A misszió sokat segít az innovációban. Világos mutatószámokra, világos célokra van szükség. Elengedhetetlen a megfelelő finanszírozás, és kellenek kis agilis csapatok, valamint teljes átláthatóság. Ezekre a konklúziókra jutottak a misszió alapú innováció panel résztvevői a Három Tenger Kezdeményezés Rigában tartott gazdasági fórumán . Tudósításunk.
A panel résztvevői Neville Reeve, az Európai Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatóságának ágazati vezetője, Rainer Kattel, a University College London innovációs és állami kormányzás professzora, Joanna Franzén, a Vinnova, a svéd innovációs ügynökség programvezetője, Piret Tőnurist az OECD vezetője az előrelátó innovációs irányítás és küldetések területén és John Abel, a Google Cloud Platform műszaki igazgatója. A panelt Kaspars Rožkalns a Lettországi Beruházási és Fejlesztési Ügynökség főigazgatója moderálta.
Az előszóban elhangzott az egyik legfontosabb tételmondat: „nem szabad a múlt infrastruktúráját létrehozni”. Nyilvánvaló, hogy az egyik jelszó az innováció és ehhez össze kell hangolni a Három Tenger Kezdeményezésen belüli 12 ország gondolkodásmódját.
Kattel szerint, amikor a küldetésekről gondolkodunk, vissza kell nyúlnunk a küldetések eredeti ötletéhez, az 1960-as évek űrversenyéhez, amelyből végül sok haszon származott és a mai digitális gazdaság alapjait adja. A technológiai innováció egyértelműen az előttünk álló nagy kihívások megoldására kéne, hogy szolgáljon. Új gazdasági tevékenységet, új üzleti modelleket, új munkahelyeket és új lehetőségeket kell teremteni. A missziók ötletének kulcsa az, hogy egy hatalmas kísérleti területet hozzunk létre. Ha például a nulla szén-dioxid-kibocsátású energiára gondolunk, akkor nem egy technológiáról van szó, mint az űrversenyben, hanem számos technológiát kell figyelembe venni, mint például a szél- és napenergia, de a háztartásokról, az energiafogyasztás módjáról sem szabad elfeledkezni.
Tõnurist meggyőződése szerint szükségünk van egy válságra, hogy elérjünk egy küldetést, mert a holdra jutás is egy olyan verseny volt, ami a hidegháború alatt zajlott. A jó küldetés világos irányt mutat, megértjük, hogy van egy megoldandó társadalmi probléma, és e problémára válaszul képesek innoválni és megoldani azt. Egy jó küldetésnek mindig van egy végpontja. Vagy elérted a Holdat, vagy nem. Az ember élve és épségben visszajött, vagy nem jut vissza a Földre. Tehát kell lennie egy visszacsatolási rendszernek.
Abel a Google-nél a feltörekvő technológiákkal foglalkozik, így három-öt évre tekint előre. Bevallása szerint elfogadja a kudarcot, mert ha nem bukik el, nem is próbálkozott eléggé. Amikor a költségvetési ciklusokat és a beruházásokat vizsgálták, el kell fogadniuk, hogy egyes szempontok nem fogják azt hozni, amit vártak, ami mindaddig rendben van, amíg tanulunk belőlük. A holdra szállás nem a Holddal kezdődött, nem szabad elfelejteni, hogy sok apró lépéssel lehetett eljutni odáig.
Ha több felet tudunk rávenni egy közös programra, hogy partnerségben dolgozzanak, és közben meg is értik, hogy mi kell legyen a végeredmény, akkor ez nagyobb esélyt ad a sikerre, vagy a kudarc megértésére, mintha elszigetelten próbálnánk dolgozni. Abel szerint nem vagyunk különállóak ezen a világon és csak egy bolygónk van. Jobb, ha gondoskodunk arról, hogy együtt dolgozzunk.
Frazén és csapata 2019-ben kezdett el foglalkozni a misszió alapú innováció témakörével, szinte semmit sem tudtak a küldetésorientált innovációról, azon kívül, hogy a Mariana Mazzucato által készített keretrendszer volt a kezükben. Elkezdték felülvizsgálni a keretrendszer alapján az üzleti folyamataikat, aztán néhány év következett tele rengeteg kísérletezéssel, és a munka során rájöttek, hogy kis és agilis csapatok kellenek a megoldáshoz.
Tõnurist úgy gondolja felelősséget kell adni valakinek, hogy vezesse a küldetést. Legyen az például egy kis, agilis csapaton belül, amelynek valóban az a célja, hogy elérje a végeredményt. Nem lesz mindenki egyszerre a fedélzeten. Nem szabad elvárni, hogy mindenki térdre boruljon, és azt mondja, hogy ez a legjobb dolog az egész világon.
Azok, akik eddig hátradőltek, és nem szálltak be az innovációba, általában akkor szállnak be, amikor az első bizonyítékok beérkeznek arról, hogy van értelme abba az irányba halaldni. Ezért van szükség agilis csapatokra, olyan csapatokra, amelyek felelősek azért, hogy valóban célba érjenek a kísérletezések és ne vesszenek el útközben. Nem minden innovációnak kell ugyan küldetésvezéreltnek lennie, de az sokban hozzájárul az innováció sikeréhez.
Tonurist és Reeve szerint el kell kerülni a túlbonyolítást és az információk teljes átláthatóságára van szükség. Teljes összhangot kell teremteni a különböző kis és agilis csapatok között. Világos mutatószámokkal kell rendelkezni, mert különben nem tudjuk, hogy kudarcot vallottunk-e vagy sem, ha nem tudjuk, hová akarunk eljutni. Érdekes felvetés lehet, hogy ha egy kormányt úgy vezetnének, mint a kis agilis csapatokat, vajon működőképes lenne-e?
A Google érdekelt lenne a szorosabb együttműködésben a régió országaival, ugyanis nagyon sokszínűek. Azt kell tenni ahhoz, hogy több ember be legyen vonva az együttműködésbe, hogy jobban figyelembe vesszük ezt a sokszínűséget és nem akarjuk egy csoportként kezelni a Három Tenger Együttműködés országait.
Abel úgy gondolja, hogy egy kormánynak jelenleg valószínűleg azt kellene tennie, hogy a változékony biztonsági helyzet fényében újra kellene gondolnia néhány missziós tevékenységét, ami további lehetőségeket nyithat meg a zöld energia terén is. Tehát több küldetés, kisebb méretben, de pontosan a célnak megfelelően.
Ha most megnézzük a jelenlegi válságot, akkor tudjuk, hogy az mindegyik országot érinti a régióban, elsősorban az energiaszektoron keresztül. Mindenki kisebb villanyszámlát akar. A megoldáshoz szükség lesz arra, hogy az akadémiai körök, a kormányok és a szervezetek, különösen az ipari szervezetek, együttműködjenek egy közös platformon. Van egy Kaggle nevű adatcsoport, a Kaggle.com, amely valójában egy nyílt adatközösség, amely elérhetővé teszi az adatokat. Ez a legnagyobb adatközösség a világon, ahol az emberek nyílt módon kutathatnak adatokkal, és együttműködhetnek egymással. Remek például szolgálhat a régiónak a Kaggle modell.
Kattel szerint azért kellenek a küldetések, mert Európa-szerte a magán- és az állami szektor egyaránt kevesebbet fektet be a gazdaságba. Ez emellett egy ok arra is, hogy megpróbálják mindkét ágazatot arra ösztönözni, hogy jobban együttműködjenek. Rainer úgy gondolja, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kormányzat olyan elszigetelt legyen, mint amilyen most.
Frazén megállapította, hogy az energiaszámla novemberben sokkal több lesz, mint korábban volt. Ezért is van szükségünk egy küldetésre. Ez egy nagyon gyakorlatias út, ez a kommunikációról szól. Csodálatos küldetéseink voltak a COVID-19-cel, hogy eljussunk a vakcinához, mert mindannyian megértettük, hogy szükségünk volt a vakcinára, szükségünk volt a megoldásra. Meg kell tanulni kommunikálni a küldetéseket nagyon gyakorlatias módon, hogy megmutassuk az átlagpolgároknak, hogy miért kellene törődniük ezzel, és akkor az üzletek arra lesznek ösztönözve, hogy fektessenek be, kísérletezzenek, de végső cél az mindenkinek az, hogy az energiaszámla egy kicsit kevesebb legyen.
Portugália ízei és színei egy wrocław-i étteremben | MARTIM
Átadták a MOME új járműtervező stúdióját, a Mobility Design Labet | Interjú a járműtervezés múltjáról és jövőjéről I.
