Emberek, szavak, épületek, történetek és hangulatok – ebből és még sok minden másból jött létre az elmúlt 150 év során az a Budapest, amit ma ismerünk. Az évforduló kapcsán olyan embereket kérdezünk a magyar főváros múltjáról, jövőjéről, és a Budapesthez fűződő személyes kapcsolatukról, akik ezer (de legalábbis százötven) szállal kötődnek hozzá.
Zubreczki Dávid újságíró, építészeti mesemondó
Mi lettél volna 150 évvel ezelőtt Budapesten?
Ha reálisan kezelem a kérdést, akkor nagy valószínűséggel valamilyen kétkezi munkás lettem volna, hiszen a pestiek zöme az volt. Hordár vagy kocsis, jobb esetben cipész, esetleg könyvkötő. Ha szerencsém van, talán megcsípek valami szerényebb, de unalmas állást egy hivatalban. A dédapám amúgy építőmester volt – igaz, pár évtizeddel később, és egy másik városban –, de ha én is az lettem volna, akkor még az építészethez is lett volna közöm, ahogy most is. Ha viszont szabadon engedem a fantáziám és az álmokról beszélek, akkor persze szívesen lettem volna író, ahogy most is. Csakhogy abban a korban ebből annyira sem lehetett megélni, mint most. Szóval, legyek mondjuk gazdag magánzó, esetleg egy vidéki birtokainak jövedelméből élő nemes ember pesti lakással, aki kedvtelésből írogat a főváros házairól. Milyen szívesen olvasnám most az akkori magamat!
A földrajzi, történelmi és fejlődésbeli eltérések a mai napig érzékelhetővé teszik Buda és Pest különbségét. Te melyikben mit szeretsz?
Rengeteg apróságot szeretek mindkét oldalon. Ha csak egyet-egyet emelhetek ki, akkor Pesten a tetőket, Budán a lépcsőket.
Mi a legjobb és a legrosszabb dolog Budapesten?
Budapest kissé abszurd módon szerintem semmiben sem a legkiemelkedőbb, de mindenben jó – és ezzel messze kiemelkedik az átlagból. Kicsit érthetőbben fogalmazva, ha mondjuk a házait nézem: nincs egyetlen olyan ikonikus alkotása sem, ami a világon egyedülálló lenne, amiért érdemes lenne ideutazni a világ másik feléről. Ugyanakkor annyiféle építészeti stílus képviselteti magát remek alkotásokkal, hogy ennyivel kevesen büszkélkedhetnek a világon. Vannak ókori római, középkori, oszmán török, barokk, romantikus, szecessziós, meg historizáló épületeink, és megannyi más irányzat, korszak képviselői. Az egész ráadásul egy olyan harmonikus egészet és magas átlagszínvonalat jelent, hogy az párját ritkítja. Ráadásul ez még csak az épített örökség, de ugyanez igaz természeti adottságainkra, kulturális programjainkra, kávéházainkra, éjszakai életünkre, bármire. Hogy mi a legrosszabb? Az, hogy ezek egyikére sem tudunk vigyázni, mintha észre sem vennénk, hogy milyen kincseink vannak. Összehasonlítva más nagyvárosokkal, nálunk egészen filléres hasznokért cserébe pusztítunk el épületeket, természeti értékeket, kultúrát.
Melyik kép és/vagy dal jellemzi számodra a leginkább Budapestet?
Most gondolkodás nélkül, képnek a Reményi József tervezte ötvenfilléres Erzsébet híd ábrázolása, dalnak Cseh Tamás és Másik János Budapestje ugrott be Bereményi Géza szövegével. Ha gondolkodnék, biztos tudnék mondani valami eredetibbet is.
Ha egy Budapesthez kapcsolódó könyvet kellene ajánlanod – amelyik esetleg külföldi nyelven is elérhető –, melyik lenne az?
Térey János Átkelés Budapesten című könyve az első, ami eszembe jut, de az csak magyarul olvasható – talán le se lehetne fordítani idegen nyelvre. Török András Budapest könyvének viszont van német és angol nyelvű verziója is.
Számodra ki a legbudapestibb személy vagy mi a legbudapestibb dolog?
Ha már szóba került Török András, akkor az egyik mindenképpen ő. Csodálatos, hogy úgy tudja bemutatni Budapestet, hogy minden szava igaz, az ő leírásában mégis egy mesebeli főváros jelenik meg, amelyik tízszer olyan izgalmas és vonzó, mint amilyennek mi látjuk. Valószínűleg ő látja a valódit, és nekünk kellene megtanulni ugyanígy nézni rá. Ami pedig a „dolgot” illeti, legyen a Városligeti pad a legbudapestibb! Éppen olyan ikonikus (lehetne), mint a londoni telefonfülke. Azzal a különbséggel, hogy ez még most is ugyanolyan hasznos, mint amikor megtervezték.
Ha Budapest helyett a környék valamelyik másik fővárosában – Bécs, Belgrád, Ljubljana, Pozsony, Prága, Varsó vagy Zágráb – kellene élned, melyiket választanád?
Ljubljana talán a legvonzóbb, annyira kompakt: tökéletesen ötvözi egy kisváros és egy nagyváros előnyeit. Azt hiszem, én mégis inkább Bécset választanám, ott érezném magam legotthonosabban, nekem az áll legközelebb Budapesthez.
Milyennek képzeled Budapestet újabb 150 év múlva?
Nagyjából hasonlónak, mint amilyen most. Valahogy annyira otthonosnak érzem a 150 évvel ezelőttit is a régi képeken, pláne a régi házakat nézegetve, hogy szinte nem is érzékelem nagynak a változást, talán nem lesz ez másképp a jövőben sem.
Portré: Szász Barna/offbeatbudapest.com
Grafika: Molnár Roland
Elszabadult mesehősök az utcákon | 0036MARK és a street art
Jelesre vizsgáztak a csehek és lengyelek?
