fbpx
Nyomj Entert

A nagyszínpadon túl – mutatjuk a kedvenc előadásainkat a Sziget Fesztivál kulturális felhozatalából


Egy fesztiválra a headline-erek hozzák el az embereket, és ők is viszik el a show-t, de egy fesztivál több is tud lenni, mint a nagyszínpad és a “vissza, vissza!”. A Sziget nem hiába az, ami, és habár a plakátra csak a nagybetűs előadók férnek fel, most mi megnéztük, hogy mi mindent rejt a lista alján az a bizonyos “és még sokan mások…” Idén szembementünk a tömeggel és kulturális kincsvadászatba kezdtünk, mutatjuk mi lenne az a három előadás, amit magunkkal vinnénk egy lakatlan szigetre is.

Thang Long Water Puppet Theatre

Szinte minden előadó elmondhatja, hogy egy idő után a művészet is munkává válik. De  vannak olyan művészetek, melyek kifejezetten a munkának köszönhetik létrejöttüket. A Thang Long Water Puppet Theatre a vietnámi nemzeti színháznak felel meg, tehát amikor először megpillantjuk a lakkozott fabábukat és a derékig érő vízi színpadot, akkor nem egy alternatív társulat szubkulturális performanszához van szerencsénk. A Ha Noiból Magyarországra érkező színház bábszínészei kitüntetett pozícióban dolgoznak saját országukban, ahol egyszerre ápolják a vízi bábszínház évszázados hagyományait és igazítják történeteiket kortárs befogadásra alkalmas környezetbe. A vízi színpaddal azok a rizsföldek jelennek meg előttünk, ahol a műfaj megszületett, amivel az egész napos munka végén – vagy néha közben is – egymást szórakoztatták. A víz felszínén táncoló fabábukat mozgató színészek akkor egy pagodába rejtve, most pedig egy pompázatos díszlet mögül mesélik el történeteiket. Volt szerencsénk velük is beszélni ezekről a történetekről, melyek között vannak több száz éves múltra visszatekintő felvonások és olyanok is, amiket specifikusan erre az alkalomra írtak. Még szerencse, hogy maradnak végig, és előadásaik minden nap láthatóak a Global Village-en.

Sacude társulat – Euforia

Ha ennyi év után még esetleg szükség lenne arra, hogy a Szabadság Szigete bizonyítsa, hogy hű a nevéhez, azt azzal, hogy meghívta a Sacude társulat Euforia névre hallgató előadását, maradéktalanul teljesíti. A barcelonai légi akrobaták 30 percen keresztül testesítik meg mindennap 23:15-től a Nagy Utcaszínházon azt, amit elrugaszkodottságnak nevezünk. A performansz névválasztása korántsem költői túlzás, ami szerencsés, mert már csak emiatt is nagy elvárásokkal érkeztünk, de végig felemelt fejjel és tátott szájjal élveztük azt, ami a szemünk előtt és a fejünk felett végbement. Az eufória szónak sokrétű jelentése van, de úgy gondoljuk, hogy ezután az előadás után az lenne a legegyszerűbb, ha szimplán ez a show szerepelne a könyvtárban a szócikk mellett. A Sacude egy hajmeresztő magasságban kifüggesztett, négyszögletes platformon történő vertikális táncot varázsol az égre – ez szolgál színpadként, tánctérként, ‘dobbantóként’, és elrugaszkodási alapként a táncosoknak ahhoz a koreográfiához, mely a végletekig kiaknázza a kortárs táncművészetben rejlő lehetőségeket. A Szigeten amúgy is úgy érezzük, hogy pár méterrel a föld felett járunk, de ez az előadás a következő szintre emeli a légiességet.

Willany Leó

Egy fesztiválon bármi megtörténhet, pláne a Szigeten. Az irányt idén egy improvizációs előadás felé, és a Willany Leó társulat előadásában maradéktalanul megtaláltuk amire számítottunk. Habár az impró lényege, hogy az egyetlen amire számíthatunk, az a kiszámíthatatlanság a Willany Leó társulat előadása maradéktalanul hozta, amire vágytunk.  A kizárólag szabadúszó táncművészből álló csapat még a spontánnál is spontánabb, egyik tagjuk, Engelmann András mesélte el, hogy a közvetlenül a fellépés előtti megbeszélés is ‘csupán’ arról szól, hogy mindenki megosztja a másikkal, éppen hogy van, milyen érzésekkel érkezett, milyen hangulatuk van éppen. Így kezdenek el táncolni, egymásra reagálva, együtt mozogva, ami bármikor új irányt vehet attól függően, hogy épp ki mit hoz be a történésbe. A Sziget tökéletes helyszín ehhez, mert már a beléptető kapu és a színpad közötti úton is annyi impulzus éri a táncosokat, amennyi garantálja az előadás töltöttségét. Örültünk, hogy láthattuk, mert még egyszer ugyanilyen biztos nem lesz, pont ez az, amit szeretünk az impróban.

Fotók: Gaál Dániel

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük