fbpx
Nyomj Entert

A Meta az új valóság? – 1. rész

A Facebook bejelentette, hogy közösségi oldalait ezentúl Meta cégnév alatt működteti: ez nem csupán egy cégnévváltást takar, hanem a kiterjesztett valóság (AR) és a virtuális technológiák (VR) egyesítésével egy metaverzum létrehozását is előrevetíti.

Egy fejlődő metavilág gondolata talán már ismerős, de mégis izgalmas kérdéseket vet fel bennünk. Mennyire bízhatunk meg benne? Valóban átalakítja majd a társadalmat? A jövőben mi lesz a lényeges: a technológia vagy az ember? A fizikális tértől való eltávolodás hogyan fog hatni valóságérzetünkre? Mennyire állhatunk messze egy sci-fi film forgatókönyvétől? A digitális tér és az ember kapcsolatáról, az internet jövőjéről, pontosabban a Facebook metaverzumáról Rab Árpád jövő- és trendkutatóval beszélgettünk. Első rész!

Pontosan mivel is foglalkozik egy jövőkutató?

Húsz éve foglalkozom a digitális kultúra kutatásával: ekkor jelentek meg a számítógépek és már láttuk azt is, milyen nagy társadalmi hatással lesznek. Mindig érdekelt, hogy az internet, a mesterséges intelligencia, az automatizáció vagy a virtuális tér mit művel az emberekkel. Egyáltalán miért fejleszti ki ezeket az emberiség, mire adhatnak megoldást, miért jók vagy rosszak? Én azon dolgozom, hogy minél több jó süljön ki ezekből.

A kutatási tevékenységem mellett több informatikai cégnek, banknak, nemzetközi szervezetnek adok tanácsokat, valamint sok projektekben, konkrét fejlesztésekben is részt vettem, amikor egy adott szolgáltatással, vagy alkatrésszel foglalkoztunk. Folyamatosan a számítógép és az ember kapcsolatának témakörében mozgok: ennek elméleti hátterét tanítom is, valamint gyakorlati oldalról az emberek életminőségén igyekszem javítani.

Sokat hallhatunk a digitális élet, pontosabban a közösségi média negatív hatásairól, ilyen többek között a digitális elmagányosodás is. Ezzel szemben a Facebook mottója az emberek összekapcsolását, valamint a cég új neve, a Meta a társadalmi kapcsolatok evolúcióját ígéri. Te hogyan vélekedsz a digitális interakciók hatásáról, egyáltalán milyen pozitív hozadékai vannak?

Tulajdonképpen több pozitív, mint negatív tényező emelhető ki. Ez egy nagyon összetett helyzet, de érdemes kiindulni abból a fő trendből, hogy az emberiség a kultúrát egy túlélési stratégiaként használja: vagyis a technológiai evolúció egy eszköz arra, hogy jobban éljünk.

A digitalizáció, főként az utóbbi száz évben nagyon sok sikert hozott: élettartamunkat megtripláztuk, aminek hatására sokan lettünk, de gazdagok is. Arra használjuk a technológiát, hogy megoldjuk az aktuális kihívásokat. Jelenleg két nagy kihívás előtt állunk: az egyik az, hogy ezt a nagy gazdagságot az erőforrások pazarlásával értük el; a másik, hogy bár nagyon sokan lettünk, mindenki ugyanolyan életszínvonalon akar élni, mint azok, akik ezt elérték. Az infokommunikációs technológiák, az internet, a számítógépek, az automatizált szolgáltatások ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az emberiség intelligensebben bánjon az erőforrásaival: idegenek tudnak együttműködni egymással vagy gyorsan tudunk információt és tudást megosztani. Olyan kihívásokat old meg, mint például, hogy egy pillanat alatt ki tudok adni egy parkolóhelyet vagy egy orvos ezer kilométer távolságból is tud műteni, vagy például a távoktatást be tudtuk vezetni egyik pillanatról a másikra – és nem utolsó sorban, hogy mi ketten könnyedén beszélgetünk online. 

A digitális kultúra ezeket hozta létre, és ezek nélkül az emberiség gyakorlatilag elpusztulna: ilyen értelemben az, hogy ezekre a technológiákra szükség van-e, az nem kérdés. Hogy mennyire tudjuk okosan használni? Ez valóban egy nehéz ügy. Amit mi most internetként ismerünk, az tulajdonképpen mind üzlet: valamelyik cégnek a tulajdonában van, amelyek nem feltétlenül társadalmi célok mentén mozognak. Ilyen a Facebook is: a felület érdeke, hogy azt minél gyakrabban minél több ideig használjuk, aminek következtében több adatot is közlünk magunkról és ez alapján célzott reklámokat tudnak nekünk szolgáltatni. Ezzel tulajdonképpen nincsen semmi gond, ez egy tiszta üzleti modell, de mivel a rendszer azt akarja, hogy minél többet használjam, olyan véleményeket jelenít meg, amik a saját véleményünkhöz közelítenek. Szépen lassan, nagyon finoman – az emberek által érzékelhetetlen módon – buborékokba zár minket, ahol egyre kevésbé látjuk mások hozzáállását, egyre kevésbé vagyunk nyitottak a társadalmi problémákra és egyre inkább kialakulnak a feszültségek és gyűlöltségek: ebben az értelemben a Facebook a demokrácia egyik legnagyobb ellensége. Ahhoz, hogy okosan használjuk az kell, hogy a felhasználók tudatossága változzon.

Amit te is említettél, az elmagányosodás, a buborékokba zárkózás, a felszínesség, az értékek megváltozása ez mind létező probléma, ami annak is az eredménye, hogy ezt a technológiát még tanuljuk. Inkább azt mondanám, hogy annak nyolcvan százaléka jó, húsz százaléka viszont rossz és utóbbiról többet szeretünk beszélni. Ez nem a kérdésed kritikája, a problémával is foglalkozni kell, hogy megoldjuk, de nagyon sok olyan jelenség van, amit mi a digitális kultúrának tulajdonítunk és mégsem amiatt van. Az elmagányosodás jelenségében legalább annyira benne van a munkaholista társadalomképünk, az, hogy egyre több a töredezett család és a széttöredezett élet is, utóbbi olyan értelemben, hogy egy ideig egy helyen dolgozunk, majd máshol élünk, vagyis nem tartozunk annyira közösségekhez.

Nehéz megítélni, hogy abból a sok rossz érzésből, amit most érzünk, mint például a klímapánik, mi az, amit a digitális kultúra okoz. A közösségi médiával kapcsolatos negatív hozzáállásunkat azzal tudnám árnyalni, hogy maguk a technológiák biztosan jók, de az is biztos, hogy okosabban kell használjuk azokat.

Negatív gondolataink kialakulása a Facebook felületét övező botrányoknak is köszönhető. Szerinted a Facebook Meta tényleg csupán egy kényszerlépés a cég részéről vagy valóban egy organikus innováció eredménye? Mint jövőkutató mit gondolsz, lehetett számítani erre a lépésre?

Már a 2000-es évek elején is voltak ilyen irányú elképzelések, csak még az akkori internet, sebesség, szerverkapacitás, illetve adatmennyiség ezt nem tette lehetővé. Azt, hogy a Facebook egy metaverzumot tervez létrehozni teljesen várható volt. A cég üzleti modellje rengeteg ember összegyűjtésén alapul – főleg az angolszász, illetve európai országokról van szó -, így például különböző cégeknek sokkal kényelmesebb ezen a felületen keresztül az elérés.

Azt, hogy a digitális térben is beindul az élet, ezt tudjuk és várjuk. Ha például egy vállalat fejleszt magának egy virtuális boltot, ahová beléphetek az avatárommal és felpróbálhatok ruhákat, majd ugyanezt megcsinálja egy másik és egy harmadik, az nagyon sok pénzt, időt és energiát jelent. Sokkal egyszerűbb, ha a Facebook megelőz mindenkit és ad hozzá szerverkapacitást, valamint egy platformot: a metauniverzumot. Így a különböző cégek majd megvásárolhatják maguknak az alkotóelemeket, amikből összeállíthatják saját boltjukat és ami majd úgy fog kinézni, mint a valós világban.

A Facebook a metaverzumot elsősorban nem az emberek miatt csinálja, hanem azért, hogy lépéselőnybe kerüljön és a vállalatok rajta keresztül nyújtsák majd a szolgáltatásaikat. Az emberek utópisztikus, sci-fi jellegű elképzelése, hogy a metatérbe ugyanazt éljük át, mint a valóságban nem cél, hanem inkább az, hogy egy alternatív élményközpont jöjjön létre.

Az, hogy az emberiség egyre több élményt szerez a digitális térben viszont már trend, ami annak köszönhető, hogy sokan vagyunk a Földön és rosszul bánunk a környezetünkkel. Emiatt, hogy valaki kedve szerint tegyen valamit egyre inkább a digitális térbe terelődik, annak ellenére is, hogy tudjuk, az nem pont ugyanolyan, mint a valóság. Nem arról van szó, hogy csak ez vagy csak az a bizonyos dolog fog létezni, hanem arról, hogy megjelenik ez a kiegészítő szolgáltatás, mint egy szórakozási platform. Így például shoppingolhatok délelőtt a barátaimmal fizikálisan, éjszaka majd egyedül a metaverzumban.

Azt is látni kell, hogy a következő tíz-tizenöt évben ez a jelenség fokozódni fog, valamint a digitális értékek is egyre fontosabbak lesznek számunkra. Régen például elképzelhetetlen lett volna, hogy digitális ruhát vásároljunk, vagyis valami olyat, amit meg sem tudunk érinteni – de most ez már közhely. Ez viszont nem jelenti azt, hogy már nincsenek fizikai ruháim, csak azt, hogy ez is egy piac. Ha belegondolunk egyre több ilyen digitális értékünk van már most is: például a filmjeink, könyveink, amik nem a mieink, csak digitálisan vásároltuk meg azokat.

A metaverzum egyelőre egy üzleti platform logikájára épül, ez a lépés teljesen várható volt: inkább úgy kell elképzelni, hogy az eddigi sok szórakozási- és élménylehetőség mellett megjelenik majd még egy, de nem kikerülhetetlen opció.

Tudjuk azt is, hogy az X, de leginkább a Z generáció átvonul alternatív közösségi oldalakra vagy kis időre akár digitális detoxot is tart. A fiatal, de kiábrándult generáció számára a Facebook metaverzummá alakulása mitől lesz vonzó? Egyáltalán kik lesznek a felhasználók?

Ha könnyű belépni, azt használni és megéri az erőbefektetést, akkor a felhasználói ugyanazok lesznek, akik most a facebookozók. Amikor például beszélgetni akarok valakivel csupán egy gyors chatüzenetet kell küldenem, ezzel ellentétben a metaverzumba belépni egy jó darabig strapás lesz: amiben tényleg valami pluszt tud adni, attól még arrébb vagyunk, ez még formálódik. Egyelőre az ergonomikus kihívásokkal van itt a probléma. Most inkább az a lényeg, hogy mindenkinél előbb létrehozzanak egy metateret, majd fejlesszék azt: a mostani Facebook sem ugyanilyen volt, tíz évvel ezelőtt nem volt rajta like és nem használták mobiltelefonon sem, tehát az idők során átalakult.

A digitális kultúra változása nagyon gyors volt: tíz év alatt elsöpört minket, emiatt mindenki, a fiatalabb és idősebb nemzedék esetében is igaz, hogy most tanulja használni: mikor kell kikapcsolni, mikor nem – ezt mi döntjük el. A Facebook nyomást helyez ránk: kis piros karikában jelzi, hogy mennyi értesítésünk van, amire ellenállhatatlan kényszert érzünk, hogy megnyomjuk, de ezt mi csináljuk magunkkal. Persze ennek megvan a maga pszichológiai háttere, de így is van olyan, aki nem foglalkozik vele: ma már sokkal tudatosabban használjuk a felületet, mint évekkel ezelőtt.

A metaverzum esetében az elkövetkezendő tíz éven belül a Facebookra jellemző tömeges hatásokra vagy buborékokra nem lehet számítani, egyszerűen azért, mert ahhoz az kéne, hogy éjjel-nappal benne legyünk.

Most az okostelefonunk és különböző értesítések miatt állandóan jelen vagyunk a Facebook felületében – a metavilág esetében ez még jóval arrébb van, és nem csak a nehezebben hozzáférhető digitális eszközök, kiegészítők miatt, hanem maga a szerverkapacitás hiánya miatt is.

Azt mondod, hogy a Facebook Meta virtuális univerzuma nem lesz kikerülhetetlen opció, de mégis származhat hátranya annak, aki nem regisztrál egy ilyen felületre?

Szerintem nem: ez egy kereskedelmi szolgáltatás. Az a fajta metauniverzum, amiből fájó kimaradni, attól még távolabb vagyunk, azelőtt sokkal több más problémával fogunk megbirkózni. Igazából ezek a finom hálók, az, hogy rossz kimaradni valamiből, vagy manipulálnak minket digitálisan, ezek már most mind nagyon-nagyon jól működnek, és egyelőre kevésbé is érzik az emberek, mint gondolnák. Mindenki azt hiszi, hogy ezt tudjuk, de mégsem így van: az emberek viselkedését nagyon jól meg lehet jósolni.

Nem kell ahhoz egy metaverzumban tartózkodnunk, hogy társadalmi, vagy akár egyéni pszichológiai károkat okozzon nekünk az internet.

Sőt, talán tisztább is lenne a helyzet, ha az ember érzné, hogy helyhez és időhöz kötve lép be egy digitális térbe. A valóságban például, amikor belépünk egy templomba, akkor tudjuk, hogy az egy szakrális tér, és ennek megfelelően viselkedünk. Az internet használata sokkal tudatosabb volt, amíg helyhez kötött minket: leültünk a számítógép elé, és mentálisan belehelyezkedtünk. Az okostelefon ezt széttörte, így most a közösségi média mindig körülöttünk van. Egy metaverzum ahhoz, hogy társadalomformáló erővel bírjon, sok más szempontból jelent kihívást, mert csak akkor tud sikeresen megvalósulni, ha a környezetünk már nagyon-nagyon leromlott állapotban van.

A beszélgetés további részét hamarosan folytatjuk!

Illusztrációk: Bárdos László

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük