Bármit megvennék egy ilyen üzletből. Ezt tudnotok kell. Nem nagyon lehet belekötni és nehéz érvelni ellene. Annyira kiforrott és letisztult, annyira tiszta és egyedi, hogy egyszerűen bárkit arra kell késztessen, hogy megsüvegelje. Pedig nem hivalkodó, csak ott ül Svájcban a hegyek közt, egy semmilyen épület mellett, és árulja azt, amit Svájcban árulni kell. Nem, nem takarékbetétkönyvet, hanem csokit.
Leírhatnánk egy kis bonbonként mely ott hever az Alpokban, és valóban hasonlít is rá, de mégis több ez ennél. Annyira kő keményen hirdeti, amit szerettek volna az alkotók, hogy nem lehet csak bonbonkodni vele. Úgy mondja bele az arcodba, hogy biztosan megértsd; figyelünk a részletekre, nem szart adunk drágán, hanem alázattal és odafigyeléssel készített műveket. Szóval ugyanazt kapod csokiban, amit még kívül dizájnban.
Ez a Maison Callier csokoládé üzlete, a svájci Brocban, a manufaktúra szomszédságában. Az egész nincs 60 négyzetméter, és a burkolata a hagyományos svácji „Tavaillon” faburkolatból készült. Az épület funkciója a kóstolás, és a bejárat ennek megfelelően úgy van belehasítva az íves formába, mintha kiszeltek volna belőle egy darabot. Svájciasan nem harapva, hanem bicskával kivágva szépen szabályosan.
Az épület belseje is harmóniában van a funkcióval. Semmi több, mint egy lehetőség arra, hogy az ember csak a csokit vegye észre, ám ezt az élményt mégsem puritánul adja. Olyan, mint egy luxus űrhajó, melybe beszállva csak mi maradunk és a csoki világűr, és valószínűleg addig utazgathatunk, ameddig csak akarunk. Az építményt a francia Mathieu Lehanneur tervezte.