Lassan véget ér a tél, ezzel a régiónk az egyik legnehezebb fűtési szezont vészelte át az energiaválság miatt. Hogyan biztosítható a biztonságos, független energiaellátás a jövőben? Erre kerestük a válaszokat Dr. Toldi Ottóval, magyar szemszögből!
A legnehezebb kérdés: biztosítható-e a magyar energiaszuverenitás? Ha igen, hogyan?
Jelenleg a földgáz fogyasztásunk 85%-át, a kőolaj szükségletünk 90%-át, az áramszükségletünk 32%-át importáljuk azzal, hogy 50%-körüli csúcsértékek is előfordulnak. A jó hír az, hogy minden eszköz a kezünkben van az energiaszuverenitás biztosításához. Erre két fő eszközünk van: a forrásdiverzifikáció, annak érdekében, hogy egyetlen exportáló országtól se függjünk túlságosan, és a hazai kitermelés fokozása. Bár az iskolában nem így tanultuk, Magyarország nem szegény energiahordozókban, hiszen szén- és lignitvagyonunk több száz évre elegendő, és az elméleti megújuló energia potenciálunk is 2,5-szerese az éves primerenergia fogyasztásunknak. Saját uránunk is van, ha a beszerzési lehetőségek beszűkülnének. A szenet és a lignitet nem lehet jelenleg klímabarát módon hasznosítani, az időjárásfüggő megújulók pedig ellátásbiztonsági szempontból egyelőre nem tudják pótolni a hagyományos energiatermelési technológiákat. De mégis jó tudni, hogy ha nagyon nagy lenne a baj, ezek rendelkezésre állnak. A hazai szénhidrogén kitermelés is lényegesen növelhető a gazdasági szabályozók átalakításával. Míg a hagyományos kőolaj esetében a nyilvántartott kitermelhető mennyiség döntő része ténylegesen termelés alatt van, a földgáz esetében a kép jelentősen árnyaltabb. A 73 milliárd m3 nyilvántartott kitermelhető földgáz mintegy harmada van ténylegesen kitermelés alatt (23,6 milliárd m3), további 14,4 milliárd m3 az a mennyiség, amely szintén termelő mezőben helyezkedik el és a kitermelés előkészítése folyamatban van. Energiaszuverenitásunk szempontjából az igazán nagy lehetőséget azonban a nem-hagyományos földgáz készleteink jelentik. A becsült földtani vagyon több, mint 3926 milliárd m3, melyből a jövőbeni fejlesztések nyújtotta lehetőségeket is bekalkulálva 1566 milliárd m3 lehet kitermelhető. De ha ettől kevesebb is lesz a végén, jó sokáig fedezhetné az amúgy is csökkenő tendenciájú 10 milliárd m3-es éves fogyasztásunkat. Jelen háborús helyzetben ellátásbiztonsági szempontból elkerülhetetlen továbbá a Paksi Atomerőmű második üzemidő hosszabbítása (az ún. ÜH2 projekt), azaz a tervezett 2032-37-es fokozatos leállás elhalasztása 2052 utánra, a Paks-2 Atomerőmű megépítése, valamint a hazai lignittel üzemelő Mátrai Erőmű teljes felújítása és hosszútávú rendszerben tartása.
Az elmúlt időszakban szorosabbra szőtték az energetikai együttműködést az Európai Unió és Azerbjazdzsán, valamint az öböl-menti országok között. Milyen mértékben és milyen időtávlatban segíthetnek ezek a források a tényleges orosz függőség megszüntetésében?
Rövid távon nem tekinthető nagyon jelentős hozzájárulásnak a 10 milliárd m3-nyi földgáz import növekedés Azerbajdzsán irányából, illetve a nagyfeszültségű — részben tenger alatti — áram távvezeték megépítése Európa felé 2026-2027-es megvalósulási dátummal. Az ilyesfajta projektek jelentősége abban van, hogy a nagy európai felvevőpiacot újabb energiahordozókban gazdag régiókkal (jelen esetben a Közép-Kelettel) összekötő infrastruktúra épül, diverzifikálva annak energiaellátását. A jövőben pedig az importált energia mennyisége lényegesen meghaladhatja a jelenlegit.
Szintén nemrég robbant a hír, hogy Ciprus mellett hatalmas, mintegy 2500 milliárd köbméteres gázmező található. Ez jó időre megoldaná Európa energia-krízisét. Mikor lehet ténylegesen profitálni majd ebből a felfedezésből és milyen hatással lehet a felfedezés a dél-kelet-európai régióra?
2011 óta tudjuk, hogy a térségben (a Földközi-tenger keleti medencéje) 2500 milliárd m3 ténylegesen kitermelhető földgáz van. Csak összehasonlításképpen: az Európai Unió éves földgázfelhasználása körülbelül 400 milliárd m3. Az olasz Eni és a francia TotalEnergies által alakított konzorcium körülbelül 72 milliárd m3 földgázt tartalmazó lelőhelyen kezdte meg a munkát Ciprus térségében. A kitermelés nagyjából egy év múlva kezdődhet. A találat több, mint jelentős, valóban lényegesen segíthetne Európa gázellátási problémáinak megoldásában. Csak a baj az, hogy a térségben elég sok a politikai, sőt katonai konfliktus. A görög–török kapcsolatok majdhogynem ellenségesek és ez nyilván meghatározó a ciprusi kormány lehetőségeire nézve is. De Izrael is számít részesedésre a ciprus környéki földgázból, ahogy Szíria, Libanon sőt Egyiptom is, nem beszélve persze a globális energiacégekről. Attól félek mindez nem fogja elősegíteni a gyors és zökkenőmentes hasznosítást.
Hogyan látja szakértői szemmel közép-európai energia szuverenitását napjainkban? Melyik országok vizsgáztak a legjobban forrásdiverzifikáció területén?
Az egyoldalú orosz földgáz import diverzifikálása 2010-es évek eleje óta prioritás a Közép-Európai energiapolitikában. De amíg ebben az EU vezetésének a támogatására próbáltunk építeni, erőfeszítéseinket nem kísérte siker. A NABUCCO és a Déli Áramlat projekt éppen a Bizottság ellenállásán bukott meg. Sokkal eredményesebbé vált a regionális, a V4+ országokkal való együttműködés. A 2010 óta folyamatosan épülő határkeresztező kapacitások révén – itt elsősorban a szlovák/magyar- és az osztrák/magyar interkonnektorra gondolva - Magyarország valóban belépett az EU piacokra. A két interkonnektor kapacitásával számolva a 10-12 milliárd m3/év nyugati irányból való importlehetőség elméletileg lefedi a teljes importszükségletünket. A fő kérdés tehát már nem az infrastruktúra, hanem a források elérhetősége. A háborús helyzetben nem csoda, hogy elsikkadt az a bejelentés, hogy tíz év alatt kiépült az ún. Észak-Déli Földgáz Korridor, ami összeköti a régiónkat északon a működő (Świnoujście) és a tervezett (Gdansk) lengyel LNG terminálokkal, délen pedig az Adriai tenger mellett működő krk-i terminállal. Mind az Adriai tenger felől, mind a lengyel terminálból érkezett már Magyarországra LNG. Ha feltétlenül sorrendet akarunk felállítani a régió országai között, talán Csehországnak volt a legkönnyebb dolga a forrásdiverzifikáció terén, a fekvése miatt, míg Lengyelországban az oroszfüggéstől való félelem volt tán nagyobb, és hamarabb rácsatlakoztak a skandináv-baltikumi energia rendszerekre. De ahogy láttuk, Magyarország sincs rossz helyzetben.
Milyen beruházások szükségesek ahhoz, hogy a közép-európai régió energia szuverenitása erősödjön? Új LNG terminálok, román mezők kiaknázása, zöld- és atomenergia egyvelege?
Így van, a kérdésben ott a válasz. Az Észak-Déli Földgáz Korridor jelentősen bővíthető az egymás után épülő Észak-Német LNG terminálokig, a szintén épülő második lengyel terminálig (Gdansk), délen pedig egyrészt jelentős bővítésen fog átesni a krk-i terminál, de elérhetők lesznek a szlovén és az észak-olasz terminálok is. Románia is épít LNG kikötőt (Neptun Deep) és a Transz-Balkáni (BRUA) vezetéken át ez is hasznosítható lesz. A többi energiatermelési mód tekintetében már érintettük a jövőt az előző kérdésekre adott válaszokban: Paks-1 ÜH2 projekt, Paks-2 megépítése, a Mátrai Erőmű felújítása és új elemként a szélenergia alkalmazásának növelése.
Az enyhe télnek köszönhetően magasabb az európai földgáztárolók töltöttsége, mint az eddig megszokott szint, egészen pontosan január elején 83,5% volt. Mennyiben okoz ez könnyebbséget a 2023-as évben? A folyamatos, tervezett beszerzéssel mérsékelhető az energiaválság?
Várjuk ki a végét. Ha a tél a mostani időjáráshoz hasonlóan hideg lesz, akkor áprilisra kiürülnek a tárolók és a feltöltési szezon elejére bizony jelentősen felmehetnek az árak. Ráadásul gázhiány is várható, hiszen a Bizottság szerint 30 milliárd m3-, a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 60 milliárd m3 is hiányozhat a 2023-as év átvészeléséhez. Ha viszont enyhe idővel folytatódik a tél, és hamar beköszönt a tavasz meteorológiai értelemben, akkor maradhat gáz a tárolókban és nem nulláról kezdjük majd a betárolást. De azért mégis csak elgondolkodtató, hogy hála a Bizottságnak és a szankciókat erőltető tagállamoknak, oda jutottunk vissza, hogy a természettől függünk, mint ember elődjeink.
Dr. Toldi Ottó a budapesti Klímapolitikai Intézet kutatásvezetője, ökológus.
Banksy-s bélyegekkel emlékezik meg Ukrajna a háború évfordulójáról
Összefog a magyar fotósszakma Móricz-Sabján Simon emlékére
