A Fuzzy Earth kollektíva tevékenysége nem definiálható egyszerűen: építészet, design, művészet, mezőgazdaság, kertészet és technológia határterületén mozognak, miközben az általuk használt médiumok ezeken a kategóriákon is túlmutatnak. Berögződött hitrendszereket demisztifikálnak, gondolkodásra és megkérdőjelezésre buzdítanak, miközben nem áll szándékukban leegyszerűsíteni a világunk komplex rétegeit.
Gedeon Tekla és Sebastian Gschanes olyan tereket, tárgyakat és eseményeket alkotnak, amik a természettel és a technológiával való kapcsolatunkat vizsgálják többek között a spekulatív design és a kritikai gondolkodás módszereivel. Tekla építészetet tanult Londonban, a bécsi származású Sebastian pedig tájépítészként és kertészként végzett. Hat éve ismerkedtek meg Budapesten, azóta dolgoznak közös projekteken. A Fuzzy Earth kollektívát tavaly óta viszik főállásban. Küldetésük, hogy megkérdőjelezzék az ökológiai környezetek, az ipari tájak és a botanikai intézmények szerepét változatos médiumok segítségével.
„A fuzzy valami homályos, sőt zavaros dolgot jelent. A mi szándékunk is ez, hogy szembemenjünk a világunk egyértelmű és tiszta meghatározásaival. Kérdéseket teszünk fel és folyamatokat tárunk fel, megmutatva az életmódunk mögött rejlő bonyolult mechanizmusokat. Minden egyes projektünkkel különböző helyzeteket, embereket és folyamatokat kutatunk és ismerünk meg, aztán pedig megmutatjuk, amit találtunk, minden velejáró többértelműséggel és zavarossággal együtt. Sokat kölcsönzünk a színházi gyakorlatokból is, történetmeséléssel és karaktertervezéssel alkotunk alternatív forgatókönyveket a jelenünkről. A munkáinkkal lehetőséget szeretnénk teremteni a nézőinknek az aktív gondolkodásra, ahelyett, hogy tálcán kínálnánk fel nekik a válaszokat” – mesélték.
Tekla és Sebastian sosem közölnek tudományos tényeket, hanem a személyes nézőpontokra helyezik a hangsúlyt, és arra törekszenek, hogy érzelmi kapcsolatot teremtsenek a nézővel. Véleményük szerint az éghajlati válság kéz a kézben jár az érzelmi elköteleződés hiányával. Emellett egy erős technooptimista hozzáállás jellemzi őket, a technológiával kapcsolatos ellenérzéseket is szeretnék újrafogalmazni. „Célunk, hogy az éghajlati kihívásokra és a technológiai változásokra egy optimista jövőképet alakítsunk ki válaszul. Félelmet kelteni mindig könnyű, optimistán gondolkodni a jövőről kollektív módon az igazi kihívás. A művészet pedig egy nagyon sokszínű kísérleti médium arra, hogy elkezdjünk erről beszélgetni másokkal” – összegezték.
A mezőgazdaságban vébegmenő technológiai változások az egyik legnagyobb inspirációs forrás számukra. A Not Quite California Wonder című projetjükben például a paprikatermesztés folyamatait tárták fel: a farmerek már be sem mennek a valóságban az üvegházakba, monitorokon keresztül kontrollálják a folyamatokat, a növényekről pedig szenzorok és robotok gondoskodnak. „Szeretnénk egy pillanatképet adni erről a világról, hogy mindenki naprakészen lássa, hogy ez nem valami sci-fi, hanem a jelenünk, már itt Európában is.” A sokrétű kutatásuk köré aztán különböző narratívákat alkottak, megszólaltatva magát a paprikát is, amit nem véletlenül választottak főszereplőnek. A paprika fontos nemzeti szimbóluma a magyaroknak, akik kifejezetten érzékenyen reagáltak arra, hogy ezek a zöldségek valójában laboratóriumban készülnek. Egyik akciójuk alkalmával például a Rákóczi téri Vásárcsarnokban béreltek egy standot, és a témában készült műalkotásokkal kezdeményeztek beszélgetéseket. „Élveztük, hogy provokatívak lehettünk. Fontos számunkra a romantikus természetkép demisztifikálása, mert anélkül, hogy megértenénk a valódi környezetet, amelyben élünk, nagyon nehéz bármit is tenni az ökológiai kihívások ellen” – mondta el Tekla.
Egy másik projektjük fókuszában a zuzmók állnak: a mindenhol jelenlévő halhatatlan organizmusok, amik kizárólag akkor pusztulnak el, ha az emberek lekaparják őket. Nekik szerettek volna egy olyan köztéri szobrot szentelni, ami a megszokással ellentétben nem a múltnak állít emléket, hanem a jövő iránt köteleződik el. „A zuzmó évente egy millimétert nő, tehát tíz év múlva még csak egy centiméter lesz, de aztán száz év múlva, amikor már nem élünk, virágozni fog” – mesélték. A 11. kerületben felállított, Shimmer névre keresztelt szobrot az Építész Kollégium diákjáival közösen alkották meg, amit egy hetes közös kempingezés és zuzmó tanulmányozás előzött meg a Pilisben. A gyűrű alakú szobor húsz különböző szegmensből áll, amelyet egy-egy diák tervezett azzal a céllal, hogy otthont biztosítsanak a zuzmóknak. Sebastian és Tekla különös figyelmet szentelnek a projekt utóéletének is: „A stratégiai gondolkodás, a környezetünk kollektív védelme érdekel minket, hogy hogyan lehet biztosítani azt, hogy ne csak ma, hanem a jövőben is legyen ennek jelentősége. Olyan közösséget akarunk teremteni, ami gondoskodik róla, ezért is dolgoztuk együtt a diákokkal. Azt tervezzük, hogy évente szervezünk majd a szobor köré különböző rendezvényeket, hogy lássuk, hogyan nőnek ezek az organizmusok” – mondták el.
Tekla és Sebastian a jövőben szeretnének továbbindulni az oktatás irányába: „A diákok abszolút megoldásorientáltak voltak, hiszen erre kondicionálják őket az iskolákban. Ez azonban teljesen ellentétes a mi megközelítésünkkel” – mondta Sebastian. „Arra képezték őket, hogy vonalakat húzzanak és falakat építsenek, mi azonban inkább azt szeretnénk, ha nyitási lehetőségeket és kapcsolódásokat teremtenének, és kihasználnák a multidiszciplinaritást. Ugyan a rövid távú nehézségek kezeléséhez problémamegoldókra, de a hosszú távú dilemmákhoz vizionáriusokra van szükségünk” – tette hozzá Tekla.
A Hello Wood kabinját díjazta a Német Formatervezési Tanács
A 20. század kollektív emlékezetének lenyomatát őrzi a Fortepan Masters fotókönyv
