Még fényesebben fogok rajzolni, mint eddig! | Beszélgetés Nina Dzyvulska  illusztrátorral

Még fényesebben fogok rajzolni, mint eddig! | Beszélgetés Nina Dzyvulska illusztrátorral

Nina szenvedélyesen ülteti át az anyaság élményeit az alkotásaiba. Élénk színei, játékos és különleges formái alappillérei illusztrációinak, melyekkel gyerekkönyveket, hátizsákokat, pólókat, sapkákat és sok egyéb kereskedelmi célra szánt terméket színesít. Egyedi mintái az illusztrátor védjegyévé váltak, melyekről azonnal fel lehet ismerni stílusát. Az alkotó fő inspirációs forrásairól mesélt nekünk, melyek meghatározó részei személyiségének és művészetének.


Az 1988-ban született ukrán művész a Kijevi Nemzeti Tervező és Építészeti Egyetemen szerzett diplomát könyvgrafika szakon, később pedig festészetet tanult a M. Boychukról elnevezett Kijevi Állami Díszítő- és Iparművészeti és Design Intézetben (ma Akadémia). Aktív alkotói tevékenysége 2018-ban indult, mely jelenleg Instagram oldalát és a Behance felületét gazdagítja. Munkái számos helyre jutottak el a világon, többek között Amerikába is, ahol több galéria is rendszeresen kínálja alkotásait eladásra. A bejövő összegből igyekszik támogatni azokat az ukránokat, akik a háború miatt otthon nélkül maradtak.


Háromgyermekes anyukaként a legfőbb inspirációs forrása a családja és a gyerekei. Lenyűgözi a világ sokszínűsége és az, hogy minden ember egyedi. Éppen ezért szeret szemügyre venni mindent és megfigyelni a minket körülvevő jelenségeket. A különbségekben mindig az egyediséget látja, ezért alkotásaiban a legkülönfélébb figurákat szerepelteti, ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy a sokszínűség nem egy problémaforrás, hanem adottság.

Gyerekkorában rajztanára egyszecsak ezt mondta neki: „mi lesz, ha a rajzod életre kel? Mit gondolsz, milyen lesz?” ez nagyon mély benyomást tett rá. „Amikor rajzolok, ezek a kérdések mindig eszembe jutnak, és arra gondolok milyen lesz, ha a rajzaim már nem csak az én képzeletemben élnek” – mondta el Nina.

Az illusztrátor szereti szabadjára engedni a fantáziáját, mert határtalannak érzi magát tőle. Gyakran ruházza fel érzelemmel az általa ábrázolt állatokat, növényeket és különböző tárgyakat. Már a tervezésnél igyekszik megtalálni az adott figura karakterét, ugyanakkor vannak gyakran visszatérő elemei is, de ezek mindig más hangulatot tükröznek. Karakterei sokszor a saját érzelmeit, pillanatnyi hangulatát vagy gondolatait adják vissza. Munkái egyfajta naplóként is funkcionálnak, mellyel nyomon követheti saját érzelmi változásait.

Az orosz-ukrán háború kitörése mindenkit megdöbbentett, sokáig úgy tűnt, ez csak egy rossz álom. Az ENSZ adatai szerint február óta több mint kilencmillió ember hagyta el Ukrajnát a háború miatt, és ez a szám folyamatosan nő. A lassan egy éve tartó állandó fegyveres konfliktus Ninát és családját sem kímélte. Február 24-én lövöldözésre és robbanások hangjára ébredtek, de nem realizálták azonnal, hogy mi történik.

„Az ablakon kinézve csak fekete füstöt láttam a horizont felől. Nem volt légi riadó. Csak később tudtuk meg, hogy azért, mert a szirénák be sem voltak bekapcsolva. Mint mindenki más, mi is döbbentek voltunk és tanácstalanok, de igyekeztünk megőrizni a nyugalmunkat és folytatni megszokott életünket, még ha a körülöttünk lévő világ össze is dőlt. Ám a lövöldözés és a bombázás zaja egyre közelebb került hozzánk, és veszélyessé vált a lakásunkban maradni. Az ablakunkból láttuk az orosz tankokat és a becsapódó rakétákat. Olyan közel lőttek a házunkhoz, hogy úgy döntöttünk, eljövünk. Pár óra múlva üzenetet kaptunk, hogy városunk orosz megszállás alá került. Próbáltuk tartani magunkat a gyerekeink előtt, de az az igazság, hogy féltünk. Végül a város másik részébe költöztünk, ahol kevésbé volt veszélyes. Ahhoz azonban már késő volt, hogy teljesen elhagyjuk a várost. Öt napig heves harcok dúltak a közelünkben. Elment a villany és a gáz. Két rakéta csapódott be annak a háznak a közelébe, ahol laktunk. Később nem messze egy helikopter lezuhant. Azt mondták, hogy vannak áldozatok is. Nagyon nehéz felfogni, hogy ilyen kegyetlenség létezhet a mai világban. Még mindig alig hiszem el, hogy ilyen ijesztővé válhat egyik pillanatról a másikra minden, és a megszokott életünk egyszer csak fenekestől felfordul. De hiszem, hogy a fény legyőzi a sötétséget. Imádkozom Ukrajnáért. Nekünk végül sikerült eljönnünk, mi most - a hazánktól távol - biztonságban vagyunk.”


Kérdésemre, hogy mit tervez a jövőre nézve csak ennyit válaszolt: „Továbbra is rajzolni fogok. Szeretném, ha műveim még fényesebbek lennének, mint eddig, és ha még több szeretetet és kedvességet sugároznának. Örülök, hogy élek, és örülök, hogy folytathatom az alkotói munkámat.”

Nina Dzyvulska | Behance | Facebook | Instagram
Forrás: Farmmm

továbbiak
Welcome home! | Megnyílt a Tati Budapesten
lifestyle

Welcome home! | Megnyílt a Tati Budapesten

Egy új színfolt tűnt fel a budapesti VII. kerületben: a farm to table alapon működő Tati családias hangulatot, az alapanyagok természetes ízét hangsúlyozó magyaros ételeket és meghökkentően friss koktélokat hozott a Dohány utcába. A Tati létrehozója, Poisson Angeli Barbara régóta ábrándozott arról, hogy a vidéki javakat a fővárosi tányérokra is
Chateau Chapiteau – egy elvarázsolt közösség a grúz hegyek között
lifestyle

Chateau Chapiteau – egy elvarázsolt közösség a grúz hegyek között

Chateau Chapiteau egy mesebeli királyság Grúzia szívében, ahova a világ minden tájáról érkeznek lakók, akik szeretnének kiszakadni a városi élet forgatagából. A közösséget egy közel 12 hektáros területen hozták létre 2019-ben Grúzia északkeleti részén. A projekt körülbelül 3,8 millió dollárba került összesen, amiből 500 000 dollárt közösségi finnanszírozásból fedeztek!
„A valóságot hoztam el Ukrajnából. Nem bepúderezve, kiszínezve és elferdítve. Nekem az a fontos, hogy hiteles legyen” | Interjú Hajdú D. András fotográfussal
lifestyle

„A valóságot hoztam el Ukrajnából. Nem bepúderezve, kiszínezve és elferdítve. Nekem az a fontos, hogy hiteles legyen” | Interjú Hajdú D. András fotográfussal

Hajdú D. András, többszörös sajtófotó-díjas szabadúszó dokumentarista fotográfus immáron ötödik ukrajnai útjáról tért haza, míg közben a dacos tekintetű herszoni kisfiúról készült portréja a világ számos pontját bejárta. „Én nem magát a háborút fotóztam, mert engem az emberi sorsok érdekelnek. Az örömük, a bánatuk, a gondjaik: mikrotörténeteken keresztül tudom megfogni