fbpx
Nyomj Entert

Időutazás a Patinában: Gulyás Zsuzsi vintage birodalma

A Katona József utcai Patina showroomról már kívülről látszik, hogy nem mindennapi kincsek lelőhelye. A hatalmas ablakok mögött varázslatos küllemű bútorok és lámpák sejlenek fel: van jósgömb és bohác alakú, de a plafontól a padlóig érő, kagylóból készült sellőlámpa is. Erről később kiderül, hogy a tulajdonos aktuális kedvence, és titkon abban reménykedik, hogy hazaviheti majd. Gulyás Zsuzsi enteriőr stylist vintage birodalmában jártunk, ami showroom, raktár és a munkaállomása egyben.

Zsuzsi biciklin érkezik az újlipótvárosi üzlethez, épp csak elrohant valahova. Csupa frissesség és derű, ahogyan maga a Patina is. Nyoma sincs az üzletben avittas hangulatnak, ami egy régi dolgokkal teli helyen elő szokott fordulni. Itt azonban valahogy élettel és fénnyel telnek meg a gondosan válogatott tárgyak.


Zsuzsi viszonylag távolról indított az enteriőr styling szakmában: volt pénzügyes, tíz évig a reklámszakmában dolgozott, aztán két évig Japánban helyezkedett el egy bútorcégnél, hazaköltözése után pedig szintén egy bútorcégnél volt üzletvezető. Mindeközben filmes berendező munkákat is vállalt, és food styling irányban is elkezdett tevékenykedni, valamint a barátai lakásán gyakorolta, és autodikakta módon tanulta a lakberendezés fortélyait. Aztán szépen lassan kezdett kitisztulni az irány: régi dolgok gyűjtése és személyes terek berendezése. A végső áttörést a lakberendezés irányába a Coviddal kapcsolatos lezárások hozták el számára. „Volt egy választási lehetőségem, hogy megint elmegyek alkalmazásba, vagy önállóan elindulok. A második mellett döntöttem, és adtam magamnak egy fél évet, ami alatt megcsináltam a weboldalamat és kitaláltam a Patina koncepcióját.  A tárgyak gyűjteményének a nagy része már megvolt hozzá, és mivel már kiszorítottak minket a lakásból és a tárolóból, ezekkel rendeztem be az üzletet. Azt gondoltam, hogy kicsit lassabban fog beindulni a vállalkozás, türelmesnek kell majd lennem, de egyből jöttek a pozítiv visszajelzések. Én itt nőttem fel a környéken, és amikor festettünk és takarítottunk, tíz percenként bejött valaki. Régi és új ismerősök, a legidősebbektől a legfiatalabbakig, mindenki benézett, és kérdezte, hogy mi lesz itt, és sok sikert kívántak hozzá. Októberben nyitottunk, és azóta is sokan megfordulnak nálam a szomszédságból. Közben egyre több ügyfelem lett, akiknek az otthonait rendezem be, és több felkérést is kaptam éttermektől, amit hihetetlenül élvezek.”

A régi dolgok szeretete a zenévél kezdődött Zsuzsinál, amikor először meghallotta kamaszkorában a Beatlest. „Bekattant nálam valami a hatvanas évek hangulatával. Éreztem, hogy van ebben a korban valami, amivel én nagyon rezonálok” – mondta el nekünk. A régi zenéket aztán a vintage tárgyak szeretete követte, ami ma már nem korlátozódik a hatvanas évekre. „Sokkal inkább a formák számítanak nekem, mint a korszakok. Nagyon szeretem a légiességet, az olasz lámpákat, és mindent, ami kicsit is érdekesebb és világít. Mostanában nagyon tetszenek nyolcvanas évek vibráló színei és a bátrabb vonalvezetések, de kombinálni is szeretem a különböző stílusokat.”  

A tárgyak folyamatos rotációban vannak az üzletben, az is hozzátesz a friss hangulathoz, hogy mindig felfedezhetünk valami újdonságot a kirakatban. Zsuzsi ugyanis folyamatosan vadássza az új kincseket, aztán innen viszi el őket az ügyfelei lakásába, vagy a sajátjába, de sokszor fordítva is működik a folyamat. „Nekem mindig az a legérdekesebb, hogy milyen hangulatot képzelnek el az emberek az otthanaikba. Ezt általában nehezen tudják átadni, de vannak olyan kérdéseim, amik segítenek, például, hogy küldjenek három számot, amit szívesen hallgatnának az új térben. Ehhez próbálok aztán tárgyakat és vizuális megoldásokat társítani. Ha mondjuk három enteriőrön dolgozom egyszerre, akkor azt a három lakást filterezi az agyam, amikor beszerzőkörökre járok. Becsukom a szememet, és el tudom helyezni a tárgyakat a térben, nálam a vizuális memória és a térlátás egy erős képesség szerencsére. Néha találok a folyamat közben egy nagyon különleges tárgyat, és akkor úgymond a gombhoz varrjuk a kabátot. Sokszor kipróbálásra is felviszem a lakásokba a tárgyakat, és ha mégsem tetszik egy-két hét után, akkor hozok helyette másikat. Ez egy elég szabad folyamat. Magamra mindeközben inkább munkásként tekintek, mindent szeretek magam csinálni: cipelek, bekötöm a lámpákat, fúrok, szögelek, csiszolok. Az egésznek pedig a lényege, hogy olyan legyen a végeredmény amit az ügyfél szeretett volna, csak még sokkal jobb” – meséli Zsuzsi és közben feltesz egy Talking Heads lemezt a bakelitre, ami megtölti a teret a könnyed, nyolcvanas évekbeli hangulatával.

Zsuzsi csak akkor vesz új bútort, hogyha az kifejezetten indokolt, például az éttermi megbízóinál, amikor bizonyos kiegészítőkből nagyobb mennyiség szükséges. „Az étteremekre is személyes terekként gondolok, a tulajdonos, és a vendégek személyes terére. Ezért úgy állok hozzájuk, mint a magánlakások tervezéséhez. Mennyiségi okokból itt persze több mondern tárgyat használok, de a kiegészítőknél és dekorelemeknél itt is mindig a múltba nyúlok vissza. Nagyon szeretek olyan éttermeken dolgozni, amit az URBA belsőépítészeti stúdió tervezett. Amit ők csinálnak, az nekem a legjobb alap. Nincs mit javítani, nincs mit kompenzálni, már csak egy kicsit otthonosabbá lehet tenni. Ilyen közös munka volt például a The Acai Spot, vagy a Felicita, egy olasz étterem a Hegyvidék Bevásárlóközpontban. Itt elsősorban az lebegett a szemem előtt, hogy az emberek ne érezzék, hogy egy plázában vannak. Az volt az elképzelés, hogy az üvegfal előtt, ami az utcára néz egy oázist alakítsunk ki növényekből, hogy bármerre nézel, zöldet láss. A brief egyébként az ötvenes évek Olaszországa volt, ami nagyon közel állt hozzám” – mondta el.  

„Korábban azt éreztem, hogy mindig csak adok a munkámmal, és aztán a magánéletemben töltődöm vissza. Most már eljutottam oda, hogy a munkámban töltöm vissza magam, és ezt a többletet tovább tudom vinni magammal” – osztotta meg velünk Zsuzsi, aki jelenleg egy kapszula bútorkollekción gondolkozik, amit lehet, hogy hamarosan a vintage kincsek mellett láthatunk a Patinában.

Fotók: Gaál Dani

Gulyás Zsuzsi | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük