor a legrövidebbek a nappalok és legsötétebbek az éjszakák, gonosz szellemek lepik el világot, akiket hangos dínomdánommal, riasztó jelmezekkel és maszkokkal, de akár boszorkánybábu elégetésével szerettek volna elűzni.
„Még a’ Keresztyének között-is sok rendetlen tréfás vétkes dolgok mentenek véghez. Mert némellyek lárvákat vettenek, külömböző nemnek ruhájában öltözenek sok vásottságot fesletséget vittenek véghez: némellyek sok-féle figúrás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolbúl jöttlelkeknek: mellyre nézve hellyessen mondották sokan Ördögök’ Innepének” – fogalmaz a 18. század végén Bod Péter irodalomtörténész a Szent Heortokratesben.
A mohácsi busójárás
Hazánk egyik leghíresebb látványossága a mohácsi busójárás, amelynek idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg, és amely 2009 óta az Unesco szellemi örökségeként tartható számon. A búsójárás a délszláv sokac népcsoport ünnepsége, amely horvátul a poklade nevet viseli. Az eszem-iszom és tivornyázás mellett a hagyomány részét képezi a búsócsoportok felvonulása az utcákon, hogy majd a város főterére érve megkezdjék a szabad farsangolást.
A hagyomány jellegzetes figurái a busók, akik hagyományosan fűzfából faragott, állatvérrel festett, birkabőrcsuklyás maszkot viselnek, illetve kifordított rövid bundát és szalmával kitömött nadrágot. Kevésbé ismert, azonban ugyanolyan fontos alakjai a sokac népviseltbe öltözött, arcukat eltakaró lányok is, illetve a jankelék, akiknek az a feladatuk, hogy a bámészkodókat távol tartsák a busóktól.
Ebben az évben az ünnepségek február 16-tól 21-ig tartanak. További részletek a busójárás honlapján találhatóak.
A cikkünkben bemutatott fotók mindegyikét az Átváltozás – A Nagy Busókönyv lapjairól kölcsönöztük, amely Juhász Balázs fotóművész és Simon Katalin író keze nyomán valósulhatott meg 2021-ben. A könyv soha nem látott részleteséggel mutatja be a nagyközönség számára a mohácsi busójárás egyedülálló hagyományát. Jelenleg Mohácson, a Tourinform irodáiban vásárolható meg.
Fotók: Juhász Balázs
Skandináv designikonnal közös kollekciót dob piacra az IKEA
Egy belgrádi stúdió tervezett hűsítő teázót Dubajba
