fbpx
Nyomj Entert

Az elektronikus zene forradalma Közép-Kelet-Európában: A Lengyel Rádió Kísérleti Stúdiója

A Polish Radio Experimental Studio – PRES Európa egyik első elektronikus zenei központja volt, amelyet 1957-ben alapítottak Varsóban a Lengyel Rádió osztályaként. Bár a stúdió egy olyan hely volt, ahol autonóm elektronikus darabokat vettek fel, nem ez volt a fő célja: önálló kompozíciók, rádiódrámák hangillusztrációinak, valamint színházi, filmes és táncos filmzenék létrehozásának tereként indult, mégis a közép-kelet-európai elektronikus zene egyik bölcsőjévé vált több mint 300 kompozíciójával és izgalmas történetével, ugyanis a PRES egyike volt azon kevés elektronikus zenei stúdióknak, amelyek a vasfüggöny mögött működtek. 


A második világháború végén a korábban független Lengyelország jelentősen a Szovjetunió befolyása alatt álló övezetben találta magát. A rövid liberalizációs időszakok ellenére a következő negyven év a kommunizmus alatt a politikai és gazdasági elnyomás korszaka volt, amely csak 1989-ben ért véget. A korszak alatt a cenzúra számos lengyel művésznek és zenésznek adott állandó aggodalomra okot, ugyanis a következmények súlyosak lehettek, ha olyan alkotást hoztak létre, amelyet dekadensnek, szovjetellenesnek tartottak vagy egyszerűen nem voltak összeegyeztethetőek a „szocialista realizmus” államilag jóváhagyott esztétikájával.

Fotó: Andrzej Zborski/Modern Museum of Art in Warsaw

Pontosan ezért meglepő, hogy a körülmények ellenére Európa egyik első kísérleti és elektronikus zenével foglalkozó intézménye valójában Lengyelországban jött létre, mely az 1960-as, 70-es és 80-as években a művészi szabadság szigete volt. A PRES azon kevés stúdiók egyike Kelet-Európában, amelyek elektronikus zenei berendezésekkel és döntően mérnökökkel rendelkeztek, akik képesek voltak szakmai hozzáértést szolgáltatni, ezért a PRES a kazettás zenei lehetőségek kutatásának központja volt, és számos meghökkentő eredeti elektroakusztikus mű létrejöttét látta el.


Elektronikus zenei intézmények Európában

1951-ben megalakult a Nyugatnémet Rádió Elektronikus Zenei Stúdiója (WDR), illetve a Groupe de Recherche de Musique Concrète Párizsban (GRMC). 1953-ban őket követte a Berlini Műszaki Egyetem Elektronisches Stúdiója. 1954-ben megalapították a svájci Gravesanóban található Experimentalstudio-t, a következő évben pedig megnyílt a Studio di fonologia musicale di Radio Milano és a Nippon Hoso Kyokai stúdió Tokióban. A PRES volt a hetedik elektronikus zenét előállító rádióstúdió a világon.

A stúdiót 28 éven át alapítója, a zenetudós, hangmérnök, a zenei élet élénkítője, majd a Lengyel Zeneszerzők Szövetségének elnöke, Józef Patkowski vezette. 1985 és 1998 között Ryszard Szeremeta zeneszerző irányította, majd 1998 és 2004 között őt követte Krzysztof Szlifirski, aki a stúdió műszaki koncepciójáért is felelős volt. 2004 márciusában a Kísérleti Stúdiót a Lengyel Rádió 2. csatornája bejegyezte, szerepét Marek Zwyrzykowski látja el.

Józef Patkowski a Polish Radio Experimental Studio-ban, Fotó: Andrzej Zborski/Modern Museum of Art in Warsaw
 

Hangok a stúdióból

1959-ben a PRES-ben elkészült az első kompozíció – Tanulmány egy cintányérütéshez, 1959 (Włodzimierz Kotoński Etiuda na jedno uderzenie w talerz, 1959) – mely a Népköztársaságban bekövetkezett drámai változásokat idézte meg. Egy cintányér egyetlen ütését rögzítették mágnesszalagra, majd a hangot a stúdió szűrőivel alakították át.

Kotoński kompozíciója volt az első a zenei produkciók jelentős sorában. Patkowski a PRES-et egyfajta laboratóriumnak képzelte el, ahol a zeneszerző egy képzett mérnökkel szorosan együttműködve képes a hangokat manuálisan (a szalagok szerkesztésével és összekapcsolásával) és elektronikusan (oszcillátorok, szűrők és gyűrűs modulátorok segítségével) manipulálni. A stúdió számos lengyel zeneszerzőnek, köztük Kotońskinak, Krzysztof Pendereckinek, Bogusław Schaeffernek, és Elżbieta Sikorának biztosította az eszközöket, hogy új hangzásokkal és zeneszerzési módokkal kísérletezzenek.

A Polish Radio Experimental Stúdiójában rendszeresen megfordultak fiatal és neves nyugati zeneszerzők is, köztük Arne Nordheime Norvégiából, Lejaren Hiller az Egyesült Államokból, François-Bernard Mâche Franciaországból vagy Franco Evangelisti Olaszországból. A PRES bár a gyakorlatban az autonóm kísérleti művekre koncentrált, hivatalosan fő feladata rádió-, tévé- és filmzene megalkotása volt, ezáltal ismét érdekes paradoxonok merültek fel: például ugyanaz a zeneszerző egyik nap kísérleti alkotást készíthetett rejtett kormányellenes üzenettel, a másikon pedig felkérték egy propagandafilm filmzenéjének elkészítésére.

„Aranykorszaka az 1970-es években volt. A legjobb művek közül sok feledésbe merült, különösen azért, mert a 20. század utolsó negyedében a lengyel és a kelet-európai komolyzenét a konzervatív, neoklasszikus és neoromantikus irányzatok uralták. Ebből a szempontból a kísérleti munkákat nonszensznek tekintették. Emellett a vasfüggöny leomlása után számos kelet-európai országban a művészeti körök rendkívül érdeklődni kezdtek a nyugati kultúrkörökkel való csere iránt, és gyakran alulértékelték saját hagyományaikat. Ez a tendencia csak most, közel 30 év után változott meg” – mesélte Michal Mendyk projektkoordinátor az Abletonnak.

Forrás: ableton, Culture.pl

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük