Növekvő infláció, akadozó ellátási láncok, nyugati szankciók, összeomló orosz gazdaság és a régiónk helyzete és lehetőségei. Ezekről a témákról beszélgettünk Dr. Karsten Staehrrel, a Tallinni Műszaki Egyetem makroökonómia professzorával, Észtországból.
Az orosz pénzügyi piacon már erőteljesen érezhető az uniós szankciók hatása, és a kelet-közép-európai valuták sem teljesítenek jól. Milyen hatásai lehetnek a szankciós csomagoknak a régió gazdaságára?
Ukrajna orosz megszállása mindenekelőtt egy humanitárius katasztrófa, ártatlan emberek sérülnek és halnak meg, millióknak kellett elmenekülniük az otthonaikból. Ennek fényében a gazdasági következmények elhanyagolhatók. A Nyugat azonban nem biztos, hogy egységes marad, a súlyos gazdasági visszaesések megingathatják az Oroszország és Fehéroroszország elleni szankciók jelenlegi, szinte általános támogatottságát. A szankciók napról napra bővülnek, így nehéz behatárolni a kelet-közép-európai országokat érintő következményeket. A legszembetűnőbb hatásokat valószínűleg az exportkorlátozások, egyes orosz és fehérorosz bankok kizárása a SWIFT-rendszerből, valamint az orosz oligarchák vagyonának a befagyasztása fogja okozni. A Kelet-Közép-Európából Oroszországba irányuló export azonban viszonylag kicsi, így a szankciók általános hatása a régióban feltehetően mérsékelt lesz. A jelentős orosz kitettséggel rendelkező vállalatok és ágazatok szembesülhetnek problémákkal, de ezek a cégek majd olyan országokban fognak piacokat keresni, amelyeket nem érintenek a szankciók. Az idegenforgalmi ágazat az olyan városokban, mint Budapest, Prága vagy Tallinn, meg fogja szenvedni, hogy az oroszok elveszítik a devizákhoz való hozzáférésüket, de ez a hatás sem lesz jelentős, hiszen a Covid19-világjárvány már eleve minimálisra csökkentette az orosz turisták számát. A szankciók is növelik a bizonytalanságot, de minden bizonnyal a háború maga, és a számos kelet-közép-európai országba érkező menekült helyzetének kezelése nagyobb szerepet játszik ebben. A növekvő bizonytalanság megmutatkozik a tőzsdei árfolyamok esésében és az árfolyamok csökkenésében, de ezek a hatások valószínűleg csak átmenetiek lesznek, és ha a háború véget ér megfordulnak a folyamatok. Ha azonban a háború átterjed az Ukrajnával szomszédos országokra, a most lefestett kedvező kép a kelet-közép-európai gazdasági következményekről drámaian meg fog változni.
Hogy alakul a helyzet Észtországban?
Észtország szomszédos Oroszországgal, ennek ellenére a háború miatt kivetett szankciók hatása nem ad okot aggodalomra. A teljes export mintegy 8 százaléka irányul Oroszországba, és a teljes import 10 százaléka származik Oroszországból, így még az oroszokkal folytatott kereskedelem drasztikus csökkenése is kezelhető lesz. Az észt exportőrök már korábban is tapasztalták az Oroszországgal való kereskedelem hirtelen visszaesését, az 1998-as orosz pénzügyi válság idején, valamint a Krím annektálása után 2014-ben bevezetett szankciók miatt. Kérdéses viszont az észt energiaellátás, hiszen Oroszországtól Észtország elsősorban gázt és kőolajat vásárol. A kőolajat tudjuk máshonnan is importálni, a gázt azonban nem, mivel a gázvezetékek rendszere nincsen ehhez kiépítve a régióban. Nyáron a gázfogyasztás viszonylag alacsony, így a gázimport teljes leállása őszig kezelhető lenne, de a tél előtt muszáj megoldást találnunk. Az észt bankok kitettsége az orosz ügyfelekkel szemben minimális, így a központi bank álláspontja szerint a bankoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy a bekövetkező veszteségeiket fedezzék.
Milyen gazdaságpolitikai változásokat idézhetnek elő ezek a fejlemények a kelet-közép-európai régióban, és azon belül Észtországban?
A legalapvetőbb változás a különféle szankciók bevezetése Oroszországgal és Fehéroroszországgal szemben. Ezek többségéről uniós szinten döntenek, de a tagállamoknak kell hatályba léptetniük őket, és a végrehajtásuk is tagállami kézben van. Már Oroszország is vezetett be ellenszankciókat, amelyeket minden bizonnyal továbbiak fognak követni. Mind az EU-nak, mind a tagállamoknak intézkedéseket kell majd hozniuk a szankciók és az ellenszankciók hatásainak enyhítésére. A költségvetési fegyelem rövid távon valószínűleg fel fog puhulni. Növekedni fognak a kiadások az Ukrajnának folyósított segélyek, a menekültek elhelyezésének és ellátásának költsége, valamint a szankciók és az ellenszankciók által különösen érintett ágazatok kompenzálása miatt. További kiadások lesznek szükségesek, ha a gazdaságok mély recesszióba süllyednek. A legtöbb kelet-közép-európai ország képes lesz kezelni némi többletkiadást, mivel államháztartásuk jobb állapotban van, mint sok más uniós országé. Azonban a fiskális politika hosszabb távon is kihívások elé néz. Európa biztonsági helyzetének megváltozása miatt a védelmi kiadásokat növelni kell. Ugyanilyen fontos az is, hogy a kelet-közép-európai országok csökkentsék az orosz energiahordozóktól való függésüket, amelynek megvalósítása egy összetett és költséges folyamat lesz. Új energiaforrásokra kell alapozni az ellátást, így a szélerőművek és napelemtelepek építését, valamint a biogáz felhasználását szolgáló nagyberuházásokra lesz szükség. A régió országainak szorosabban kell bekapcsolódnia az európai energiahálózatba, ehhez bővíteni kell a villamosenergia-hálózatot, és új gáz- és kőolajvezetékeket is ki kell építeni. A nagyobb energiafüggetlenség megteremtése különösen nagy kihívást jelent Észtországban, és a többi balti államban, hiszen ezek az országok korábban teljes mértékben a szovjet energiarendszerbe voltak integrálva, és földrajzilag is Európa peremén helyezkednek el. Az infláció már a háború előtt is magas volt, és a fegyveres konfliktus miatt az energiahordozók, a mezőgazdasági termékek, mint a búza és a kukorica, a műtrágya, a nyersanyagok, mint az alumínium és a réz, valamint a ritkaföldfémek ára is tovább fog emelkedni. A globális ellátási láncok eddig sem működtek zökkenőmentesen, de az orosz nyersanyag-felvásárlással kapcsolatos bizonytalanságok még nagyobb fennakadásokat okozhatnak majd.
Mennyire lesz súlyos a régióban az ezekből következő gazdasági válság? Milyen szerepet játszhat majd Kelet-Közép-Európa a megváltozó gazdasági kapcsolatokban?
Ukrajna lerohanása máris a nyersanyagok árának drámai emelkedéséhez vezetett, ideértve az energiaárakat, és számos mezőgazdasági termék árát is. Az árak alakulását nehéz megjósolni, de ha a háború tovább eszkalálódik, a további emelkedés sem zárható ki. Az 1973-74-es és az 1979-80-as nagymértékű olajár-emelkedés súlyos recesszióhoz és magas inflációhoz vezetett mind Európában, mind az Egyesült Államokban. Reális veszély, hogy ez újra megismétlődik. A kockázat valószínűleg azért valamivel kisebb, hiszen az európai és észak-amerikai gazdaságok ma már sokkal kevésbé függnek az kőolajtól és a gáztól, mint az 1970-es években. Ennek oka, hogy a szolgáltatási szektor ma már lényegesen nagyobb szerepet játszik, illetve az ipar és a közlekedés energiafogyasztását szabályozással csökkentették. A kelet-közép-európai gazdaságok ráadásul bebizonyították, hogy alkalmazkodóképesek a változó körülményekhez. Ez a Covid19-pandémia idején is megmutatkozott, hiszen a világjárvány általános gazdasági hatásai viszonylag csekélyek voltak.
A piaci bizonytalanságok miatt leértékelődési nyomás nehezedik a kisebb, eurózónán kívüli kelet-közép-európai országok valutájára. A várható értékvesztés hatására tovább nő az infláció, romlik az országok adósbesorolása, így drágábban tudnak majd hiteleket is felvenni. Milyen monetáris politikai változások következhetnek?
Az Ukrajna elleni támadás és a háború miatti energia- nyersanyag- és élelmiszerár emelkedés valószínűleg még magasabb inflációhoz vezet Kelet-Közép-Európában, ahol 2021 vége felé az infláció már eleve magas volt. A háború kitörésének pillanatáig arra számítottunk, hogy a magas inflációs ráták csupán átmeneti jellegűek, és 2022-ben csökkeni fognak, de a háború miatt a kilátások gyökeresen megváltoztak. Ez a régió gazdaságpolitikája, és különösen a monetáris politika számára rendkívüli kihívásokat jelent. Azoknak az országoknak, amelyek csatlakoztak az euróövezethez, vagy amelyek valutájukat az euróhoz kötötték, meg kell várniuk az Európai Központi Bank (EKB) döntéseit. Az EKB március 10-én meghozott döntése azt jelzi, hogy a központi monetáris politikai irányvonal a két százalékos inflációs célra fókuszál. Az önálló monetáris politikával rendelkező országokra bonyolult egyensúlyozás vár. Egyrészt, a magas inflációs rátákat szigorúbb monetáris politika követné normális esetben, a kamatlábak megemelésével, vagy más intézkedések formájában; másrészt, a súlyos recessziótól való félelem és a pénzügyi stabilitás szükségessége miatt éppen ezekkel ellentétes intézkedések meghozatalára lehet szükség. A döntéshozatalnak tehát rugalmasnak kell lennie, és folyamatosan igazodnia a megjelenő új információkhoz.
A Nyugat által bevezetett szankciók új gazdasági kockázatokat jelenthetnek, hiszen további lendületet adhatnak az orosz gazdaság önellátásra való áthangolásához, amelyből Oroszországnak a világgazdaságtól való fokozódó elszigetelődése következne, valamint tovább erősítheti az orosz-kínai kapcsolatokat a politika és a gazdaság terén egyaránt. Működőképes lehet egy ilyen mértékű elszigetelődés a globalizált világban? Lehetséges, hogy egy többpólusú berendezkedés lehetőséget nyújt a régió további fejlődésére vagy a recesszió elkerülhetetlen?
Az orosz gazdaság sok tekintetben hasonlít a többi nyersanyagexporttól függő gazdaságra. Oroszország kőolajat, földgázt és nyersanyagokat exportál, és csúcstechnológiás gépeket, közlekedési eszközöket, és különféle fogyasztási cikkeket importál. Ebből a gazdasági struktúrából kifolyólag az önállósodás rövid távon nehézkes és költséges lesz. A gyárakból hiányozni fognak a pótalkatrészek, hiánycikkek lesznek a repülőgépek és az autók, a nyugati fogyasztási cikkek pedig eltűnnek a polcokról. Hosszú távon azonban nem biztos, hogy mindez kifejezetten káros az orosz gazdaságra. A szankciókat a gyakorlatban meg lehet kerülni különböző módszerekkel. Ráadásul az elmúlt években az orosz feldolgozóipar rohamosan fejlődött az importhelyettesítésre és a hazai termelés fokozására építő gazdaságpolitikának köszönhetően, amelyet Oroszország a Krím 2014-es megszállása miatt kivetett nyugati szankciókra válaszul vezetett be. A Kínával való egyre szorosabbra fűződő gazdasági kapcsolat lehet az egyik eszköz arra, hogy megszűnjön az oroszok Nyugat-Európától és az Egyesült Államoktól való függősége. Kína és Oroszország egyaránt posztkommunista, autoriter uralom alatt álló országok, és már most is folyamatosan együttműködnek az energetika és a csúcstechnológia olyan területein, mint a repülőgéptervezés, a katonai rendszerek, vagy a számítástechnikai chipek. A két ország közötti gazdasági és tudományos együttműködés bővítéséhez azonban több időre lenne szükség; az Európával és Észak-Amerikával folytatott orosz kereskedelem jelenleg háromszor-négyszer nagyobb, mint a Kínával folytatott kereskedelem.
Utazó játszótér a képernyődiő csökkentéséért
Diébédo Francis Kéré munkáját ismerték el a 2022-es Pritzker Építészeti Díjjal
