„B-terv” a designban | Hazai vállalkozásokat kérdeztünk_01

„B-terv” a designban | Hazai vállalkozásokat kérdeztünk_01

A koronavírus által bekövetkezett változások a hazai design profilú vállalkozások életében is nyomot hagynak. Mindaz, ami eddig működőképesnek látszott, mára – részben, vagy egészben – megkérdőjeleződött, átértékelődött. Milyen hatással van a kialakult járványhelyzet a magyarországi designvállalkozások életére? Milyen döntéseket kell meghoznia egy tervezőnek, hogy márkája továbbra is életben maradhasson? Van- e „B-terv”? Elmondják.

Boldizsár Károly – Bomo Art Budapest

Balra: Boldizsár Károly, a Bomo Art Budapest alapítója (fotó: Rácmolnár Milán). Jobbra: A Bomo Art Budapest a Régiposta utcában nyitotta meg első üzletét, 2000-ben. Azóta a Síp utcában és a Várkert Bazárban is megtaláljuk a márka egyedi papírtermékeit (fotó: Boldizsár Károly).

Mit gondoltál legelőször a koronavírusról, hogyan reagáltál? És mi változott később?

Szerintem, mint mindenki, én is eléggé megijedtem. Illetve nem, talán nem is vettük annyira komolyan az elején, még tervben volt egy síelés március elején. Aztán, ahogy ez egyre inkább begyűrűzött, persze lemondtuk az utat, bukva így egy kis pénzt, viszont nyugodtak voltunk, hogy nem ragadunk kint sehol, mert akkor még ezen aggódtunk. Aztán, amikor kezdtem látni, hogy ez komoly, és felmértem, hogy ez gazdaságilag hogyan fog érinteni minket, na, akkor igazán bepánikoltam….

Milyen hatással volt a koronavírus a munkádra? Milyen – fontos és gyors – döntéseket kellett meghoznod a márkáddal kapcsolatban, amelyek befolyással voltak a napi munkavégzésre, a kilátásban lévő projektjeidre?

Totál nulla. Illetve nem, mert a webshopunk most még üzemel, de ez a bevétel nem elegendő ahhoz, hogy minden úgy menjen, ahogy eddig. Mindhárom boltunkat be kellett zárni, tehát a bevételünk a nullára csökkent ezeken a helyeken, a magyar és külföldi viszonteladóink rendelése szintén teljesen lenullázódott. A kollégáim fele nagyjából egyáltalán nem tudja ellátni a munkáját, hiszen az eladók nem tudnak dolgozni, van olyan könyvkötő kolléga, aki nagyon messziről jár be, őt nem szeretném kitenni annak, hogy nap mint nap bejárjon 3-4 járművel.

Vannak persze olyan kollegáim, akik tudnak otthonról dolgozni, de a műhelyt például nem lehet hazavinni… Ott két kollégám tartja a frontot, amíg lehet.

A legfontosabb ebben a helyzetben az, hogy a költségeinket csökkentsük. Nagyon nehéz ez az egész… A költségeket azért kell csökkenteni, hogy a munkatársaimat ne kelljen elküldeni, hogy valamennyi fizetést még így is tudjak adni nekik. A legrosszabb ebben a helyzetben, hogy senki nem tudja pontosan, mire kell számítani, meddig tart ez az egész, hogy minden a levegőben lóg, hogy közben munkahelyek szűnnek meg, és látszólag senki nem tesz semmit. Viszont azt ki kell emelnem, hogy mindhárom bolt főbérlője elengedte a bérleti díjat! Ez nagyon megható, és azt gondolom, ezt az egészet csak így lehet túlélni, ha gesztusokat teszünk a másik felé! Mi is elengedtük, vagy fizetési haladékot adtunk azoknak a viszonteladóknak, akiket nehezen érintett ez az egész, és azt gondolom, hogy ez a normális!

A koronavírus által kialakult helyzetre sokan lehetőségként tekintenek. Te ezt hogy látod? Milyen kilátásaid vannak a jövőre nézve?

Én egyáltalán nem tartom ezt lehetőségnek. Legalábbis nem üzletileg – nekünk nem az. Persze dolgozunk azon, hogy sok olyan terméket, ami eddig nem került fel a weboldalra, valahogy láthatóvá tegyük, de akkor, amikor emberek ezrei veszítik el a munkájukat, amikor brandek szűnnek meg, nem az lesz az emberek legnagyobb gondja, hogy a netről rendeljenek. Legalábbis, ha nem étel… Nem látom pozitívan a jövőt, de nem adjuk fel. Megpróbálom reálisan látni a helyzetet. Hogy helyesbítsek, nem vagyok elkeseredett – már nem –, de nagyon nehéz lesz megint elindítani a verklit. Nem szeretném, ha minden ugyanolyan lenne, mint „régen” volt. Azt szeretném, ha sokkal jobb lenne. És nem anyagilag, hanem emberi kapcsolatokban, ha értékelnénk azt, amink van, és nem elégedetlenkednénk folyton.


Boldog Anita – AB Concrete Design

Balra: Boldog Anita, az AB Concrete Design alapítója (fotó: Richter Zsuzsi). Jobbra: A márka termékpalettáján egyedi, exkluzív beton ajándéktárgyak is szerepelnek, ezek a megrendelő (üzleti partnerek, cégek, intézmények) igényeire szabhatók, akár egyedi csomagolással is rendelhetők (fotó: Borítás Viktor).

Mit gondoltál legelőször a koronavírusról, hogyan reagáltál? És mi változott később?

Személy szerint engem elég sokkolóan érintett a dolog, még mindig nem fogtam fel igazán: szinte minden reggel úgy ébredek fel, hogy ez az egész biztos csak egy rossz álom. Nem tudom mennyi idő lesz az embereknek megszokni az új életvitelt, de ha elég távolról nézem, azt gondolom, hogy hosszú távon jó hatásai lesznek annak, hogy minden ennyire lelassul. Egyéni és globális szinten is szükség van a hétköznapok és a prioritások újragondolására, amire a jelen helyzet egy jó lehetőség. Emellett azt kívánom, hogy a lehető legkevesebb emberi veszteséggel sikerüljön ezt az időszakot átvészelni.

Milyen hatással volt a koronavírus a munkádra? Milyen – fontos és gyors – döntéseket kellett meghoznod a márkáddal kapcsolatban, amelyek befolyással voltak a napi munkavégzésre, a kilátásban lévő projektjeidre?

Az elmúlt években egyre több külföldi megkeresésünk lett, idén év elején is sok projekttel kerestek meg minket a világ több pontjáról, főként céges rendezvényajándékok kapcsán. Ahogy világszerte életbe léptek a korlátozások, úgy mondták le ezeket a rendezvényeket, és ezekkel együtt a megrendelések egy részét is. Ahogy követtem a híreket, egyre inkább megnyugtatóak voltak ezek a döntések. Örülök, hogy most a világ minden pontján így gondolkodnak a vezetők, egy többszáz fős rendezvény megtartása beláthatatlan következményekkel járna ezekben a hetekben.

Emellett már egy ideje átálltam home office-ra: folyamatosan dolgozom azon, hogy minél több munkafolyamatot ki tudjak szervezni, így a hétköznapokat nézve annyi a változás, hogy személyesen nem találkozom senkivel, maximum futólag. Korábban megvolt a heti menetrend, hogy melyik napon megyek a betonműhelybe átvenni a kész termékeket vagy teszteket csinálni, melyik napon ülünk össze Annával, a márkamenedzserrel pár órára együtt „irodázni”. Most mindenkivel távmunkában dolgozunk együtt, a kész termékek átvétele és leadása pedig a ház előtti parkolóban történik futólag, vagy csomagküldéssel oldjuk meg. Ez a része nagyon nehéz, nagyon hiányzik, hogy személyesen találkozzunk, és egy térben dolgozzunk a többiekkel.

A koronavírus által kialakult helyzetre sokan lehetőségként tekintenek. Te ezt hogy látod? Milyen kilátásaid vannak a jövőre nézve?

Abszolút lehetőségként tekintek az elkövetkező hónapokra. Nagyon élveztem az elmúlt éveket, mert mindig izgalmas, amikor a világ távoli pontjáról keresnek fel minket egy-egy projekttel. Szeretem, ha sok dolog történik párhuzamosan, mert okosan kell mindent szervezni, és ez szellemileg is leköt, ugyanakkor a márka fennállása óta nem igazán volt lehetőségem hosszabb pihenésre. Számos olyan megoldandó feladat, új ötlet és fejlesztenivaló van, amire az elmúlt időszakban – a sok megkeresés – miatt nem jutott elegendő idő. Sok megvalósításra váró ötlet van a fejemben: ezek kidolgozásához kell egy kis nyugalom és befelé figyelés. Örülök, hogy átmenetileg kevesebb lesz a bejövő inger és minden lelassul, mert ez tökéletes alkalom lesz az alkotásra. A tartalékainkat most a márka, a termékek és magunk fejlesztésére fordítjuk, hogy mire vége lesz ennek a helyzetnek, újult erővel, új termékekkel és még profibb szolgáltatással tudjuk folytatni a munkát.


Bonta Gáspár – GASPARBONTA & Partners

Balra: Bonta Gáspár, a A GASPARBONTA & Partners alapítója (fotó: Puskás Nóra). Jobbra: A stúdió egyik legutóbbi munkája a “kicsit pink, kicsit punk” fodrászszalon, a Gerlóczy utcában található “Blondie” (fotó: Jaksa Bálint).

Mit gondoltál legelőször a koronavírusról, hogyan reagáltál? És mi változott később?

Be kell valljam, először szkeptikus voltam. Azt gondoltam, még a korai hírek alapján is, hogy ez egy felfújt jelenség, hogy majd biztosan csírájában sikerül elfojtani és megakadályozni a vírus terjedését. Aztán hazajött egy barátom Milánóból és közölte, hogy lezárják a várost, Lombardiát, és rossz a helyzet. Lemondták, vagyis elhalasztották a Salone-t (Salone del Mobile.Milano – a szerk.). Ott már kicsit éreztem, hogy komolyodik a dolog és közelít.

Milyen hatással volt a koronavírus a munkádra? Milyen – fontos és gyors – döntéseket kellett meghoznod a márkáddal kapcsolatban, amelyek befolyással voltak a napi munkavégzésre, a kilátásban lévő projektjeidre?

Amikor realizáltam a valós veszélyeket, önkéntes karanténba vonultam, home office-ra változtattam a munkavégzést a csapattal, mindezt március 14-e körül. Azóta nincsenek személyes meetingek, teljesen online végzünk minden feladatot. A folyó munkáink nagy százaléka sajnos megállt, különböző okok miatt, anyagbeszerzéstől a veszélyességig. Az építőipar elég jó és erős helyzetből megy bele ebbe a válsághelyzetbe, és nagyon komoly következményeket látok magam előtt hosszútávon. Én mindig is egy nagyon energikus és pozitív szemléletet igyekeztem képviselni, szóval természetesen vannak terveim a jövőre nézve, és gondolkodom a megoldáson, de most megint azt a szintet elérni, ahol múlt év végén voltunk, csak nagyon sokára látom újra eljönni.

A koronavírus által kialakult helyzetre sokan lehetőségként tekintenek. Te ezt hogy látod? Milyen kilátásaid vannak a jövőre nézve?

Sok lehetőséget kínál ez a helyzet. Nem csupán szakmai, inkább emberi oldalról. Mindenki kap egy akkora laufot most, hogy átgondolja az elmúlt éveit és az irányt, ami fele halad. Ez fog szerintem később a szakmaiságra is kihatni, és remélem, hogy pozitívan. Szeretnék intenzívebben foglalkozni a közösségalakítással, a szakmánk kohéziójával, annak hosszútávú kilátásaival. Szeretném intenzívebben belevonni a társművészeti ágazatokat a mindennapi munkába, tudatosabb projekteket építeni, propagálni a hazai tervezők, anyagok használatát, például. Rengeteg ilyen apró ötlet bontakozik ki a fejemben mostanában, amik remélem, a válság csillapodásával mind a megvalósítás felé tendálhatnak majd.


Demeczky Nóra & Déri Enikő – de_form

Mit gondoltatok legelőször a koronavírusról, hogyan reagáltatok? És mi változott később?

Ez egy nehéz időszak mindenki számára, de kénytelenek vagyunk elfogadni a kialakult helyzetet. Próbálunk úgy hozzáállni, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt. Vegyes érzéseink vannak a történésekkel kapcsolatban. Egyrészt ijesztő, hogy milyen gyorsan változott meg hirtelen minden körülöttünk, közben azonban nyilvánvaló, hogy az ember képes alkalmazkodni bizonyos új élethelyzetekhez. Ahogy telik az idő, az, ami az elején nagyon nehéz volt, később – talán – könnyebbé válik. A legfurcsább most természetesen az, hogy a személyes találkozások lehetősége minimalizálódott, ezáltal sok mindent át kellett szerveznünk magunk körül. Talán kezd beállni valamiféle rendszer, és igyekszünk a lehetőségeinkhez képest legoptimálisabb módon csinálni tovább a munkáinkat, projektjeinket is.

Milyen hatással volt a koronavírus a munkátokra? Milyen – fontos és gyors – döntéseket kellett meghoznotok a márkátokkal kapcsolatban, amelyek befolyással voltak a napi munkavégzésre, a kilátásban lévő projektjeitekre?

A kialakult helyzet teljesen átszabta a napirendünket, mi is home office-ba kényszerültünk (legalább nekünk megvan rá a lehetőségünk). Eddig egymás mellett ülve töltöttük a napunk nagy részét, ezt most 100%-ban felváltotta az online kapcsolattartás. A metódusainkon is változtatnunk kellett, hiszen nem tudunk olyan mértékben részt venni a másikunk apró munkafázisaiban, ahogy eddig. Viszont azt gondoljuk, minden megoldható. Szerencsére mindent felhő alapon használunk, így nem okoz gondot, hogy ki, mikor, min dolgozik. A munkáinkból sok minden füstbe ment (pl. kiállítások, elmaradó események arculata), és sajnos érezhető, hogy jóval kevesebb lehetőség jön, mióta a vírus felütötte a fejét. A tervünk viszont az, hogy ugyanúgy csináljuk tovább, és természetesen továbbra is elérhetők vagyunk újabb projektekre!

Emellett természetesen fel-fel tör a szabadon alkotás vágya is bennünk, hisz az eddig kint töltött időt most máshogy, és másra tudjuk fordítani. Igyekeznünk kell megtörni a monotonitást: olyan lehetőségeknek, ötleteknek, terveknek teret adni, amik eddig különböző okokból nem voltak esedékesek, vagy akár nem is léteztek eddig a fejünkben. A karantén ideje alatt például elindítottunk egy számunkra szórakoztató projektet, amit Instagram-on @de_form_days név alatt találtok. Rájöttünk, hogy amióta karanténban vagyunk, szinte minden nap ugyanolyannak tűnik, és az emberek – beleértve magunkat is – soha nem tudják, hogy épp milyen nap van. A projekttel ezt segítünk felidézni tipografikus képek segítségével. A csúcspontja az volt a projektnek, amikor az egyikünk épp elkezdte megtervezni az aktuális nap képét, és mondta a másikunknak, hogy „Akkor csinálom a hétfőt.” Mire a másikunk rávágta: „De ma már kedd van”. Kellenek az ilyen projektek a lelkünknek, és talán mások is mosolyognak rajta, esetleg hasznosnak találják. A kizökkentés a célunk, hogy ne csak a szomorú dolgokra fókuszáljunk.

A koronavírus által kialakult helyzetre sokan lehetőségként tekintenek. Ti ezt hogy látjátok? Milyen kilátásaitok vannak a jövőre nézve?

A kulcs jelen helyzetben egy tervezőnek, és tulajdonképp minden embernek, az alkalmazkodás lesz az új szituációhoz. Ez tesz minket képessé arra, hogy folytassuk azt, amit eddig is. Igyekszünk pozitívak és türelmesek maradni egymással, a világgal, és ezzel az ismeretlen helyzettel kapcsolatban. Az érezhető, hogy az emberek lelassultak kicsit, talán mindenki picit más helyzetből kezd rálátni saját magára, a körülményeire, az életére, és ez talán kihatással lesz a jövőbeli életvitelünkre, és a személyes és tervezői gondolkodásmódunkra is.

továbbiak
NÉGYSZÖGLET – Esterházy Péter
art

NÉGYSZÖGLET – Esterházy Péter

Megbillent a föld, éles szögben húzott tusfeketék rajzolnak határt, a szigorú vonalakon talán egy sál lilája. Ha fölöttem, ha alattam, mint egy sziget az égben. Itt lakom én. Budapest. Forrai Ferenc [http://forraiferenc.hu/] sorozata. 1950. április 14-én született Esterházy Péter. HASNYÁLMIRIGYNAPLÓ 2015. június 3., szerda Okvetlenül le akartam írni
HYPE | Heti online programajánló
news

HYPE | Heti online programajánló

Az interjúkat, a kiállítás-megnyitókat, a szakmai beszélgetéseket most mindenki otthonról bonyolítja, és – furcsa módon – emiatt mintha a megszokottnál közelibb és még emberibb helyzetben látnánk egymást a virtuális térben. A hétre több olyan platformot is összegyűjtöttünk nektek, ahol hazai és külföldi tervezők egyaránt nyíltan beszélnek arról, hogy milyen körülmények között dolgoznak
NÉGYSZÖGLET – Márai Sándor
art

NÉGYSZÖGLET – Márai Sándor

Megbillent a föld, éles szögben húzott tusfeketék rajzolnak határt, a szigorú vonalakon talán egy sál lilája. Ha fölöttem, ha alattam, mint egy sziget az égben. Itt lakom én. Budapest. Forrai Ferenc [http://forraiferenc.hu/] sorozata. 1900. április 11-én született Márai Sándor. VÁLÁS BUDÁN „Megállt a híd közepén, ahogy minden este