Az orosz identitás definiálására tett próbálkozások hosszú múltra tekintenek vissza. A hatvanas években az akkori gondolkodók egy csoportja underground mozgalom formájában próbálta meghatározni, hogy mit érdemes gondolni és vallani az akkori kor sajátosságairól. Tarts velünk és ismerd meg a titkokat!
A Nyugattól elforduló, önmagát nehézkesen definiáló orosz értelmiség a múlt század közepe-vége felé is küszködött annak meghatározásával, hogy mi is a járható, és járni érdemes út. A Szovjetunió alternatív, „földalatti” mozgolódásairól Maria Engström, az Uppsalai Egyetem professzora adott elő a Danube Institute rendezvényén június 9-én. A professzor a 2023-ra jellemző orosz radikalizmus és a hatvanas évek underground tömörülései között keresi az összekötő szálakat, amelyek utóbbi hatásait igazolják.
A másképpen gondolkodók egyik csoportosulása volt az úgynevezett Juzsinszkij kör (vagy más elnevezéssel Jurij Mamlejev szalon), amely 1958-ban alapult és 27 orosz gondolkodót tömörített, voltak köztük művészek, zenészek, költők és írók. Találkozásaik helyszíne Jurij Mamlejev, orosz író szalonja volt Moszkva belvárosában. Mamlejev Puskin-díjas író, aki leginkább a metafizikai realizmus, mint irodalmi műfaj kifejlesztésével vált ismertté. Műveiben rendre megjelent a pszichopatológia, és nagy érdeklődéssel volt a buddhista és hinduista tanok iránt. 1974-ben az Egyesült Államokba emigrált, és csak a Szovjetunió felbomlása után tért vissza Moszkvába. Művei nagy hatással voltak az underground kör szintén szovjetellenes, az igazságot és az ébredést a materiális valóságtól eltérő, metafizikai valóságban kereső tagjaira. Az okkult kört túlnyomó többségben férfiak alkották, csupán néhány kivétellel.
A kör munkáját egzakt módon meghatározni nem egyszerű: nem irodalmi, vagy egyéb művészeti tevékenységet folytattak, hanem kreatív folyamataikkal a gondolkodás és az életmód egy alternatív formáját próbálták kultiválni. Mint ahogy egyéb nonkonformista, underground körök, helyszínt adott a hasonló gondolkodásúak ismerkedésének és barátkozásnak, olyan gondolatok megfogalmazásának, amelyek nemigen fértek bele a fősodorba. Politikai helyett inkább kulturálisként vagy metafizikaiként jellemezhető a csoport mozgolódása, ami szovjetellenes volt ugyan, de mivel baráti körként operált, és politikai tevékenységtől mentes volt, így a hatóságoknak sem igazán szúrt szemet.
Igor Dudinszkij, orosz újságíró úgy beszélt a körről, hogy az mindig valakinek a lakásában vagy stúdiójában tartotta találkozóit, és semmiképpen sem nyilvános helyen. Kiemelte, hogy ezen alkalmakkal senki nem szorult háttérbe, a találkozókon pedig jellemzően egészséges intellektuális versenyszellem uralkodott – ezt a XIX. századból vette át a XX. századi szovjet szalon.
Engström a tömörülést „skizoid” undergroundnak nevezte, ezzel arra utalva, hogy annak tagjai nem törődtek saját örökségüknek sorsával, és nemigen ismerték fel az alkotásuk fontosságát. Jobbára a tudatmódosult állapotban léteztek a mindennapjaikban, ez összekötő kapocs is volt a tagok között. Ennélfogva kevés írásos emlék őrzi a kör tevékenységét és hatásait, azoknak nagyja leginkább Mamlejev nevéhez kötődik.
Jurij Mamlejev, a kör találkozóhelyeinek biztosítója így nyilatkozott a kör kollektív gondolkodásáról: „határozottan azt éreztük, hogy egy feneketlen szakadék tátong alattunk és az egész bolygó éppen belesüllyed. Ugyanakkor azt is éreztük, hogy valószínűleg ez szükségszerű: lehetséges, hogy a bolygó befejezte az utazását és újjá kell születnie egy új szinten.” A kört alkohol és egyéb tudatmódosítók fogyasztása jellemezte, ezeket a kísérletezéseket akár a társadalmi- és politikai élet elleni tiltakozásként is lehet értelmezni. A szovjet underground körök hőse a radikális, autonóm ember – a kör tagjai úgy érezték, nincs rájuk szükség a szovjet rendszerben, ennélfogva gyökerek sem kötik hozzá őket. Ideológiai szempontból a szalont gnoszticizmus (vagyis a kereszténység egyfajta ezoterikus alkalmazása) jellemezte, ám más tradíciókat is magába foglalt, többek között például orosz vallási filozófiát.
Ma is híres-hírhedt Alekszandr Dugin ugyancsak részt vett az underground kör gyűlésein, ugyan ő már későbbi generáció tagja volt – 1962-ben született, így a kör kezdeti, jelentőségteljes találkozóin még nem volt jelen. Róla itt írtunk korábban.
Ugyan az underground mozgalmakat nem ritka egyfajta társadalmi kirekesztettséggel asszociálni, ez Igor Dudinszkij elmondása szerint nem egészen így volt a Juzsinszkij-kör esetében, amelynek tagjai inkább egy kiválasztott elit kiváltságos részeseiként tekintettek magukra – ugyan ezt nem mondták ki, mindannyian tudták és értették. A moszkvai underground körökről ugyancsak elmondható, hogy nem voltak túl zártak, és lehetséges volt a kapcsolatteremtés a különböző szalonok tagjai között. A Jurij Mamlejev szalon tagjai attól tartottak, hogy a modernitás térnyerése kéz a kézben jár a szellemi pusztulással, a megfogalmazott gyógyírek között pedig a legdominánsabb volt talán a Nyugattól történő elfordulás és az eurázsiai gyökerekhez való visszatérés. Ez a jelenség az orosz történelmet tekintve korántsem számít forradalmi ötletnek, a Nyugat által ébresztett paranoia az évszázadok során olykor különböző arcokkal ugyan, de rendre felütötte fejét az orosz vezetőkben és társadalomban. Ennek egy új kicsúcsosodását láthatjuk ma a második évében járó, Ukrajnát érő orosz invázióban is. Az underground moszkvai mozgolódást talán az teszi érdekesebbé, hogy mindez a városi gondolkodó- és alkotó körökben is ily módon jelentkezett.
Szerelem a sziléziai bányák iránt – Interjú Marek Locherrel
Elhunyt Milan Kundera
