A modern lakótelepek mostohák. A veszprémi Haszkovó is az. Történetük egybeforrott az élhetetlenséggel, szürkeséggel, lélektelenséggel. Lehet szürke és élhetetlen valami, ami húszezer ember otthona? Lehetséges, hogy ezek a sztereotípiák csak meggátolnak minket abban, hogy valódi városként tekintsünk ezekre a lakótelepi negyedekre és ezzel kreatív ötletekkel egészítsük ki őket?
Aldo Rossi olasz építész 1966-ban megjelent könyve, „A város építészete” a modernizmus hosszú kifutása után egyik elsőként hozta be újra az építészeti közbeszédbe a történelmi idő és a közösségi emlékezet problémáit a város identitásának meghatározásában.
A Design Hét Veszprém apropóján létrejött kiállítás célja, hogy öt óriási és játékos bútor segítségével megpróbálja kiegészíteni a modern lakótelepek építészeti hiányosságait Aldo Rossi gondolatai nyomán, és bizonyítani, hogy a Haszkovó is ugyanolyan városnegyed, mint akár Veszprém belvárosa, éppen csak nem jöttek létre azok az elemei, amikre szívesen emlékszünk, olyanok mint a „zsuzsi szobor” az „óra” vagy a „tűztorony”. A kiállítás ezek pótlására tett kísérletet.
A bútorok a mai napig megtekinthetők a Haszkovón.
A kiállítás a tavalyi 12 fal – építészet és kortárs ornamentika kiállítás után újra feltörekvő nemzetközi építészeket invitált Veszprémbe. Az öt installációt brit, görög, olasz, spanyol és magyar építészek tervezték, ezzel prezentálva öt ország építészeti látásmódját is.
Kurátorok: Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Német Szilvi és Smiló Dávid
Kiállító építészek: Edward Crooks, Point Supreme, Supervoid, MAIO, Paradigma Ariadné