fbpx
Nyomj Entert







„Nem csak funkciókkal, hanem formákkal is mesélnie kell” | Elek Bálint

Már kiskora óta rajong az autókért, az alkotásban a különböző történetek inspirálják, és biztos, hogy a jövőben is járműveket szeretne tervezni. Elek Bálint, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterszakos formatervező hallgatója nemrégiben tért vissza Németországból, a Mercedes-Benz designstúdiójából, ahol fél évet tölthetett el szakmai gyakornokként a világmárka designközpontjában. Az itt töltött időről, tapasztalatairól, autótervezésről és jövőbeli terveiről beszélgettünk. Interjú!

Miért döntöttél úgy, hogy az autótervezés mellett szeretnél elköteleződni?

Egész kiskorom óta érdekelnek az autók, nagy szenvedéllyel rajzoltam is őket. Emlékszem, mikor apukám elolvasta az aznapi újságot, utána már az enyém volt a papír és mindig telefirkáltam kocsikkal. Az egész autódolog érettségiig csak hobbi volt, ekkor kezdtem el ismerkedni a designnal, mint szakmával, amiről addig szinte semmit nem is hallottam. Egy volt rajztanárom ajánlotta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet, ahol aztán hétvégenként előkészítőre jártam. Nagyon furcsa és jó érzés volt gimi után úgy bemenni szombaton egy másik iskolába, hogy amivel foglalkozom, tényleg érdekel. Szerintem már ekkor eldöntöttem, hogy csak ebbe az irányba akarok továbbmenni.

A járműtervezés összetett folyamat és sok rétege van: milyen típusú feladatok, projektek szoktak inspirálni? Hogy látod, mennyire szab határt az alkotói szabadságnak ez a terület?

Igen, tényleg elég összetett folyamat, mivel nagyon komplex termékről van szó, azt viszont nem érzem, hogy túl nagy határokat szabna az alkotásnak. Komplexitása miatt szerintem nagyon sokféleképpen meg lehet benne nyilvánulni, és hiába összetett, a végén mindennek magától értetődőnek kell lennie felhasználói oldalról – ezért érdemes egy történet köré tervezni az autót, úgy minden sokkal érthetőbb. Emellett a tervezésben is sokat segít, ha mindig vissza tudok nyúlni az eredeti kontextushoz, amibe a jármű illeszkedik. Egy autónak nemcsak funkciókkal, hanem formákkal is mesélnie kell. Engem leginkább ezek a kis történetek inspirálnak.

A Player_ONE nevet viselő projektem, ami egy úgynevezett kei car, például a japán videojáték- és autótuning-kultúrák találkozásából jött létre. Mind a kettőben fontos szerepet kap a motorsport: a legjobban egy versenyszimulátor formájában lehet összekötni őket, ezért egy olyan autót terveztem, ami versenyszimulátor és tuningolható autó is egyben. Ebben a történetben egy extrovertált gamer a felhasználó, aki imád versenyezni a szimulátorban, de nem akar kimaradni a tuningtalálkozókból sem, sőt, a figyelem középpontjában akar lenni, meg akarja osztani másokkal a játék élményét. Az autó formanyelve is a játékkonzolokat idézi: a mozgó utasfülke a kontrollerek kényelmes, kézreálló karakterét hozza, mert ott érintkezik a legtöbbet a felhasználóval, míg az alsó rész geometrikus, strapabíró karakterrel hordozza a fontos technikai elemeket.

Mit gondolsz, ebben a szakmában beszélhetünk-e saját tervezői stílusról? Milyen módon tud esztétikai látásmódod érvényesülni? Te hogyan írnád le tervezői attitűdöd?

Természetesen vannak különböző stílusok, főleg, ha a munkamenetről beszélünk. Ez előbb-utóbb mindenkinél kialakul, ha már van valamennyi rutinja. Én például, ha már van pár ötletem skicceken, akkor azokat szeretem egyszerű 3D-modelleken fejleszteni, úgy sokkal jobban átlátom a formát, aztán a modellek alapján megint skiccelek, de már precízebben, majd megint a modell, skicc, és így tovább.

A jármű esztétikáját inkább a korábban említett történetek, mintsem saját preferenciáim alapján határozom meg. Nyilván célom, hogy nekem is elnyerje a tetszésem, de annál is fontosabb, hogy a saját kontextusában helyt álljon a kialakított esztétika. Ez már csak a jövő miatt is fontos, hiszen az autótervezés folyamatában csapatmunkáról van szó, ahol szerintem nincs helye a szubjektív meglátásoknak.

A MOME és a Mercedes-Benz együttműködésének köszönhetően sikerült a Mercedes-Benz németországi designstúdiójába felvételt nyerned szakmai gyakornokként. A vírushelyzet azonban kicsit beleszólt az itt töltött idődbe: hogyan zajlott a munka, milyen feladatokkal voltál megbízva?

Két hónapig dolgoztam a stúdióból, ahol már akkor is csökkentett volt a létszám, de aztán végül minket, gyakornokokat is hazaküldtek, úgyhogy a szállásomon folytattam a következő négy hónapot. A távmunka sokkal nehezebb volt: egy bérelt szoba elég ingerszegény egy világmárka designközpontjához képest. A kommunikáció is megsínyli ezt a helyzetet, sokkal nehezebb online elmagyarázni technikai dolgokat, mint például rámutatni egy kinyomtatott prototípusra. Ettől függetlenül nagyon sokat tanultam a projektekből.

Egy olyan csapatban munkájában vehettem részt, amely az autók külsején található részleteken dolgozik, legtöbbször felniket terveztem. A benti asztalom is egy olyan fallal szemben volt, amire körülbelül húsz méternyi felniterv volt felragasztva. Néha arra jöttek-mentek a designerek, nagyon jó volt spontán átbeszélni dolgokat a falon. Emellett részt vettem egyéb projektekben is, dolgoztam például faceliften, azaz modellfrissítésen és showcaron is – ez utóbbi kategóriába olyan autók tartoznak, amelyeket különböző autóshow-kra készítenek, nem sorozatgyártásra. Általában csak kedvcsinálóként szolgálnak egy olyan modellhez, ami hamarosan a piacra kerül, viszont sokkal szabadabban tervezhetik őket.

Ezeken kívül volt egy saját projektem is, amiről egyelőre több részletet nem árulhatok el, de itt teljes kreatív szabadságot kaptam és a stúdió egyik designere mentorált a folyamatban.

Ahogy említed, az autótervezés csapatmunkáról szól: milyen más divíziókkal kellett kapcsolatban állnod, hogyan állt össze ez a folyamat?

A tervezés során az első megbeszélésen mindig megismerkedünk a projekttel, jobban utánajárunk a témának, amivel majd foglalkozunk, így már meg tudjuk beszélni, milyen irányok lehetnek érdekesebbek tervezés szempontjából. Ezután mindenki önállóan dolgozik a terveken, amiket majd együtt átnézünk, átbeszélünk. Az ilyen megbeszélések után mindig tisztább, hogy milyen irányokra fókuszálunk jobban, a vázlatos ötletek szépen tervekké növik ki magukat: a tervezés maga önálló, viszont a tervek kiválasztása és fejlesztése komoly csapatmunka.

A Németországban töltött szakmai gyakorlatod a napokban ért véget: mik a jövőbeli terveid? Hogyan tovább?

Az biztos, hogy járműveket szeretnék tervezni, ezt a szakmai gyakorlat még inkább megerősítette bennem. Diploma előtt még mindenképp szeretnék másik szakmai gyakorlatra is jelentkezni, kipróbálni magam egy-két más jellegű, méretű cégben. A Mercedesnél óriási gépezetben voltam nagyon kicsi elem – kíváncsi vagyok, milyen egy ennél kisebb designcsapatban dolgozni, többféle projektben, még nagyobb felelősséggel részt venni. Ez fontos a szakmai fejlődés miatt is, de ami talán még fontosabb, hogy kiderítsem, én milyen munkahelyen érzem magam a legjobban, mi passzol hozzám, vagy én hová passzolok.

Elek Bálint | Instagram | Behance


A Player_ONE projekt a MOME Formatervezés MA képzésén, a Mercedes-Benzzel közös program keretén belül készült.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük