fbpx
Nyomj Entert

A kultúra szabadságot ad – Sziget Fesztivál 2022

The Island of Freedom – a Sziget, ahol bármi megtörténhet, ahol korlátok nélkül élhetünk a pillanatnak, szúrós tekintetek kísérete nélkül ölthetjük magunkra a legmerészebb outfitünket, de egy farmerban, smink nélkül is tombolhatunk esténként. A Sziget azonban nem csak ezért a szabadságé, ugyanis ez az a hely, ahol a gravitáció és a fizika törvényei megszűnnek létezni, ahol a test és a lélek szó szerint minden béklyótól megszabadulhat, ehhez pedig nagyban hozzájárul a Sziget kulturális kínálata. Mi most ebbe a varázslatos világba invitálunk meg titeket!


„Meg akarom mutatni az emberi test hihetetlen szabadságát” – ez a missziója Vatanabe Hiszasinak, aki lényegében az akrobatikus zsonglőrködés szupersztárja, és akit több év próbálkozás után idén végre sikerült elhívni a Sziget Fesztiválra, egyenesen Japánból. A művész, aki testkutatóként aposztrofálja magát, minden eddigi anatómiai ismeretünket meghazudtoló mozdulatokkal válik a szemünk előtt egy kicsit talán állatszerű ösztönlénnyé, bemutatva mindazt a lehetőséget, amit a testünk rejt, és amit oly sokszor hagyunk kiaknázatlanul. 

A lábujjaink tulajdonképpen ugyanarra használhatók, mint a kezünk, csak manapság elfeledkezünk róla. Azt hiszem ezért lettem a lábujjak képviselője (nevet).”

Az persze csak a hab a tortán, hogy Hiszasi a bámulatos, kitekert mozdulatsorok közben minilabdákkal zsonglőrködik – a mutatványhoz pedig túlzás nélkül minden testrészét használja. Testünk kutatása szerinte létfontosságú ahhoz, hogy el tudjuk lazítani izmainkat, és ezáltal megtaláljuk az egyensúlyt az életünkben.

Az egyensúly pedig a mi életünkben is, de a művészek, mutatványosok életében talán még inkább elengedhetetlen. Erről számtalan alkalommal megbizonyosodhattunk a fesztivál alatt, elég volt csak pár percet eltölteni a Cirque du Sziget sátrában. Az ezer férőhelyes cirkuszi sátorban minden nap kora délutántól késő éjszakáig lehettünk szemtanúi izgalmas, már-már hajmeresztő előadásoknak. A teljesség igénye nélkül mutatunk be nektek innen néhány produkciót.

Személyes toplistám első helyét mindenképp a montreali Barcode Circus Company „Sweat&Ink” című előadása foglalja el. A négytagú együttes az emlékezés és az emberi kapcsolatok témáit körüljárva repített el minket valami igazán különleges dimenzióba, ahol egyáltalán nem meglepő, ha egy ugródeszkáról a másik nyakába érkezünk fejjel lefelé, vagy úgy nyolc méteres magasságban piruettezünk egy karikán. Ha esetleg a szédítő látvány, a varázslatos zenék és a kísérteties fényeffektek még mindig nem érnék el az ingerküszöbünket: az üzenet tényleg valami olyasmi, ami a zsigerünkig hatol.

A történet arról szól, hogyan jelenünk meg mások emlékeiben, és hogyan tudjuk megtalálni önmagunkat egy olyan közegben, ahol másoknak határozott elképzelése van arról, milyenek vagyunk. Vajon boldogabbá válnánk, ha elvesztenénk az emlékeink egy részét? Miért vagyunk annyira megszállottjai az emlékek gyártásának? Az emberiség időtlen idők óta kutatja, hogyan lehetne minél jobban megőrizni az emlékeket. A problémát tulajdonképpen mára megoldottuk: mindünk kezében ott van egy merevlemez. Folyamatosan rögzítjük az eseményeket, fényképeket, felvételeket készítünk a telefonunkkal. Csak közben egyvalamit felejtünk el: megélni a pillanatot.” /Alexandra Royer, Barcode Circuse Company/

„A cirkusz szabadságot ad nekem.” 

A fentiek fényében talán ez a kijelentés már nem újdonság, ám az érzést egészen új megvilágításba helyezi, hogy a Palesztin Cirkusziskola tagja mesél nekünk erről a különleges hivatásról. Ahmad hat társával együtt egy nem mindennapi küldetéssel érkezett a Szigetre: az arab nők nehéz helyzetét akarják hírül adni a világnak, az ő támogatásukért állnak ki az arab országokban, és a nemzetközi színpadokon egyaránt. „My Share” című előadásukkal a családi hagyományokat, családon belüli szerepeket, sztereotípiákat mutatják be, bámulatos akrobata mutatványokon és zsonglőrködéseken keresztül. Ám van valami egészen különleges abban, amit csinálnak. Amit európaiként talán sosem értünk meg igazán, csak érezzük, hogy ez valami más…

„Palesztinként a cirkusz az, ahol történeteket mesélhetünk. Ha van egy üzenet, amit el akarunk juttatni az emberekhez: ezt a cirkuszon keresztül megtehetjük. Cirkuszi technikákká formáljuk azt, és megmutatjuk a közönségnek. Ezen kívül az egyetlen cél, hogy boldoggá tegyük az embereket. Amikor látjuk, hogy a közönség élvezi, amit lát, jól érzi magát, az energiát ad a folytatáshoz.” /Ahmad Odeh, Palestinian Circus School/

Természetesen a teljesség igénye nélkül, azért még egy csapatot mindenképp érdemes megemlíteni a Cirque du Sziget csodaországából. Ez pedig a francia-svájci Cirque La Compagnie, akik a már többszörös díjnyertes L’avis Bidon c. előadásukat hozták el az Óbudai-szigetre. Az üzenet itt egészen könnyed, mégis mély: barátság és optimizmus. Ez az az előadás, amire elsősorban a jókedvért megy el az ember. A négy srác humoros show-ja szó szerint nem hagy szemet szárazon – és a hasizmok is keményen megdolgoznak… Ugrálnak, késeket dobálnak, énekelnek, gitároznak, viccelődnek, mindezt a közönség kíméletlen bevonásával.  

„Az egész arról szól, hogy együtt legyünk, bízzunk egymásban, mint valami nagy család. Mindemellett pedig csak szórakozzunk egy jót. Megnevettetni másokat pusztán azzal, hogy azt csinálja az ember, amit szeret – ez egy óriási bónusz.” /Oscar Norin, Cirque La Compagnie/

De barangoljuk be kicsit a Szigetet a cirkuszon kívül is, mert kultúrából – számomra egészen meglepő módon – nem, hogy nincs hiány, de még akarva sem lehetne kikerülni.  Az Európa Színpadot például először egészen véletlenül találtuk meg: a nagyszínpad felé tartva szó szerint belebotlottunk, aztán ott is ragadtunk egy jó órára. Akkor épp az olasz Margherita Vicario hozta el az igazi fiesta hangulatot, de később visszajáró vendégek lettünk, és a magyar népdalokat elektronikus zenével keverő Takács Dorina, Дeva előadását már teljesen átszellemülve hallgattuk végig. Hozzáteszem:  Дevanál jobban kevesen tudták volna megmutatni a külföldi hallgatóságnak, miért is jó magyarnak lenni…

A Global Village idei kuriózumát már bemutattuk: a Vietnámi Nemzeti Vízibábszínház a vietnámi vidéki élet hangulatát idézte meg bambuszkalapokkal, különleges, tradicionális vietnámi hangszerekkel, zenével, tánccal. De amúgy is…emelje fel a kezét, aki látott már vízben úszó bábokat zenélni…

„Bármennyire is különböznek országaink, az érzéseinkben kapcsolódunk egymáshoz. Szívtől szívnek: mi elhozzuk a szívünket Nektek, és közben érezzük, ahogy a ti szívetek értünk dobog.” /Ngo, Quynh Giao, a Vietnámi Nemzeti Vízibábszínház igazgatója/

A nap végén pedig szó szerint tetőfokára hágott a szabadság a Szigeten: a spanyol Sacude együttes Euforia c. előadása esténként várta azokat, akik a nagyszínpadi koncert után még vágytak valami extrára. Az üvegtéglába zárt és azon függő akrobaták előbb elkápráztattak, majd minket is magukkal emeltek egy igazán fergeteges légi buliba. 

Fotók: Gaál Dániel, Sziget Festival Official

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük