2006-ban, mikor elhatároztam, hogy komolyabban akarok foglalkozni a java és a PHP programnyelvekkel, vadul keresgélni kezdtem a könyvesboltokban. Kerestem a tökéletesnek tűnő “ebből tuti megtanulom a php-t” könyvet. S bár az első egyszerű szkriptek gyorsan jöttek, a hajnali 3-ig tartó próbálkozások végén inkább csak a könyvek borítóját, köztük az O’Reilly PHP madarát nézegettem, s rá kellett jönnöm, a graphic design jobban érdekel mint a könyv tartalma.
A mai napig imádom ezeket a borító designokat, de honnan is erednek a biológiakönyveket megszégyenítő illusztrációk?
Az első O’Reilly Animal burkolatok a ‘80-as években készültek, de már akkor is elárasztották kérdésekkel a kiadót. Az emberek különféle elméleteket kreáltak arról, hogy miért választanak különleges állatokat az adott témákhoz.
“Talán a szerző olyan súlyos, mint egy víziló, vagy talán a téma?”
“A Webmaster témától annyira kell félni mint a pókoktól?”
Egy biztos, a kiadó sose fogja elárulni, hogy pontosan miért választja az adott állatot az adott témához. Edie Freedman csak annyit mondott: „there is always a reason“. Viszont az első borító történetét elmesélte:
“Mikor megkereste a kiadót a Digital Equipment Corporation, hogy készítsük el a UNIX rendszer oktatókönyvét, akkor még csak hallomásból ismertem a UNIX-ot, de gőzöm se volt, hogy mi is az. Korábban nem találkoztam UNIX-os programozókkal és nem érdekelt annyira, hogy utána olvassak. Az összes hozzá kapcsolódó ‘vi’, ‘sed és awk’, ‘uucp’, ‘lex’, ‘YACC’, hogy néhányat említsünk, számomra átkoknak hangoztak mint szavaknak. Akkoriban jelent meg a népszerű játék, a “Dungeons and Dragons” és az ihletett meg, hogy kidolgozzak egy mentális képet a UNIX-programozókról, mintha “Dungeons and Dragons” karakterek lennének.
Ahogy elkezdtem keresgélni a témában, rábukkantam néhány csodálatos 19. századi fametszetre. Úgy gondoltam, hogy a különös állatok tökéletesek lesznek mindazoknak akiknek a UNIX hangzása és világa legalább olyan ismeretlen mint nekem.
Mikor bemutattam az első állatos terveket, a kollégák kicsit meghökkentek.
“De annyira csúnya!”, “Senki nem akarja majd megvenni!”, “Ijesztők!”
httpv://www.youtube.com/watch?v=6oxW3FMcDP8
Timnek viszont tetszettek az állatok és ő hitte, hogy hozzájárul majd az eladáshoz és a könyvek kitűnnek majd a többi kiadó könyvei közül.”
Ma az O’Reilly állatait és borítóit jól ismerik az egész világon és a kiadó védjegyévé váltak. Azóta a címlapillusztrációk nemesebb célt is szolgálnak, hiszen többük veszélyeztetett, vagy már kihalt fajokat ábrázolja.
Így lehet egyszerűen a tudományt és a fajok védelmét közelíteni egymáshoz, hiszen sok esetben a tudomány a kulcs az ő megmentésükhöz.