Az orosz-ukrán háború kétségtelenül feje tetejére állította Európát. Az emberi, szociális veszteségek a két háborúzó országra vonatkoznak leginkább, azonban az egész kontinens érzi, érezni fogja még évekig a gazdasági hatását az eseménysorozatnak. Mi vár ránk?
A hatalmas inflációról, a gazdasági növekedés megtöréséről, és en bloc a háború gazdasági költségeiről beszéltek a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett MCC Budapest Summit nemzetközi konferencián. Tudósításunk.
„Az infláció a háború legnagyobb gazdasági költsége” – kezdi beszédét Dr. Corrado Macchiarelli, a brit Nemzeti Gazdasági és Társadalomkutató Intézet kutatási vezetője. Európa-szerte a központi bankok az előző évtizedben előszeretettel alkalmazták a mennyiségi enyhítést, hogy növelje a gazdaságban lévő pénz mennyiségét. Ez két számjegyű infláció mellett nem lehetséges. A gazdaság lassabb fellendülését tovább fokozza a befektetésekben, gazdasági szereplőkben elveszett bizalom, a megnövekedett kockázat, illetve a kereskedelmi korlátozások, szankciók. Macchiarelli szerint a mostani válság két nagy alkotóeleme a magas alapanyagárak, valamint az ellátási láncok megtörése, így bár keresleti és kínálati oldalon is megbillent a gazdaság, mégis inkább a kínálati oldalról realizálhatunk több gondot Európában. pár országnak bár kedveznek a magas alapanyagárak, valamint a menekültek felé magasabb mértékű segélyeket nyújtanak az államok, de ezek a pozitív hatások még így is bőven elenyésznek a negatívumok mellett.
Olga Pindyuk, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézet közgazdásza a perifériára került európai országokra és háztartásokra hívta fel legelőször a figyelmet. Országra és háztartásra is igaz, hogy minél szegényebb, annál sebezhetőbb, annál kisebb mozgástere van egy esetleges válság, krízis esetén. Lehetőségek, kedvező hitelek híján ők fognak leginkább szenvedni. Ukrajna és Oroszország annál is inkább, hiszen valószínűleg a háború után még sokáig nem lesznek népszerűek a külföldi befektetők köreiben. Ami a menekülteket illeti, Európa az utóbbi hónapokban nagy mennyiségű képzett ukrán beáramlást tapasztalhatott, ami talán öröm lehet az ürömben. Pindyuk kihangsúlyozza továbbá, hogy egy krízis magában hordozza a gyors alkalmazkodás, változás lehetőségét is, így azt gondolja, hogy a felgyorsult zöld energiára való átállás pozitív hatásait pár éven belül érzékelni fogjuk.
Azt a gondolatot, hogy Ukrajna még hosszú évekig fogja szenvedni a háború gazdasági hatásait, a GLOBSEC Policy Institute igazgatóhelyettese, Orsolya Ráczová nyomatékosította, kiemelve: a háború a teljes gazdaságot átalakította. Az utak, gyárak, különösen Kelet-Ukrajnában megrongálódtak, de azok a termelőegységek, amelyek megúszták, átálltak haditermelésre, sok erőforrás megy el humanitárius szolgáltatásokra, ezek az ukrán GDP jelentős részét elviszik. Ezen felül visszafordíthatatlan pszichológiai hatásai vannak a háborúnak, a lerombolt iskolák pedig generációs oktatási krízist hozhatnak magukkal.
A negyedik megszólaló, Prof. Guillaume Vuillemey, a párizsi HEC üzleti iskola docense újra globális léptékekre terjeszti ki a diskurzust. Az elmúlt évtizedek alatt megismerkedhettünk az országok specializációjának pozitív hatásaival, de a negatívumai csak az utóbbi időben értek utol minket. Az élelmiszer és energia komplex ellátási láncokon keresztül jut el hozzánk, ezek a láncok a pontosságra alapulnak, bármilyen hiány, késedelem lelassítja az egész folyamatot. Európa sok termék esetében nem vette észre az inflációt, mert egyre messzebbről és messzebbről lehetett importálni, egyre olcsóbban, ez pedig leszorította az árakat. Amint azonban megszakadnak az ellátási láncok, hirtelen zúdul a nyakunkba az elmúlt 10-20 év áremelkedése. Egy másik fontos, globális téma, amit a háború kapcsán érzékelhetünk majd, a nemzetközi fizetőrendszerek. Már 2001-ben, az ikertornyok elleni támadás után elindult az a gondolkodásmód, hogy egy egységes, egész világra kiterjedő rendszer nem tud fennmaradni politikai okok miatt. Az oroszok most kiestek a SWIFT rendszerből, de vajon az európaiak meddig maradnak az amerikaiak által monitorozott rendszerben? Vuillemey harmadik pontként a dollár kérdésére tér ki. A nemzetközi kereskedelem legfontosabb fizetőeszközéről van szó, a fizetési rendszerek politicizálódása hatással lehet a dollár értékére is. Továbbá a szabad kereskedelemhez szükség van árfolyamokra, emiatt az inflációt sok esetben nem direktben a monetáris politika határozza meg, hanem maga az árfolyam.
Vannak győztesei és vesztesei a háborúnak? Macchiarelli szerint azt a pár országot leszámítva nincsenek, amelyek gazdasági eredményei az alapanyagárak növekedésétől függenek. A nagyhatalmi szereplők helyzete is átértékelődik, Oroszország helyzete megremegett, de Macchiarelli azt is gondolja, hogy a dollár helyzete sem olyan stabil, mint néhány éve volt. A dollár értékállósága közel sem olyan erős, mint például az aranyé, ráadásul a nemzetközi fizetési eszközök versenyébe Kína is egyre határozottabban akar betörni.
Olga Pindyuk szerint nem kéne ilyen hamar farkast kiáltani, ha a dollárról van szó. Még mindig a dollárt és az eurót részesítik előnyben a világpiaci szereplők, a jüan még közel sincs. De a győztes-vesztes kérdésre visszatérve Pindyuk azt látja, hogy Oroszország pont az ellenkezőjét érte el annak, amit szeretett volna: már a látszatát is kezdi elveszíteni annak, hogy jelentős szuperhatalom lenne. A háború kapcsán azt láthatjuk, hogy nincs meg az a high-tech ipara, az a határozott katonai ereje, mint amit szeretne mutatni a világ felé, a szankciók pedig kifejezetten bántják az orosz gazdaságot. India és Kína is távolodnak az országtól, a távozó nemzetközi cégek sem térnek vissza még sokáig az országba.
Ráczová szerint a háború vesztese és vesztese között is nagy különbség van. Most azok az országok a legsebezhetőbbek, akik orosz termékekre, energiára támaszkodtak eddig. Iparági szektor közül a járműipart hozza fel, mint elszenvedő, hiszen a pandémia utórezgéseit is még érzékeljük, az ellátási lánc az autógyártást merőben megnehezítette, továbbá több német autógyár volt Ukrajna területén, amelyek érthető okokból nem üzemelnek. Társadalmi csoportok közül pedig az idősek, hátrányos helyzetűek, kis családi vállalkozások és gazdaságok, valamint az olyan emberek vannak kitéve, akiket közvetlenül érint a háború, hiszen ott a gazdasági élet és az oktatás leállt, megemelkedett a szegénységi ráta, valamint mentálisan is ki vannak szolgáltatva.
Vuillemey úgy látja, hogy a háború újrarendezi a globális erőviszonyokat, multipoláris világrendet lát a jövőre nézve. Ami a győzteseket és veszteseket illeti, Európa egyértelműen meggyengült, az Egyesült Államok sincs kiváló helyzetben, de van pár aspektus, ami jól jön neki, például az európaiak gázéhsége, amit nem Oroszország, hanem az amerikai LNG szállítmányok elégítenek ki. Ami nagy kihívás elé állítja az amerikai és európai központi bankokat, az Kína előnye a digitális jegybankpénz területén. Éppen ezért Vuillemey sem azt látja, hogy a dollár ereje gyengülne, hanem inkább azt, hogy a jövőben az USA elveszítheti a gazdasági világ vezetését, ha nem tud lépést tartani digitálisan. Macchiarelli is így látja, Kína valóban elől jár digitális jegybankpénz tekintetében, de szerinte az új pénzügyi világrend nem technológián, hanem politikán fog múlni.
Hogyan vélekednek majd 20-30 év múlva erről az időszakról, milyen mértékű gazdasági válságként fognak tekinteni a 2020-as évek elejére? Pindyuk szerint nem a háború okozta a katasztrófát, az csak a kegyelemdöfést vitte be mindannak a sok hibának, amit a kormányok a megelőző években vétettek. A hatalmas mennyiségű pénz, amely a mennyiségi lazítások során került a gazdaságba nem engedi meg Európának, hogy az inflációt gyorsan kezelje. További problémát okozhat az, hogy krízisek alatt felerősödnek a szélsőséges politikai nézetek, valamint nem elhanyagolható tény, hogy a globális felmelegedés nem állt le a háború alatt sem, ezzel továbbra is szembe kell néznünk.
Ráczová örül, hogy szóba került a klímaválság, valóban komoly következményei lehetnek, ha elfelejtünk gondoskodni a bolygónkról, még ilyen válságos helyzetben is. Valamint amiről nem feledkezhetünk meg, az a szolidaritás. Krízishelyzetben mindenki magával foglalkozik, protekcionista politikát folytatnak az országok. Rövidtávon lehettek szolidárisak, bánhattak jól az ukrán menekültekkel, de hosszútávú kooperációra van szükség.
Vuillemey arra hívja fel a figyelmünket, hogy sok embert átjár egy tévképzet, miszerint a háború végeztével visszatérünk korábbi életünkhöz. Ez soha sem igaz. Pontosan nem tudjuk, hogy mi felé haladunk, de az ilyen világméretű megpróbáltatások mindig magukban hordoznak egy paradigmaváltást. Amit a francia professzor potenciális jövőnek gondol, az a civilizációs államok világa. Ebben a világrendben a készleteket nem gazdasági logika alapján osztják szét, hanem politikai úton. A világ forrásai egyre szűkösebbek, a globális nyersanyagok kitermelésének csúcspontja már mögöttünk van. Utoljára 1985-ben volt az, hogy több olajat fedeztek fel, mint amennyit kitermeltek. Amint egyre tudatosabbak lesznek az államok azzal kapcsolatban, hogy véges a kitermelhető nyersanyagok száma, ezek az anyagok elkezdenek politicizálódni.
Grafika: Molnár Roland
Privát olvasószoba különleges megoldásokkal
Újjászülethet a tokiói Nakagin kapszulaház
