fbpx
Nyomj Entert

Szitanyomás mint szertartás – Interjú Varga Bálint grafikusművésszel

Papírokkal és színekkel fejezi ki önmagát egyfajta rituálé keretében, ami az improvizációnak és kihívásoknak is megfelelő teret ad. A Printa színfalai mögött, a budapesti bolt szitázóstúdiójának vezetőjét, Varga Bálintot kérdeztük szitanyomásról, alkotási módszereiről és alkalmazott grafikai munkájáról. Interjú!


Ma már nap mint nap festékekkel és szitakeretekkel körülvéve alkotsz a Printa műhelyében. Mielőtt idekerültél, még nem is ismerted a szitanyomás technikáját. Hogyan kezdődött a márkával való közös munkátok? Mi a háttértörténete?

A KREA Kortárs Művészeti Iskola képzésén nyomdatechnológiai órán sokszor felmerült a szitázás mint technika, amikor épp olyan látványtervet kellett készíteni, ami egyébként kivitelezhetetlen a valóságban, bármennyire is tetszetős. Az elméleti órákon pedig nem tudtam megérteni igazán a nyomás folyamatát, ezért amikor szembejött velem a Printa márka gyakornoki felhívása, egyből kaptam az alkalmon és jelentkeztem. Így kezdtem a stúdióban dolgozni még 2018-ban. Ezután bolti eladóként is sokat segítettem, de a szívem a műhelybe húzott és amint időm engedte hétvégente vagy munka után hátramentem, a bolt mögötti stúdióba szitázni. Végül itt maradtam, de már nem mint gyakornok.

Ladjánszki Dóritól, majd később Silek Lászlótól is sokat tanultam erről a mesterségről. Majoros Zita, a Printa alapítója tudta, hogy tervezőgrafikusként is tevékenykedem és már régóta beszéltük, hogy megnézné néhány saját grafikámat is – az elején még nem volt elég bátorságom, hogy megmutassam az alkotásaimat. Végül összeszedtem a bátorságom, és Zitának nagyon tetszettek a munkáim, így segített összeállítani belőlük egy egységes sorozatot, amit később a Printa termékpalettája részeként le is nyomtam.

Miért inspirálóbb számodra a szitanyomás, mint egyéb más grafikai technikák?

Amikor a szitázásról beszélek, arra a közegre gondolok, ami a Printát is jellemzi, meg úgy általában a kisüzemi lokál helyeket. A szitázásnak van nagyüzemi és „lelketlen” verziója is, ahol a lényeg a mennyiség. Biztos van ennek is helye a szakmában, de én nem ezzel foglalkozom. A műhelyben mi kis példányszámmal, de annál sokrétűbb nyomathordozókkal dolgozunk, legyen az különböző fajtájú textilek vagy éppen különlegesebb kreatív papírok.

A „szertartás”, ami körülveszi a folyamatot szitázás előtt, közben és utána adja a dolgok szépségét. Közben rengeteg inger éri az embert, ettől kap egyfajta bekapcsolódást a valóságba. Sterilnek semmiképp sem nevezhető ez a technika: minden textilnek megvan az illata, esése, állaga, színe; a papír szintén hajlik, vág, viselkedik, reagál. Egyfajta ismétlődő kontinuitás, sok improvizációval és állandó kihívásokkal – számomra ezt jelenti ezzel a technikával alkotni.

Ahogy említetted, saját printjeid közül is válogathatunk a Printa repertoárjában: ezeket néhol egyszerű absztrakt vagy kissé organikus formák borítják. Hogyan jellemeznéd vizuális világodat?

Gyakran váltogatom az eszközeimet, hogy változzon az is, amit készítek. Ezen grafikák esetében ollóval készítettem kollázsokat és azokat komponáltam össze papíron: ha tetszett egy beállítás, lefotóztam és digitalizáltam. Gyakran csak mint a dobókockát, kiszórtam az előre kivágott elemeket, és vártam milyen alakzatban állnak össze. Szeretem, ha van a munkában valami, ami véletlenszerű marad. Tervezésnél a végpontokat keresem színben és formában is egyaránt, témától függően egészen az absztrakt kifejezésmódig. Szeretem, ha marad egy kis köd, ahol elbújhatnak a dolgok, kettősségek, több értelmi lehetőséget adva a grafikáknak. A hamarosan induló illusztrációs fesztivál kiállításán -ahova sikerült bekerülnöm pár munkámmal- erre tett kísérletek lesznek láthatóak. Továbbá, ha a téma engedi, növénymotívumokat is szeretek használni, pici szentimentalizmussal társítva azt.

Az általad képviselt vizuális kifejezésmód teljesen összhangban áll a Printa kollekcióiban megtalálható mintákkal és formavilággal, valamint a márka filozófiájával is. Hogyan zajlik a közös alkotás: mi a szereped egy-egy új kollekció kialakításában?

Miután átnézzük egy-egy kollekció látványterveit, átbeszéljük, hogy hogyan lehet azt kivitelezni, különböző szempontokat figyelembe véve: ilyen lehet az, hogy varrás előtt vagy után kerül-e fel a minta a hordozóra, továbbá fontos az anyag típusa, és hogy egyáltalán nyomható-e azon a grafika. Minden tapasztalatot beépítünk a következő kollekcióba, így egyre kevesebb meglepetéssel szembesülünk. Az egyik izgalmas része a folyamatnak a színek kikeverése, amivel egy érzetet kell megfogni. Ezért Zitával például arról is egyeztetünk, hogy meleg vagy hideg irányba mozdul-e el ugyanaz a szín, amit pár csepp színezék választhat el a különböző árnyalatoktól. Miután elkészültem a keveréssel, közösen is megnézzük, hogyan sikerült, kezdődhet-e a szitázás és a mintadarabok gyártása. Ilyenkor picit olyan, mintha először szitázna az ember: nagyon izgalmas.

Amellett, hogy a Printa szitanyomó stúdiójának vezetője vagy, alkalmazott grafikusként is tevékenykedsz. Pályakezdőként a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert arculatterveddel máris díjat nyertél a 19. Arany Rajzszög Díjátadón. Kérlek mesélj erről a projektedről!

A projekt a diplomamunkám részeként indult el a Kreában. Herbszt László konzulensként segítette végig a munkafolyamatot, amiért rendkívül hálás vagyok. Miután lediplomáztam, a Botanikus Kert pályázatot írt ki az arculat megújítására, aminek keretében ki is választották a munkámat.

A tervezés, mint mindig, kutatással és elemzésekkel kezdődött: a célközönség, attribútumok, jelenlegi arculat vizsgálata, a munka felmérése, a tervezendő elemek dokumentálása és a témában már meglévő arculati megoldások elemzése és kiértékelése. Egyáltalán a botanikus kert mint jelentés definiálása is fontos volt, mert mint kiderült, arborétumnak például nem illik nevezni. Ez a folyamat heteket vett igénybe, időközben ellátogattam Vácrátótra is, ahol különböző dokumentációkat készítettem. Az előttem álló feladat megismerése után tudtam elkezdeni a tényleges grafikai tervezést. Koncepcióm alapja tulajdonképpen egy kert alapjaira épült: a cél az ember és természet alkotta motívumok megjelenítése, valamint az ott jelenlévő diverzitás kifejezése volt. Ezeket mind egy terülőminta keretében fogalmaztam meg, aminek az elemeit kivétel nélkül papírból vágtam ki. Még a kert térképe is ezzel a módszerrel állt össze – fontosnak tartottam a kézműves formavilágot.

A munka komplexitása miatt hangsúlyokat kellett keresni, amiket a szitázás miatt inkább a fizikai hordozókra fordítottam: a pólók, vászontáskanyomatok kerültek előtérbe, de a pályázat után a webdesign is kivitelezésre került.

Milyen más, alkalmazott grafikai projektedet emelnéd még ki?

Még első tanulmányi éveim alatt kerültem kapcsolatba egy csapat belsőépítésszel, akikkel közösen (akkor még mind tanulók voltunk) elvállaltuk egy iroda belső terének a kialakítását. A Monster magyarországi irodáját kellett csinosítani, engem pedig mint leendő grafikust a falgrafikák kivitelezésével bíztak meg. Markerrel mentem neki a több méteres falaknak, a munka végén már bent aludtam a felújítás alatt álló irodaházban, hogy elkészüljünk a projekttel. Sikerült befejezni, a megrendelők szerették, mi pedig sokat tanultunk belőle. Hasonló projekt volt még a Dealogic Hungary megbízása is, ahol annak belső tereibe – az akkor még aktívan alkotó Mashroom design csapattal karöltve – szitázott körhintahuzatokat nyomtunk.

Hol láthatjuk legközelebb a munkáidat? Milyen terveid vannak a közeljövőben?

A 2. Budapesti Illusztrációs Fesztiválon tekinthetők majd meg munkáim, a kiállítás októberben nyílik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Az itt látható grafikáim olajpasztell krétarajzok, amiket Pilinszky János versei inspiráltak: ez talán egy szabadabb alkotói munka eredménye, ami jól ellensúlyozza azt a keretrendszert, amiben alkalmazott tervezőgrafikai projektekben kell dolgozni.

Nagyon sok tervem van a jövőre nézve, lehet kicsit sok is. Szeretnék mélyebben elmerülni a divatban, akár varrás, hímzés vagy egyéb különböző technikák formájában. A szitázásban is bőven van még kiaknázatlan lehetőség, és papír is, amire nem nyomtattam még. Kicsit a rendezvényplakátokat is fel lehetne dobni, de hanglemezborítókon is gondolkodom.

Fotók: Gaál Dániel

Varga Bálint | Behance | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük