fbpx
Nyomj Entert

Az illat és a zene ugyanazt a nyelvet beszélik – Filippo Sorcinelli, a pápa szabója látogatott Budapestre

A szakrális művészet lényege, hogy néhány perc alatt elfelejtsük a külvilágot és belélegezzük a szépséget. Filippo Sorcinelli olasz képzőművész, orgonaművész, parfümőr -és nem mellesleg a pápa szabója- látogatott Budapestre, hogy bemutassa legújabb Reliqvia illatát a Károlyi kert mellett meghúzodó 7scents parfümériában.

A 7scents rajongója az avantgárd, niche parfümöknek; repertoárjában olyan márkákat is megtalálhatunk, amiket korábban még nem képviseltek a magyar piacon. A bolt egyébként letisztult tere egy kis időre Filippo Sorcinelli jellegzetes világát öltötte magára, ahol az orgonaszó és a fekete fóliával beborított falak teremtették meg a jellegzetes hangulatot. Az alkotóművész ebben a különös miliőben mesélt nekünk exkluzív illatkollekciójáról: parfümjeinek jegyei néhol nyugtalanítóak, arcba vágóak, de érzékiek is egyben. A parfümőrt az illatok megalkotása során olyan különleges dolgok inspirálják, mint a Notre-Dame orgonája, szakrális elemek, Ridley Scott közismert A bárányok hallgatnak című filmjének egyik jelenete, de akár olyan profán jelenségek is, mint a köd vagy éppen a szexualitás. Az illatokon túl miseruhákról, szakrális művészetről, alkotásról és az összetett egyéniség művészi hitvallásáról is beszélgettünk. Interjú!

A római katolikus egyház Olaszországban nagy múltra tekint vissza, és a társadalom is mélyen vallásos berendezkedésű, ami a te művészi munkásságodra is hatással van. Kérlek mesélj a kezdetekről: honnan ered személyes kapcsolódásod a valláshoz?

Azt gondolom, hogy nekünk európaiaknak nagyon fontos a vallás, nem csak annak spirituális aspektusa miatt: Európa a katolikus vallás kultuszában formálódott és született meg, ezért is mondhatjuk, hogy a vallás itt egy társadalmi jelenség – hagyományaink saját gyökereinket is jelentik egyben. 

Van egy kedves emlékem, amit mindig el szoktam mesélni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Talán öt éves lehettem, amikor elkísértem édesanyámat Mondolfo egyik legnagyobb templomába, ahol rendszeresen takarított – időközben itt szabadon magamra hagyott. Abban a három órában, amíg ott dolgozott, addig én felfedeztem a templom szépségét és annak művészetét, mint a sekrestyében található különböző bútorokat, textíliákat. Találtam itt egy szekrényt is, amiben a tömjén mellett egy kulcscsomó lapult és egy poros ajtót nyitott. Felsétáltam egy pókhálós kis lépcsőn, ahol egy talapzaton álló fémből és fából készült monstrumot fedeztem fel. Megpróbáltam bekapcsolni annak billentyűzetét, de nem működött, így tovább próbálkoztam, amikor elindult magától: elkezdett zenélni. Így az idő távlatából kicsit abszurdnak tűnik ez a történet: egy kisgyerek kíváncsisága rejlik benne, ami aztán egy fiatalember tudásvágyává is vált. Ezen dolgok összessége hozta magával azt, hogy ez a közeg a lényem egy részévé lett. Azt, hogy az vagyok, ami ma vagyok, azt ennek az élménynek köszönhetem.

LAVS (Laboratorio Atelier Vesti Sacre) nevű exkluzív szabócéged elnevezése latinul „dicséretet” jelent és a Vatikán hivatalos liturgikus öltözékeiért felel. Többek között Benedek pápa és Ferenc pápa is viselt már általad készített darabokat. Hogyan kezdődött ez az út? Mennyi alkotói szabadságod lehet egy ilyen szakmában?

Miután befejeztem a zenei tanulmányaimat Rómában, egyik kedves barátom keresett telefonon, aki felől nagyon régóta nem hallottám már. „Mondanék neked valamit: hat hónap múlva pap leszek” – kezdte. Erre ösztönösen csak annyit feleltem: „Ne vegyél semmilyen ruhát!”. A testvéremnek és a nagynénémnek volt egy kis műhelye Mondolfoban: menyasszonyi- és egyéb, hölgyeknek készült ruhákat varrtak itt. Azt mondtam nekik, hogy most valami egészen mást fogunk csinálni: elkészítjük barátomnak az első miseruháját. Körülbelül három hónapig dolgoztunk rajta, aminek végül akkora sikere lett, hogy rájöttem, ezzel szeretnék folgalkozni. 

Hogy van-e szabadságom ebben a szakmában? Igen, van. Olyan mértékben, hogy ismernem kell bizonyos szabályokat, amiket tiszteletben kell tartani és tisztában kell lenni annak fontosságával is. Nem csak egy ruhadarabról van itt szó, ez egy szent viselet: aki hisz a szentségekben, annak a miseruhák mély jelentőséggel bírnak.

Olaszország köztudottan a divat egyik vezető országa. Ahogy te is említed a miseruhák bizonyos hagyományok alapján készülnek, az öltözék egyes elemei pedig szimbolikus jelentésűek. A liturgikus viseletek szigorúan megkomponált rendszerében mennyire beszélhetünk „trendekről”?

Ezt kicsit nehéz megmondani, de úgy gondolom, hogy a társadalom is bizonyos hatással van az egyházra és fordítva: ez oda-vissza létezik. A szakrális művészet többször is hatott már a divatiparra, de egyéb más területekre is: például Karl Lagerfeld is alkotott bizánci ihletésű kollekciót a Chanel számára, de egyéb nagy márkák, mint a Versace és Dolce&Gabbana repertoárjában is találhatunk erre példát.

A divatipar gyorsan változó jellegével szemben a miseruhák időtállóak és örökéletűek: ez lenyűgözi az ipart és azokat, akik divatot teremtenek. A szakrális művészetet létrehozó alkotóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ezek a kreációk több évszázadon keresztül kell, hogy beszéljenek valamiről, mert olyasmiről szólnak, ami fölöttük áll. A szakrális művészet nem az ember számára készül, hanem sokkal inkább a segítségére van.

Benedek pápa és Ferenc pápa köztudottan két különböző személyiség, ami az öltözékükön is visszaköszön. Ferenc pápa nem híve a felesleges pompának: az egyszerűséget kedveli. Hogyan hat ez a munkádra: egyfajta könnyítés vagy épp ellenkezőleg?

Ez igazából egy embert próbáló feladat. Ha valami egyszerű, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy tompa vagy unalmas. A dekorativitásból egy olyan kivonatot kell létrehozni, ami megengedi, hogy a dolgok esszenciája a felszínre emelkedjen: ez valójában a szépség lényege. A nemes egyszerűséghez visszanyúlni – Ferenc pápával dolgozni ezt jelenti.

Beszéljünk egy kicsit parfümőr munkádról is. Bár a parfümök modern találmánynak tűnhetnek, de valójában elsősorban vallási célokra és rituálékra használták őket. Az UNUM kollekciódban is a templomok és szent helyek hangulatát teremted újra. Bár elsősorban nem kereskedelmi célra szántad a parfümjeidet, mégis elindultak ezen az úton. Miért fontosak és mit jelentenek számodra az illatok?

Az illatok épp annyira jelentősek számomra, mint a zene. Sem a zenének, sem az illatoknak nincs szükségük arra, hogy fizikai formát öltsenek. Olyanok mint két testvér, ugyanazt a nyelvet beszélik: a zene és az illat olyan dimenziókon kel át, amiket nem szükséges megérinteni, de mégis érezzük azokat. Olaszul a „sentire” szó a hallani és az érezni kifejezéseket is jelentik. Ez a jelenség egyfajta „érzelemtengert” indít el bennünk, amire más művészeti ág nem képes. Bár az általam kreált illatok szent dolgokról is beszélnek, inkább azt mondanám, hogy az UNUM sokkal inkább az érzelmekről szól.

Miért különleges a legújabb Reliqvia illat? Mi a háttértörténete?

A Reliqvia az ereklyeőrzőket hivatott szimbolizálni. Ahogy megillatoljuk azonnal érezhejük, hogy valahogy a kollekció többi illata felett áll: valami értékeset rejt magában. 

Korábbi parfümjeimhez hasonlóan a Reliqviának is szintén sajátos története van. Mondolfótól pár percre, Senigalliában található egy kis templom, ahol művészeti vezetőként és orgonistaként is dolgozom. A Chiesa della Croce az olasz barokk egyik ékköve; különlegessége, hogy teljesen beborítja az aranyozott fa, belsejében többek között egy értékes festmény is található. A műtárgyat az ezerötszázas évek végén festette egy urbinói művész, Federico Barocci, és Krisztus sírbatételét ábrázolja. Ezen a nagy kincsen kívül más egyéb relikviákat is rejt a templom, amik mind a szenvedéstörténethez köthetők. A Reliqvia ezt az ereklyeőrzést szeretné szinesztétikus módon keretbe foglalni.

Nagyon összetett a művészi tevékenységed: látszólag különálló mesterségeket űzöl, de a parfümőrként, orgonistaként, képzőművészként és szabóként végzett munkád erősen összefonódik. Mit gondolsz, a szakrális művészet hogyan tud megújulni, vagy a kortárs kánonban érvényesülni?

Nem gondolom, hogy a szakrális művészetnek meg kellene újulnia, mert akkor már világivá válna. A kereskedelmi helyek vagy termékek esetében az ember nem érezheti ugyanazt az illatot, nem hallgathatja ugyanazt a zenét, és nem viselkedhet ugyanúgy, mint amikor egy templomba belép. Ez a szakrális művészet lényege: néhány perc alatt elfelejteni a külvilágot és belélegezni a szépséget.

Milyen újdonságokra számíthatunk még tőled a közeljövőben? Milyen terveid vannak?

Az a gondom, hogy túlságosan sok ötletem van. Több projektem is folyamatban van: személyes kiállítások, koncertek, új illatok – minden nap egy újdonság számomra.

Fotók: Gaál Dániel

Filippo Sorcinelli | Web | Facebook | Instagram
7scents | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük