A NeighbourART blog és online magazin alapító-szerkesztője. A Brody Studios Studio Talks estjeinek háziasszonya. Budapest-szerelmes, lelkes hobbi fotós, Bill Murray és art deco nipp rajongó, és persze odaadó Farkas anyuka. Interjú Farkas-Zentai Lilivel.
Először egy régi adósságot kell törlesszünk egymás felé. Hogyan ismerkedtünk meg?
– Igen, ez egy állandó kérdés közöttünk. Talán azért, mert kicsit olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Az biztos, hogy te jöttél oda hozzám, még politológián, az egyetemen, talán egy Társadalmi mozgalmak előadás előtt, mert valahonnan megtudtad, hogy akkoriban a Nagy Budapest Törzsasztal folyóiratánál, a Budapestnél dolgoztam (segítettem a lap webes feltöltését), és csak el szeretted volna mesélni, hogy imádod Krúdyt és persze a fővárost. Talán innen datálnám.
Igen, Budapest. Ez volt a közös pont. Így is kerültél először a HYPE-ba. Neked honnan jön ez a szerelem?
– Mindig is elkápráztatott az épületeivel, a földrajzi adottságaival, a történetével. Ha valamelyik hídon éppen átsétálok, vagy csak kocsival átsuhanok, a mai napig muszáj megjegyeznem : “olyan szép ez a város”. De az, hogy elkezdtem kicsit komolyabban olvasni is róla, foglalkozni vele, az a kávéházaknak köszönhető. Az egyetem alatt minden hónap (talán) első péntekének délutánját az apai nagyapámmal a Centrálban töltöttük. Az életéről mesélt. Egy cetlire írta fel az összes, számára fontos állomást. Sorban haladtunk. Mindent átbeszéltünk. Aztán a történeteknek – ahogy az lenni szokott – egyszer csak vége lett, én lediplomáztam, és mára már csak az a picit gyűrött papírdarab maradt meg nekem, és az a kép, ahogyan hosszan integettünk, amikor ő felszállt arra a 8-as buszra… A Centrál picit az otthonommá vált. Néha beültem tanulni is, és közben nézegettem a falon azoknak az íróknak, művészeknek a képeit, akik egykor ide jártak írni, kávézni, újságot olvasni. A századforduló egy csodás időszak lehetett.
Érdekelne, hogy Te mit láttál akkoriban a HYPE-ban. Nem kell dicsérni. Őszintén.
– Már akkor is tetszett. Az igényes design- és művészeti oldalakból szerintem sosem elég. Ráadásul nektek nagyon klassz saját projektjeitek is voltak már a kezdetektől. Akkor én már több éve hírszerkesztőként dolgoztam, és amikor felkértél rá, hogy írjak az HYPE-ra, nagyon boldogan igent mondtam, mert szuper volt végre egy kicsit mással is foglalkozni. Így indult el aztán a BPTypo sorozat.
Mit gondolsz, mit fogunk most csinálni?
– Folytatjuk a HYPE-filozófiát. Rengeteg új ötlet van. Kitaláltunk jó pár szuper cikksorozatot, folytatásos, havi és heti szinten jelentkező, állandó rovatokat. A fő vonal pedig mi lehetne más, mint Budapest és a design. Nagy büszkeségünkre Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész állandó szerzőnk lesz, és aminek még szintén borzasztóan örülünk, és megtisztelő, hogy a HYPE oldalát erre alkalmasnak találta; Góg Angéla food designer által, a kutatásai során összegyűjtött “Az emlék íze” történetek is nálunk elevenednek majd meg először Forrai Ferenc grafikáin.
Mesélj a saját projektjeidről kérlek!
– Idén lesz öt éves a NeighbourART, ami egy kezdetben heti, 2017 nyarától pedig havi rendszerességű interjúkkal jelentkező művészeti blog. A blogon megjelenő alkotók mindegyike ugyanazt a 29 kérdést kapja – köztük olyanokat is, hogy milyen gyerekes szokásáról nem tud lemondani, vagy hogy mit érezne, ha valaki másolná a művészetét –, ezek közül 15-re kell mindenképpen választ adnia. Már több mint 220 alkotóval készült interjú az évek során. 2015-től a cikkek angolul is olvashatók. A blog mellett, 2016 januárjában elindult a NeighbourART angol nyelvű online magazinja, amelyet negyedévente jelentetünk meg, és ugyanebben az évben debütált a NeighbourART és a Brody Studios közös eseménysorozata, a Studio Talks is, ahol minden hónap utolsó keddjén értékes és érdekes témákról beszélgetünk a NeighbourART művészeivel.
Most indul egy rovatod, amiben művészpárok lesznek bemutatva. Gyakorlatilag te is egy alkotópáros tagja vagy. Milyen így élni?
– Egy olyan alkotópáros tagja vagyok, ahol csak egy alkotó van: a férj. Nagyon-nagyon inspiráló egy ilyen tehetséges emberrel tölteni a mindennapokat. Ráadásul Robi mindig valami új projekten töri a fejét, sosem nyugszik, és én sem. Mindig van mit tökéletesíteni, mindig vannak újabb ötletek. De azért persze néha pihenünk is, ami nálunk a utazást, a kirándulást jelenti. Az instán van is erre egy hashtagem: #farkasékkiperdültek. Beülünk az autóba és megyünk. Néha csak a közelbe, néha picit távolabb visz az utunk. Ahogy jól esik. És szerencsére ebben Fanni, a kislányunk is partner. Igyekszünk minél több dolgot megmutatni neki, felkelteni az érdeklődését. Sokszor visszük magunkkal kiállításokra is, több-kevesebb sikerrel.
A régi-új HYPEANDHYPER csapat: Fáy Gergely, Farkas-Zentai Lili, Bárdos László.
Fotók: Födémesi Csaba