fbpx
Nyomj Entert

Így reagáltak a művészeti intézmények az orosz-ukrán háborúra

Menedékké vált galériák, menekülteknek szánt rezidenciaprogramok, versenyfutás az idővel a digitális archívumok megmentéséért ahogyan az ukrán hétköznapok, úgy a helyi művészeti intézmények működése is megváltozott egyik pillanatról a másikra. Mindeközben a nemzetközi kulturális színtér is átalakul és komoly kérdésekkel néz szembe: hogyan lehet most a legnagyobb segítséget és láthatóságot biztosítani az ukrán művészeknek, és mit hozhat az orosz művészeti intézmények bojkottja?

Ahogyan Ukrajna lakossága, úgy az ukrán művészeti intézményrendszer sem hétköznapi helyzeteket él meg. A csapatok előrenyomulásával az ukrán múzeumok és a műtárgyak épsége kérdésessé vált – a helyi múzeumi vezetőknek a békeidőkben szokásos kiállítási programok véghezvitele helyett most a művek menekítése, biztonságba helyezése lett az elsődleges feladata. Mindeközben a világ másik fele azon dolgozik, hogy a weben elérhető ukrán kulturális gyűjtemények archiválva legyenek: március 1-jén elindult a Saving Ukrainian Cultural Heritage Online (SUCHO) nevű kezdeményezés, melynek célja megakadályozni, hogy a helyi szerverek esetleges sérülése esetén elvesszenek az adatbázisok.

Az eszkalálódó helyzettel szembenéző városokban a múzeumok mellett a galériák is bizonytalan idejű zárásra kényszerültek. A tavalyi Art Market Budapesten is bemutatkozó kijevi Tuasho Gallery vezetője, Anna Avetova az artsy.net kérdésére így emlékszik vissza február 24-re, a háború kitörésének napjára: „Még be tudtam ugrani a Kijev centrumában található galériánkba, hogy magamhoz ragadjak pár dokumentumot, a macskát, és néhány antik könyvet. Pont a háború előtt a legtöbb művünk vagy a művészekhez került vagy különböző projektek miatt van most máshol, de még így is maradt néhány a galériában.”

Tuasho Gallery (Instagram: tuasho_gallery)

A napok múlásával és a tömegesen menekülő ukránok hírével a nemzetközi művészeti szcéna reakciói is megérkeztek, a szolidaritás pedig a legkülönbözőbb formákban mutatkozik meg. Több művészeti intézmény is közleményben, szimbolikus gesztusokban, bejegyzésekben ad hangot a háború elutasításáról, míg mások az ukrán művészek munkáinak bemutatásával igyekeznek láthatóságot és támogatást adni nekik. Akik tehetik, rezidenciaprogramok keretén belül biztosítanak az ukrán művészeknek és családjuknak menedéket, hogy biztonságos közegben folytathassák alkotói munkájukat vagy tanulmányaikat (Magyarországon rezidenciaprogramot hirdetett például a Budapest Galéria, a felsőoktatásban pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem is várja az ukrán művészeti tanulmányokat folytató hallgatókat).

A nemzetközi művészeti intézmények által kínált lehetőségeket gyűjti össze a Contactsforukrainians.art weboldal. Az oldalt Kopeczky Róna budapesti kurátor, az acb Galéria és az Easttopics munkatársa indította, aki nem csupán a más országokba menekülő művészeknek és kurátoroknak szánt szakmai lehetőségeket, hanem a legfontosabb humanitárius segítségnyújtással foglalkozó helyi oldalakat, elérhetőségeket is átlátható formában listázza. A hazájukban maradt ukrán művészek helyi segítségért is fordulhatnak a néhány napja létrehozott Ukrainian Emergency Art Fundhoz: az alapítványnak külföldről is lehet utalni pénzt, amelyet az UEAF a támogatásért jelentkező helyi kulturális dolgozók között oszt szét.

Az ukrán művészeti intézmények oldaláról emellett egyértelmű kérések hangoztak el azzal kapcsolatban, hogy mivel tudná a nemzetközi művészeti világ a leginkább segíteni az ukránokat. Az ukrán kormányzattal együtt a múzeumok, galériák vezetői és a kultúra egyéb képviselői is – a gazdasági szankciók mintájára – kulturális szankciók bevezetésére és az oroszokkal szembeni bojkottra szólították fel a nemzetközi szereplőket. A Mystetskyi Arsenal nemzetközi művészeti és kulturális központ felhívással buzdít többek között arra, hogy a nemzetközi kulturális események függesszék fel Oroszország részvételét; a művészek ne vegyenek részt az orosz intézmények által szervezett nemzetközi eseményeken; szakítsák meg az együttműködéseket azokkal az orosz művészekkel, akik nem tiltakoznak nyíltan a háború ellen; a múzeumok ne fogadjanak el támogatást orosz oligarcháktól.

A kéréseknek számos nyugat-európai intézmény eleget tett, sorra szakítják meg a kapcsolatot a milliárdos orosz támogatókkal és bizottsági tagokkal, miközben maguk az orosz művészeti intézmények vezetői is kifejezik tiltakozásukat a háború ellen. Lemondott például a szereplésről a Velencei Biennálé pavilonja a Bázelben megrendezendő Liste művészeti vásárról pedig visszamondta részvételét két orosz galéria, a Fragment és az Osnova. Mindketten átadják helyüket két ukrán intézménynek, a Voloshyn Galériának és a The Naked Room-nak, amelyek jelenleg menedékként tudnak csak funkcionálni Kijevben.

Mindeközben diskurzust indítottak azok is, akik nem a művészeti bojkottban látják a megoldást. Szántó András, New York-i székhelyű magyar művészeti tanácsadó és kommunikációs szakember véleménycikkben fogalmazta meg kettős érzéseit a tiltakozásokkal kapcsolatban. Szántó szerint érthető a kötelékek elvágására való késztetés, hiszen ez egyértelműen fejezi ki a szereplők morális meggyőződését, és ez az, amivel azonnali érzelmi megnyugvás léphet a tehetetlenség és a frusztráció helyébe. Ugyanakkor kérdéses, hogy ez meg fogja-e állítani a bombákat, és nyújt-e bármiféle anyagi segítséget a háborús övezetben rekedt kulturális dolgozóknak és lakóknak, vagy azoknak az orosz művészeknek, akik elítélik a háborút. Szántó amellett érvel, hogy ezekben az időkben, amikor a gazdaság válságban van és a világ széthullik, a művészet továbbra is egy olyan terep (kellene, hogy legyen), ahol érdemi párbeszédet lehet folytatni, és amely által kapcsolatba léphetünk egymással, közös értékek mentén gondolkodhatunk. Fiatalkorát, a hidegháborús időszakot és a nyolcvanas évek Budapestjét idézi fel, ahol minden egyes nyugatról jött kulturális termék pezsdítően hatott a helyi közegre. Kérdés, hogy az az éra mennyiben hasonlítható össze a mostani háborús helyzettel, mint ahogyan az is, hogy a hirtelen jött bojkottnak valójában milyen negatív hatásai lehetnek hosszú távon a nemzetközi kulturális életre.


Borítókép: Művészek tiltakoznak a háború ellen a New York-i Solomon Guggenheim Múzeumban. 2022. március 5. (Tanya Posternak)

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük