START MENU: egy fiktív játék kiállítása

START MENU: egy fiktív játék kiállítása

A 90-es években népszerű digitális játékok, a Snake, az Aknakereső, vagy a Tetris eszétikája mélyen beleivódott annak a generációnak a vizuális kultúrájába, akik most állnak valahol a nagybetűs pályakezdés elején. A friss diplomás képzőművész, Góth Martin kiállításán maguk a festmények és a látogatók is egy fiktív játék részeivé válnak, aminek az alapját a fent említett játékokra utaló négyzetháló képzi.

Góth Martin és Kollár Dalma Eszter, kurátor mesélt nekünk a START MENU kiállításról, ami február 13-ig látogatható a budapesti 111 galériában.


Martin 2015-ben kezdte a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát, ahol már a gólyatáborban megismerkedett az akkor kurátornak készülő Dalmával. 2017-ben rendezték az első közös kiállításukat, itt Martin és Fukui Ryu közösen létrehozott műveit állították ki. Martinnak ezt követően 2018-ban volt egy önálló kiállítása is a Telep Galériában, aminek Kovács Kristóf (Sajnos Gergely, helyszínelő) volt a kurátora. A téma a közép-európai művészek pozícióinak definiálása volt a nyugati intézményrendszer viszonyában. 2019-ben aztán Martin elnyerte az aacheni Peter és Irene Ludwig Alapítvány ösztöndíjpályázatát, aminek köszönhetően egy hónapot töltött Berlinben, az ottani képzőművészeti intézményrendszer feltérképezésével. Berlinből a glasgow-i School of Art, Painting & Printmaking szakára utazott egy féléves Erasmus program keretei között. „Itthon, az egyetem alatt konceptuális jellegű, az intézményrendszert kritizáló, fogalmi művészettel foglalkoztam. Ezt mostanra az intézményi nyomás hatásának, és az az ellen való lázadásnak is látom. Glasgow ezért nagyon frissítő élmény volt számomra, ott kezdett újra megtetszeni a festészet. Egészen máshogy közelítettek magához a médiumhoz: elfogadóbb és szabadabb volt a hozzáállás mind a diákok, mind pedig az oktatás részéről” – mesélte nekünk Martin a szakmai útjáról, ami nagyban befolyásolta a jelen kiállítás koncepciójának alakulását. Ez az általa említett szabad ábrázolási mód, a festészet fennkölt jellegének levetése hatja át a START MENU képeit is.

„A szakdolgozatom az “overthinking” jelenségéről szólt. Itt már éreztem, hogy ki fogok lépni a gondolati művészetből, egy sokkal primérebb, vizuálisabb irányba. 2021 júniusában diplomáztam, addigra már volt saját műtermem. Elég adekvát volt a festő szak után, hogy festeni kezdjek, de nem tudtam, hogy álljak neki. Innen jött a háló, ami mindig ugyanakkora. Fel akartam térképezni a kép felületét, olyan mankó volt először ez nekem, mint amikor rajzórán előbb összepiszkoljuk a lapot, hogy legyen rajta valami, mert könnyebb úgy nekiállni, mint egy teljesen szűz rajzlapon meghúzni az első vonalat. A többi utána már szabad asszociációs játék volt. Ebből született a korai számítógépes játékok vizuális megjelenésének használata és egyéb társasjátékok (sakk, amőba stb.) elemei. Miután eldöntöttük, hogy a játék metaforájaként akarjuk kontextualizálni a sorozatot, elkezdtem saját élményekből, sztorikból, álmokból becsempészni a szimbólumokat. Így kvázi a kiállítás a saját életem egyik pályája lett, az aktuális benyomásaimból tervezett egyedi játék” – mesélte Martin a kiállított sorozatról.

„2021-ben diplomázni sajnos nem volt nagy nyilvánossághoz jutó esemény, ezért egyértelmű volt, hogy rendeznünk kell Martinnak egy egyéni kiállítást” – kezdte Dalma. „A START MENU koncepciója a művekből indult ki: a 8×8 cm-es négyzetekből, és az őket elválasztó 1 cm széles vonalakból álló rendszer minden kép alapja. Ezeket töltötte meg Martin egy halom személyes kis történettel, vizuális gegekkel, fiktív karakterekkel: az online kommunikáció szimbólumai, a számítógépes játékok tipikus karakterei, a világmárkák emblémái, az elektronikus zene különböző irányzatainak arculatai, valamint egyes narkotikumok jelképei és hatásuk ábrázolása is megjelenik rajtuk, valamint a kiállítótérben elszórt képrészleteken. A szabadkézi festészetet Martin a maszkolt, plotterelt, digitálisan nagyított, egyszóval mechanikus festészettel ütköztette. A képek azonban nemcsak figurálisan utalnak társas- és számítógépes játékokra, de maguk is egy a művész által kitalált, fiktív játék részei. Az egyik műtermi találkozónk alkalmával született meg az ötlet, hogy ha egy-egy festményt egy játékpálya térképének tekintünk, akkor miért ne lehetne a kiállítás felülnézete  (ahogy az a vezetőn is látszik, ami az egész grafikával együtt Láposi Zsófia munkáját dicséri) a kezdőmenü. Az egész játék térképe, a festmények rácshálójának élőszereplős, tízszeres nagyítása. A galéria terében állva így a néző is rákerül egy térképre, a kiállított munkákat tartalmazó start menübe. A cím pedig tökéletesen passzolt ahhoz a helyzethez is, hogy egy frissdiplomás művész egyik első egyéni bemutatkozását láthatja a közönség” – osztotta meg velünk Dalma. A kiállítás megnyitóján dobozos sör volt és techno szólt, nekem pedig az volt a benyomásom, hogy Martin munkái kapcsán egy egész generáció érezheti úgy, hogy ők is hozzá tudnak szólni a művészethez.

Fotók: Biró Dávid