Van egy hely a Békés megyei Dévaványa egyik csöndes utcájában, ahol immár hetven éve zakatolnak a szőnyegszövő gépek: Papp Ferenc manufaktúrája csodás lakástextileket készít, többek között itt születnek a személyre szabható kanapéiról ismert Hannabi márka gyapjúszőnyegei is. Mutatjuk!
Két és fél óra utazás után, egy kissé elcsigázottan szállunk ki a kocsiból Dévaványán: az Eötvös utca 14. előtt vagyunk. Az épület homlokzatán tábla jelzi, jó helyre érkeztünk. 1951 óta szőnyegszövő üzem működik itt: korábban az utcafronti, nagy belmagasságú főépületben folyt a munka, de néhány éve már a ház udvarán található melléképületekben kattognak a szövőgépek, a garázsra emlékeztető tárolókban halmokban állnak a gyapjúfonalak, várva, hogy egyszer majd szőnyeg készüljön belőlük.
Mintha nem is egy üzembe érkeztünk volna, hanem egy vidéki család otthonába: kicsit beljebb baromfik kapirgálnak a fáskamra mellett, és akadnak lakói a nyúlketrecnek is, az épületek közti fák pedig gyümölcstől roskadoznak. Talán az egyetlen árulkodó nyom a sok bicikli, melyek a ház falának támasztva türelmesen várják, hogy véget érjen a délutáni műszak. „Az itt dolgozók annyit ehetnek belőle, amennyit csak akarnak” – mutat mosolyogva egy barackfára vendéglátónk, Papp Ferenc, a Csaba Szőnyeg Kft. ügyvezetője, mikor körbe vezet bennünket az udvarban. A telken áll egy takaros parasztház is, itt lakik Feri és felesége, Mária. Pontosabban: ez a második otthonuk, ők ugyanis debreceniek, de hogy az ingázás ne legyen annyira fárasztó és gördülékenyebben menjen az üzemi munka, belakták ezt is. De hogyan is indult a Csaba Szőnyeg története?
Az ötvenes években megalakuló Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet központja Békéscsaba volt, ezután jött létre a mezőberényi részleg, de több más alföldi településen – többek között Gyulán, Újkígyóson, Füzesgyarmaton – is létrehoztak telephelyeket, köztük Dévaványán is. A mezőgazdaságban bekövetkezett gépesítésnek köszönhetően sok vidéki asszonynak új munka után kellett néznie, a szövőüzemek pedig ideális terepnek bizonyultak számukra. A dévaványai műhely közel száz munkásnak biztosított megélhetést akkoriban.
A kézműves csabai szőnyegnek hamar híre ment nemcsak az Alföldön, hanem országhatáron túl is, a kiskereskedelemben és a szakmai, textilművészeti kiállításokon egyaránt. A szövetkezet közel nyolcszáz dolgozót foglalkoztatott, a rendszerváltás azonban őket sem kímélte. Bár a német Haro gyár a félautomata gépekkel szőtt szőnyegek gyártásának egy részét Békéscsabára helyezte ki, illetve a magyar származású, német üzletember, Puskás Ferenc is bekapcsolódott az üzem életébe, a manufaktúra küzdött a túlélésért. Itt léptek be a történetbe Papp Ferencék, akik felvásárolták a megmaradt alapanyagokat és gépeket, és igyekeztek új életet lehelni a gyárba. A korábbi évtizedekben összesen hatvankét magyarországi áruháznak, köztük a Domusnak, a Skálának, a Centrumnak is szállítottak, ám ezek bezárásával a termelés is veszélybe került. Szerencsére a német partnerekkel megmaradt a jó kapcsolat, ma is főképp az ő megrendelésükre készül a dévaványai szőnyegek nagy része.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Rácz Anikó, a Hannabi alapító-tervezője a világ végére is elment, hogy megtalálja a megfelelő partnert, aki az általa megálmodott szőnyegeket kézzelfogható formába önti. Bár a Hannabit elsősorban minimalista stílusú kanapéiról ismerni, bőven akad a repertoárjukban felfedeznivaló, kiváltképp mostanság: Anikó immár nemcsak centiméter pontosságal gyártott ülőbútorokban gondolkodik, hanem olyan – más hazai tervezők által készített, de a Hannabi filozófiájához is jól passzoló – lakáskiegészítőkben is, melyek még otthonosabbá varázsolják a kanapék közvetlen környezetét (erről bővebben itt olvashatsz – a szerk.).
Anikó mindig is hitt abban, hogy a kis szériás, odafigyeléssel és szeretettel készített kézműves tárgyaknak van létjogosultsága, és igenis van értelme szembemenni a nagyipari gyártással, feltéve, ha az ember megbízható partnerre talál, akivel közösen álmodhatja meg a kigondolt darabokat. Feriék manufaktúráját nagyjából öt évvel ezelőtt ajánlotta figyelmébe egyik enteriőrstylist ismerőse – így születtek meg a dévaványai szövőszékeken elsőként a márka „NANA” szőnyegei. A japán stílusú, tatamikra emlékeztető gyapjúszőnyegek tartósak, könnyen tisztíthatók és megmutatkozik bennük az anyag valódi, természetes szépsége.
Az üzem egyik épületében közel egy tucat szövőnő tüsténkedik: van, aki a halomban érkező gyapjúfonalakat tekercseli és adagolja a többi munkatársnak a fából készült villákra, és van, aki a folyamat végén ellenőrzi és tisztítja az elkészült szőnyegeket. Reggel hét és délután négy óra között szinte megállás nélkül kattognak a több száz éves masinák: az automata gépekkel szembeni előnyük, hogy ezek a szövőszékek kíméletesen bánnak az alapanyaggal, nem cibálják, nem nyújtják meg az elemi szálakat, így a kész szőnyegben megmarad a gyapjú rugalmassága – végigsimítani egy ilyen darabot olyan, mintha egy pihe-puha bárányt simogatna az ember.
Itt hetente négy-ötszáz négyzetméter szőnyeget is megszőnek az asszonyok, az egyszerűbb változatokból nagyjából húsz négyzetméter készül el egy nap. Idősebbeket és fiatalabbakat egyaránt látni a szövőszékek mellett, van, akinek az édesanyja is itt dolgozott korábban. Feriék üzeme jelenleg tizennyolc főt foglalkoztat – a hangulat igazán családias, legutóbb például közösen ünnepelték Bácsi Sándorné Emíliát, aki immár ötven éve áll a gép mellett, és teszi a dolgát nap mint nap (a jeles jubileum alkalmából Emmi néni az ARANYVILLA Életműdíjat is átvehette).
Bár a dévaványai üzem termékeinek nagy része exportra készül, a Hannabi mellett szerencsére akadnak más magyar tervezők is, akik szintén felismerték Feriék szaktudását: többek között Veres-Veszprémi Lili, Vándor Kriszta, Révész Eszter, Lőrincz V. Gabi szőnyegei is itt készülnek. A Csaba Szőnyeg évek óta jó kapcsolatot ápol a SZETT-tel (Szőnyegtervezők Társasága), így akik ott voltak a MaxCity-ben nemrégiben megvalósult IV. Rug Art Fest eseményen, személyesen is megcsodálhatták a manufaktúra csodás darabjait.
Fotók: Mohai Balázs
Hannabi | Web | Facebook | Instagram
Csaba Szőnyeg | Web | Facebook
Havonta jelentkező sorozatunkban annak járunk utána, hol, hogyan, milyen körülmények között születik meg egy designtermék. Van, hogy a tervező maga állítja elő az általa kigondolt tárgyat, de sok esetben a designer és akár több gyártó, alvállalkozó együttes munkája kell ahhoz, hogy mi, vásárlók egy kifogástalan árucikk boldog tulajdonosai lehessünk. Az egyes epizódokban a design különféle területeiről választunk tervezőt és ellátogatunk a műhelyekbe, ahol a tényleges munka zajlik.
Önreflexió és analitikus gondolkodásmód Kránicz Dorottya munkáiban
Pazar párosítás: kortárs borokhoz kortárs költemények
