Ha eddig azt gondoltad, hogy a gyógyfürdőjéről ismert Pöstyén városában csak a reumás panaszoktól szenvedők találják meg a gyógyírt, itt a cáfolat. Mutatjuk a könyvet, ami bebizonyítja: a méltatlanul figyelmen kívül hagyott köztéri szobrok is megérdemlik a reflektorfényt!
Jó ideje már, hogy nyomon követjük a Čierne diery tevékenységét: ők az a maroknyi szlovák csapat, amely szívén viseli Szlovákia épített örökségének sorsát. Követőik száma immár negyvenháromezerre duzzadt, ami jól példázza: igenis van értelme évek óta tartó munkásságuknak. Limitált példányszámban készülő plakátjaik rekordidő alatt találnak gazdára, s közülük jó néhány már a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményébe is bekerült. Ezúttal a pöstyéni szobrok kapcsán megjelent kötetükre figyeltünk fel.
A „Pöstyén szobrai: A város mint galéria” (Sochy Piešťan: Mesto ako galéria) című kiadvány a Vág folyó partján fekvő fürdőváros 125 köztéri szobrát vonultatja fel élvezetes formában. A témaválasztás lehetőséget teremt arra, hogy ne csak az építészet, de a képzőművészet és a szobrászat szerelmesei is örömmel forgathassák a kiadvány lapjait. Sőt, maguk a városlakók és a fürdővárosba érkező, gyógyulni vágyó közönség is megtalálhatja számítását ebben a kötetben.
A Szlovákia elfeledett helyeit és megóvásra érdemes építészeti hagyatékát gondozó Čierne diery csapata ez alkalommal azokra a köztéri műalkotásokra hívja fel a figyelmet, melyek legtöbbször olyannyira beépülnek a város szövetébe, hogy maguk a városlakók is megfeledkeznek létezésükről. Az ilyen jellegű szobrok, szökőkutak, épületplasztikák vagy emléktáblák – nemcsak Pöstyénben, de más városokban is – a mindennapok részévé válnak, megszokjuk létezésüket, de valójában vajmi keveset tudunk róluk. Ebben segít a Čierne diery kiadványa: láthatóvá teszi, mentális térképünkre helyezi ezeket az alkotásokat.
A könyv sorra veszi a különféle városrészekben fellelhető köztéri alkotásokat, melyek között találunk a XVIII. századból származó Szentháromság-szobrot, absztrakt térplasztikát vagy háborús emlékművet, de még geometrikus formákból építkező vagy épp vidám színekben pompázó, állatfigurákat mintázó játszótéri objekteket is.
A Pöstyén jelképévé választott „Mankótörő” szobor elsőként jelenik meg a könyvben – Robert Kühmayer 1933-ban felállított bronzszobra örökre összeforrt a város történetével. De nemcsak ez, hanem a többi, kevésbé ismert szobor is ugyanakkora figyelmet kap a kötetben – ezeken az oldalakon minden köztéri műalkotás egyenrangú, a szerzők nem tesznek különbséget köztük, nem állítanak fel hierarchikus sorrendet (és ez jó). A teljesség igényével igyekeznek minden szobrot a maga szépségében bemutatni – s ebben nagy szerepe van Andrej Sarvaš csodás fotóinak is –, mindemellett kellő mennyiségű információt szolgáltatni az olvasó számára. A könyv első felében albumszerűen láthatjuk egyik szobrot a másik után, a legfontosabb adatokat (az alkotó neve, a készítés ideje, az anyaghasználat), illetve az értelmezést segítő, igen rövid leírásokat a fejezet végén találjuk.
Aki pedig többre is kíváncsi, az a kötet végén található tanulmányokba is beleolvashat. Linda Blahová írása segít nekünk abban, hogy történeti kontextusba helyezzük a különféle korszakokban keletkezett szobrokat, a művészettörténész-kurátor Silvia L. Čúzyová pedig a város kultúrtörténetébe nyújt betekintést. Mindezek mellett pedig többet is megtudhatunk a számos pöstyéni szobrot jegyző két alkotó, Valér Vavro és Alexander Trizuljak munkásságáról.
Jó a Čierne diery kötetében, hogy nem egy nagy, vaskos művészeti albummal, hanem egy könnyen kézbe vehető, egyszerű, de mégis nagyszerű kiadvánnyal van dolgunk, amelyet akár rendhagyó útikalauzként is értelmezhetünk. A sárga-vörös-kék színekre hangolt könyvre ránézni is felüdülés: a bátor színhasználat és a karakteres betűkészlet, akárcsak a Čierne diery többi kiadványában, itt is megjelenik. Ez a megjelenés és az olvasóbarát terjedelem (222 oldal) és szerkezet sokat segít abban, hogy más szemmel nézzünk körbe ezentúl Pöstyénben, és talán a közvetlen környezetünkben fellelhető köztéri szobrokra is másként tekintünk majd hatására.
A Čierne diery most is magasra tette a lécet: mind külcsín, mind belbecs szempontjából tízből tíz pontos nálunk a kötet. Egyetlen szívfájdalmunk, hogy csak szlovák nyelven jelent meg – ehhez az is hozzátartozik, hogy a közösségi szervezet vállaltan nem szándékozik nyitni a nemzetközi közönség felé: az ő céljuk az, hogy erős közösséget kovácsoljanak országhatáron belül azokból, akik ugyanúgy fontosnak tartják a sokszor elfeledett vagy figyelmen kívül hagyott építészeti hagyaték megóvását (s ez, talán épp az erősen lokálpatrióta stratégiának köszönhetően, sikerült is nekik). Mi mégis azt mondjuk: szlovák nyelvtudás híján is érdemes beszerezni a kötetet, s ellátogatni Pöstyénbe, ha végre újra megnyílnak a határok.
Szöveg: Linda Blahová, Lívia Gažová, Martin Lipták
Fotók: Andrej Sarvaš
Design és betűkészlet: Michal Tornyai
Fotók: Nora a Jakub
Čierne diery | Web | Facebook | Instagram
Napfényt mindenkinek! – A napsugarakat varázsolja az otthonokba a Sunne lámpa
Alkalmazásikonok retró kivitelben
