Megbillent a föld, éles szögben húzott tusfeketék rajzolnak határt, a szigorú vonalakon talán egy sál lilája. Ha fölöttem, ha alattam, mint egy sziget az égben. Itt lakom én. Budapest.
Forrai Ferenc sorozata.
60 éve, 1960. április 1-én született Háy János.
A bogyósgyümölcskertész fia
A KÉZ
„mondta a lány és még háromszor eljátszatta velem a dédapámról szóló dalt, ami persze nem a dédapámról szólt. Így indultunk haza – mert mondtam, hogy elkísérem, úgyis ráérek. Nyolcassal le a Sas hegyről, aztán gyalog föl az Avar utcán, rá az Alsóhegyi útra. Most – gondoltam –, most megközelítem a kezét, persze óvatosan, nehogy azt higgye, hogy én meg akarom közelíteni a kezét. Az Avar Alsóhegyi saroktól megpróbálom leküzdeni ezt az öt-hat centit. Mentünk kb. húsz métert és én tudtam, hogy már három centi lement, de a kézhez közelebbi centik hosszabbak voltak, szóval ez csak látszatra volt az út fele. Lehetne például azzal próbálkozni – gondoltam – hogy nekiütődik a kezem az övének, és azt mondom, hogy bocs, ő meg, hogy á semmi. Aztán megint nekiütődik… De ez se jött össze. Nem akart fogyni a táv. Már körülbelül öt lépéssel hagytuk el a tervezett helyszínt, ahol a dolognak meg kell történnie, ahhoz, hogy maradjon idő még valamit elérni, mondjuk, hogy megöleljem pl. a Ménesi sarkon. Nincs mese, döntöttem magamban, elkezdtem csak úgy fejben énekelni a Dédapámat, hogy eltereljem a figyelmem a közeledésről, vagy legalább ritmust adjak az akciónak. Éppen a második versszakhoz értem, váltottam céből gére, fejben, az arcomat mereven előrevetettem, hogy úgy tűnjön nem is én csinálom ezt az egészet, szóval ezzel a látszatra én ott se vagyok kifejezéssel rákulcsoltam a kezem a kezére.
Valami kemény tárgyat markoltam meg, vastagabbat mint egy lány keze. Nem értettem mi történt. Talán mert még soha nem volt a kezemben egy lány keze, azért olyan furcsa az egész. Hogy eddig nem tudtam: ilyen érzés ez a dolog, pont ilyen megfogni egy lány kezét. Óvatosan csak, hogy ne látszódjon lefelé pillantottam, mintha a lábamat nézném, hogy hová lépek, persze közben a kezét akartam meglátni. Nem kellett sok, hogy beugorjon, akkor már tudtam… Eltörte a múlt héten a kezét, és be van gipszelve, és én megmarkoltam a gipszet. Ott volt a kezemben a gipsz. Biztosan érzi ő is, hogy fogom a gipszet. Nem csinálhatok úgy, hogy véletlen. Az ember véletlenül nem fog meg egy darab gipszet. Ment ki belőlem az élet, csak a lejtő vitt lefelé, csak az gurított tovább, gipsszel a kezemben, mint egy haldokló bolygó, ami erőtlen bukik az ég mögé.
Ha a Ménesire érünk, ott biztosan leállok és összecsuklok – gondoltam. – Ott fogok kimúlni a Ménesi kövén, mint egy emeletről leejtett tejeszacskó, egy undorító tócsa leszek, amibe az embernek belelépni sincs kedve. Már köptem is volna magamra csak úgy gondolatban, mikor éreztem, hogy valami mozdul a markomban és a bőrömhöz ér. Néztem rá erre az érzésre és láttam, hogy a gipsztől szabadon maradt hüvelykujj kicsit megsimogatja a kezemet, épp ott, ahol be volt dagadva a gyakorlástól.
Akkor vettem észre, hogy cénél elakadt a fejemben a szám, és most váltottam dé mollra. A Ménesi Alsóhegyi saroktól aztán a Késmárki utcáig lement vagy háromszor az egész Dédapám, azon a nyelven, amiről annyit beszélt nekem a haverom, ami tisztára lélek és bejön a japánoknál is például, meg itt is Budapesten.”
NÉGYSZÖGLET
A Négyszöglet összetartozást jelző szimbolika. A nemzetek és kultúrák hovatartozását, azonosságát a sorozat formákból és színekből szerveződő sajátos kódrendszere mutatja be a visegrádi országok irodalmán keresztül. Városlakók négyszer: Varsó, Prága, Pozsony, Budapest. Négy város, négy szín, egy metszet. Négy ország négy városának négyszögesítése, közös halmaza.
A Négyszöglet legújabb, a HYPEANDHYPER-en megjelenő részei Budapestről szólnak.
A SOROZAT
Az eddig megjelent részek ITT olvashatók.
INTERJÚ
Forrai Ferenccel, a Négyszöglet sorozattal kapcsolatban készült „Budapesti szögletek kilátással” című interjúnk ITT olvasható.