fbpx
Nyomj Entert

A USE unused diplomakollekciójának története

A 2017-ben megszűnt USE unused márka alapítói 2019-ben az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Osztály gyűjteményének adományozták közös diplomakollekciójuk fennmaradt darabjait: három estélyi ruhát, öt hosszú és hét rövid kabátot.1 A divattervezők az ajándékozás kapcsán meséltek 2004-ben készült diplomamunkájukról, amin első alkalommal jelent meg a USE unused logó.2 Jelen szöveg ezeket az interjúkat felhasználva a márkanév eredetét és a diplomamunka koncepcióját kívánja ismertetni a gyűjteménybe került öltözékeken keresztül. A ruhák elemzéséhez felhasználtuk a Textil- és Viseletgyűjtemény restaurátorai és a Kortárs Design Osztály volt gyakornoka által írt állapotfelmérés adatait.3

Szerző: Komporday Rita


2002-ben a finn Lindström textilipari vállalat munkaruházati pályázatot hirdetett Helsinkiben európai tervezőcsapatok számára, melyen Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila és Tóth András együtt indultak el. A munkákat jeligével kellett ellátni, ők a „use” jeligét használták. Pályamunkájuk különdíjban részesült, és a sikeresen induló trió egy évvel később jelentkezett a Londonban megrendezett 3. Cumulus Divat Turnéra is, melyre a kiírás szerint kizárólag fehér színű öltözékekkel lehetett pályázni. „Szerencsénk volt, mert pont egy fehér kötött kollekción dolgoztunk abban az évben, amit szintén beválogattak, [és] ez lett az »unused«”4 – emlékezett vissza Godena-Juhász Attila –, melyért első díjat kaptak.5 A márka elnevezése (USE unused) tehát a két jelige egymás mellé helyezéséből született meg. A pályázatokra való felkészülés és a közös alkotás annyira összekovácsolta a diákokat, hogy elhatározták, a diplomamunkájukat is együtt fogják létrehozni. 2003-ban egy fél évet töltöttek Párizsban, az École Duperrén, itt kezdtek el dolgozni a diplomamunkájukon.6 Anyag- és színhelyesen megvarrták a kollekció mini prototípusát, majd hazatérésüket követően részt vettek a diplomamunka elbíráláson a Magyar Iparművészeti Egyetem (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Textil Tanszéke előtt, ahol a kézzel varrott, babaméretű öltözékeken keresztül mutatták be a témájukat. A vizsgabizottság azonban nem fogadta el a munkájukat, mivel nem készültek divatrajzokkal a bemutatóra. A minikollekció sorsa sem alakult jól, ugyanis nyom nélkül eltűnt a főiskolai műhelyből. Később, az egyetemi diplomakipakolásra a logózott öltözékek és kiegészítők mellett a három diák divatfotókkal és egy stop-motion videóval is készült. Emellett a párizsi hangulatot idéző Károlyi-kertben szerveztek egy divatbemutatót.7 „Mindezzel precedens teremtettünk” – mesélte Füzes Eszter.

Eredetileg a kollekció hat hosszú és nyolc rövid gyapjú kabátból, hat tüllszerű estélyi ruhából, valamint kiegészítőkből állt. Összekötő elemük a kör motívum volt, amely „egy meghatározó szabásmintaelemmé avanzsál[t] az egész kollekcióban” – magyarázta Tóth András.8 A munka során az foglalkoztatta leginkább a tervezőket, hogyan lehet minél kevesebb geometrikus szabásmintaelemből klasszikus ruhadarabot alkotni. Olyan elismert haute couture divattervezők munkásságából merítettek ihletet, mint Cristóbal Balenciaga (1895–1972), Christian Dior (1905–1957), Jacques Fath (1912–1954), André Courrèges (1923–2016) és Hubert de Givenchy (1927–2018). 

A hosszú gyapjú öltözéktől a tokruhán9 keresztül eljutottak a trapézvonalig; mindegyik meghatározó szabásvonal volt a 20. század második felében. A világoskék és narancssárga öltözékekben visszaköszön a különböző korszakokban jelen lévő tokruha szűk és letisztult sziluettje, melyet Balenciaga és Givenchy is nagyon kedvelt.10 Az Yves Saint Laurent nevéhez fűződő trapézvonal pedig válltól lefelé bővül, eltakarva viselője alakját.11 Ezt vitték tovább a magyar diákok a sárga, barna és rózsaszínű kabátok szabásvonalainak megtervezésénél, ahol fokozatosan eltűntek a ruhaujjak is, egészen addig, amíg már csak egy-egy cipzáras nyílás maradt az alkarok számára. Később a dekoltázs is szűkült, míg végül a fejet is elfedte már az öltözék, ahogy korábban a Courrège-kapucni.12 

A tüllszerű ruhák szoknyarészét körcikkekből vagy koncentrikus körgyűrűkből állították össze, melyeket változatos méretű és nagy mennyiségű fodor tett látványossá és rendkívül súlyossá. Az uszályos, nyakba akasztható ruhát sűrűn egymásra szabva tizenöt különböző méretű fodor díszíti, ami egy 1961-es Balenciaga csipkefodros estélyi ruhára reflektál, amihez a spanyol divattervező a flamencotáncosok viseletéből merített ihletet.13 

Mindkét öltözéktípust bőséges, már-már kezelhetetlen anyagmennyiség jellemzi, ami komoly technikai kihívás elé állította a tervezőket a kivitelezés során. A rózsaszín poncsószerű, a tervezők által csak Medúzának nevezett kabát közel 38 méter körfogatú, tíz körcikkből álló alját egy hétbe telt beszegni.14 Az egyik estélyi ruha kivitelezésére Tóth András így emlékezett: „ketten tartottuk, míg egyikünk tolta a mikrolock [szegőgép] alá”. Mindezt abból a célból tették, hogy megelőzzék az anyag elszakadását. Az egyre szélesedő, fodros körgyűrűk összevarrásával az öltözék súlya arányosan gyarapodott – a körgyűrűk körfogata 1,38 méterről nőtt fokozatosan 4,25 méterre. 

A tervezők a rövid fazonoknál 20. századi sziluetteket értelmeztek újra, és az izgalmas szabászati megoldásokra helyezték a hangsúlyt, amelyeken a körforma „sokkal kódoltabban” jelent meg, tette hozzá Godena-Juhász Attila. A narancssárga köpeny ujjainak hajtásaiban egy-egy zsebet rejtettek el, míg a fodrot egy körgyűrű alkotta. Ezzel szemben a világoskék és sárga bolerók egy-egy hengerből jöttek létre, és az utóbbi bő ujjai egy 1950-es Balenciaga-köpeny fazonját eleveníti fel.15 A piros, barna és rózsaszín kabátokat kiterítve egy-egy köralakú szabásminta válik láthatóvá. A piros köpeny egy Trigère-kabát kortárs megfelelőjeként is értelmezhető16, míg a rózsaszín kabát átlapolt megoldását Balenciaga is alkalmazta már korábban.17 A barna kabátot az anyag hajtogatása miatt egy „nyakba csapott törülközőhöz” hasonlították a tervezők. Az utolsó, közel 440 centiméter széles, pirosujjas sál egy hasonlóan túlméretezett 1950-es Balenciaga-sálat idéz.18 

A tervezők a tüllszerű anyagot Olaszországból, míg a gyapjút Magyarország egyetlen nemezgyárából, az 1896-ban alapított Kőszegi Nemezgyárból (ma: Multifelt Factory) szerezték be.19

A USE unused diplomamunka egyedülálló jelenség volt az akkori oktatási rendszerben, ugyanis a trió szakított az iparművészeti szemlélettel, és helyette divattervezőkként léptek fel, ami az akkori Iparművészeti Egyetemen nem volt jellemző.

A USE unused tervezői a diploma megszerzését követően sikeres karrierbe kezdtek, de egykori alma materükben inkább értetlenséggel találkoztak, és kakukktojásnak számítottak. Tanulóéveiket akár tünetként is felfoghatjuk, ami rámutatott arra, hogy az akkori Iparművészeti Egyetem a művészképzést tartotta elsődlegesnek, és egyáltalán nem támogatta az üzleti szemléletű hozzáállást. Az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztálya azért is érezte fontosnak a felajánlott kollekció befogadását, mert a magyar divattervezés történetében egy olyan rövid pillanatot rögzít, mely a későbbi kutatások számára számos tanulsággal szolgálhat. A következő időszak feladata, hogy a gyűjteménybe került kollekciónak speciális csomagolást gyártassunk, mely segíti, hogy minél tovább megőrizhessük azt a jövő számára.

Fotók: Perlaki Márton


[1] A USE unused diplomakollekció 2019.110–124. leltári számokon került be az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe.

[2] Tóth Andrással és Godena-Juhász Attilával Dr. Horváth Judit és Komporday Rita készített szóbeli interjút 2019. november 21-én. Füzes Eszterrel Komporday Rita készített írásbeli és szóbeli interjút 2022. február 21-én. Ezúton is köszönöm a tervezők segítségét és támogatását, valamint a rendelkezésemre bocsátott anyagokat.

[3] Az állapotfelmérést a Textil- és Viseletgyűjtemény restaurátorai, Perger Anikó és Moór Anikó vezetésével a Kortárs Design Osztály volt gyakornoka, Sziráki Zsuzsanna készítette el.

[4] A hat darabból álló kollekciót  kötött szakon készítették a vándorfélév alatt, amikor minden diáknak lehetősége volt a főszakjától eltérő specializáción órákat hallgatni. A kollekcióról készült képeket Perlaki Márton készítette Füzes Eszter lakásának padlásterében, és modellnek egy balett-táncost kértek fel.

[5] Kultúra.hu: Első díj az Első Európai Divat Parádén. 2003. július 18. https://kultura.hu/kepzo-elso-dij-elso-europai/ (Hozzáférés: 2021. május 18.)

[6] Godena-Juhász Attila és Tóth András weboldala. About. http://www.aplusa.design/about.html (Hozzáférés: 2022. február 19.)

[7] Hering András: Vége egy hazai sikersztorinak, megszűnik a USE unused divatmárka. Phenom’enon. 2017. https://phenomenon.hu/vege-egy-hazai-sikersztorinak-megszunik-a-use-unused-divatmarka/ (Hozzáférés: 2022. február 23.)

[8] Kiegészítőként tűsarkú bőrcipők, bőrkesztyűk és tüll overálok készültek, melyeknél egyaránt felfedezhető az a fajta játékosság és kísérletező attitűd, amely az öltözékekre jellemző. Az overálokat a rövid kabátokhoz tervezték és „mind más és más koncepció alapján készültek”. A kesztyűk esetében a szár fokozatosan tűnik el, míg a magassarkú cipők a lábfej különböző részeit rejtik el vagy mutatják meg. Bujiné Holup Anna cipőtervező felelt a cipők gyártásáért, akinek a Visegrádi utca 8. szám alatt volt a műhelye. Holup Anna több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a cipőtervezés területén. Szakmai pályafutását a Magyar Divat Intézetnél kezdte, majd a martfűi Tisza Cipőgyárnál dolgozott, később az OKISZ Labor Bőripari Osztály tervezője lett. Oktatóként is tevékenykedett 2007 és 2013 között a MOME Textiltanszékén. Telefonbeszélgetés Bujiné Holup Annával (2021. augusztus 26.) Made in MOME 2007-2013 https://mome.hu/hu/kiadvanyok (Hozzáférés: 2021. szeptember 7.)

[9] tokruha: „A ruhadarab angol nevét („sheath”, vagyis tok) az illeszkedéséről kapta, mivel alakkövető burkot vagy bevonatot képez a test körül. (…) Az általában ujjatlan fazonú, szűk A-vonalú vagy egyenes szabású szoknyarésszel kombinált, térdig vagy lábszárközépig érő ruhadarabot egyaránt hordták alkalmi és hétköznapi viseletként…. A tokruhát 1950-es években íves oldalvarrásokkal egészítették ki, azonban továbbra sem hordtak hozzá övet vagy szíjat, és varrással sem jelölték a derék vonalát.” Marnie Fogg: Tokruha. A Ruha. 100 ötlet, ami örökre megváltoztatta a divatot. 2015. Budapest, Corvina Kiadó. p.124.

[10] Marnie Fogg: Tokruha. A Ruha. 100 ötlet, ami örökre megváltoztatta a divatot. 2015. Budapest, Corvina Kiadó. p.214

[11] Marnie Fogg: A trapézvonal. A Ruha. 10 ötlet, ami örökre megváltoztatta a divatot. 2015. Corvina Kiadó p.185.

[12] The Olympic Museum: Fashion from 1968 – André Courrèges. https://artsandculture.google.com/asset/fashion-from-1968-andr%C3%A9-courr%C3%A8ges-fashion-show-andr%C3%A9-courr%C3%A8ges/cwHB4UQKeOILQQ?hl=en (Hozzáférés: 2022. február 20.)

[13] Balenciaga: Estélyi ruha.1961. https://www.kci.or.jp/en/archives/digital_archives/1960s/KCI_226 (Hozzáférés: 2022. január 4.)

[14] A rózsaszín kabát szoknya körfogata 39,97 cm, a sárga kabát nyolc körcikkből álló szoknyájának körfogata 30,64 méter, míg a magas nyakú barna színű kabát esetében ez már 41,1 méter.

[15] Balenciaga: Kabát.1950. https://fashionmuseum.fitnyc.edu/objects/81381/728123?ctx=6e2b4a1f-7f99-46c0-98c9-6adb63b43917&idx=6 (Hozzáférés: 2022. január 4.)

[16] Vogue: New Shorts-the short coat, the short coiffure.1949. február 1., p.184-185. https://archive.vogue.com/article/1949/2/news-shorts (Hozzáférés: 2022. január 5.)

[17] Vogue: Paris Collections.Balenciaga’s New Volume. 1950. szeptember 1., p.122-123. https://archive.vogue.com/article/1950/9/the-paris-collections-balenciagas-new-volume (Hozzáférés: 2022. február 22.)

[18] Vogue: Balenciaga’s great scarf like a wrap. 1950. október 1., p.154. https://archive.vogue.com/article/1950/10/paris-the-big-scarf (Hozzáférés: 2022. február 22.)

[19] Nyugat.hu. Így néz ki ma Magyarország első és egyben utolsó működő nemezgyárának épülete Kőszegen. 2020 https://www.nyugat.hu/cikk/igy_nez_ki_ma_magyarorszag_elso_es_egyben_utolso_nemezgyara (Hozzáférés: 2021. június 9.)

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük