Történetek a belarusz-lengyel határról.
A nyírfák végtelen tengerében filozófiai mélység lakozik. Egyfajta európai őserő. Észak-keleten a nyírfák tízezer éve a történelem szemtanúi, a Lengyelországban található Białowieża-erdő pedig az európai síkvidéket egykor borító hatalmas kiterjedésű őserdő legnagyobb megmaradt darabja – különleges szellemek otthona. Az erdő az emberi behatásra egyre jobban visszaszorul, apró darabjait látjuk a kisbuszunkból, ahogyan Kuźnica falva felé utazunk, a Podlaskie vajdaságban. Ahogyan az emberi civilizáció megzavarta az erdő szellemeit, úgy törte meg a helyiek békéjét 2021-ben a posztmodern világunk miatt bekövetkezett migrációs sokk a belarusz-lengyel határon.
A 2021-es történések nemcsak a helyiek emlékezetében élnek napjainkig, hiszen az egész világsajtót bejárták a több ezer migráns erőszakos határáttöréséről készült felvételek. A válsághelyzet pedig megihlette Agnieszka Holland lengyel filmrendezőt is, aki A zöld határ címen forgatott filmet egy szír család sorozatos megpróbáltatásairól a belarusz-lengyel migrációs válság alatt. Október 15-én Lengyelországban fordult a kocka: az eddigi jobboldali, keresztény-konzervatív kormánypárt, a Jog és Igazságosság alulmaradt az egyesült ellenzék pártjaival szemben, miközben a kampány során kiemelt szerepet kapott a migráció. Ebbe az érzelmileg túlfűtött állapotba érkezett vörösszőnyegen Agnieszka Holland filmje, amely különdíjat nyert a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, és heves reakciókat váltott ki a lengyel jobboldalon. Jarosław Kaczyński pártelnök külön sajtótájékoztatót hívott össze, hogy tisztázza: az „undorító és megvetendő” film „szégyenletesen mutatja be” a lengyel határőrséget, hadsereget és rendőrséget, mivel a rendezőnő gyűlöli saját hazáját. Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter ennyire sem volt finom: Hollandot Joseph Goebbelshez hasonlította, emlékeztetve, hogy „a szovjetek és a nácik használták a propagandafilmeket arra, hogy rombolják Lengyelország és a lengyelek imázsát.” Agnieszka Holland, aki egyébként a varsói felkelés egyik tisztjének lánya és a holokauszt áldozatainak unokája, bocsánatkérést követelt és bejelentette, hogy rágalmazási vádat indít, ugyanakkor ez nem hatotta meg az igazságügyi minisztert, aki közölte: nem kér bocsánatot. Az országos botránynak meglett az eredménye, az első hétvégén 137 ezren nézték meg A zöld határt, ami a legjobb eredmény lengyel film esetében az idei évben. A politikai csatározások és hangzatos szalagcímek mentén pedig elnémult azon emberek hangja, akik megélték 2021 legmeghatározóbb lengyel válságát.
Lassan megérkezünk Kuźnicába a 19-es főút mentén, amely egykoron összekötötte Lengyelországot Belarusszal. A szebb és békésebb jövő reményének útja ez, mivel bár a határ 2021 óta zárva van, a lengyel állam felújítja és szélesíti, hogy a jövőben hatékonyabban szolgálja a személyforgalmat és kereskedelmet. A kihalt falun keresztül érkezünk egy hatalmas határátkelőhelyre, amely jelenleg csendes, kettő határőrt látunk és egy egészséges súlyban lévő fehér kandúrmacskát.
Kuźnicában megállt az élet. Agnieszka Holland filmje azonban tanú rá, hogy nem volt mindig így: míg 2019-ben 19 határsértés történt a szakaszon, 2021-ben ez már meghaladta a negyvenezret. A lengyel-belarusz helyzet elmérgesedésével Aljakszandr Lukasenka, belarusz diktátor hibrid háborút indított Lengyelország ellen, fegyverként használva fel a migrációt. 2021 augusztusában jelentek meg először 20 fős csoportok, amelyek hamar 80 főre emelkedtek, egészen novemberig. A migránsok túlnyomó többsége 20 és 40 év közötti férfi volt, 52 különböző országból, köztük Kubából, Iránból, Indiából, ugyanakkor a legnagyobb kibocsátó ország Irak és Afganisztán volt.
Míg a Földközi-tengeri útvonal életveszélyes, a balkáni útvonal pedig megterhelő és kihívásokkal teli, a lengyel-belarusz határ biztonsága miatt a „luxusmigráció” bölcsője. Konkrét irodák foglalkoznak a kibocsájtó országokban az út megszervezésével, és nagyrészt a felsőközéposztályt célozzák, mivel egy ember Európába juttatása 10.000 euró is lehet. Ez természetesen tartalmazza a repülőjegyeket, szállásfoglalásokat, vízumokat, szállítást Oroszország és Belarusz területén, valamint az egyéb költségeket. „Volt, akinél nagyobb összegű moszkvai és minszki szállásfoglalásról is találtunk számlát” – mondja az egyik lengyel határőr, kiemelve, hogy bizonyos esetekben szervezett charterjáratok szállították a migránsokat Minszkbe, akiknek azt mondták, hogy a határon német buszok várják őket Berlin irányába. Az indokok különbözőek: egyesek a 2015-ös migrációs válság során Európába eljutott rokonaikhoz igyekeznek, mások a migránsoknak járó európai uniós szociális juttatások miatt, az elsődleges cél természetesen Németország.
Az első csoportok még nem tudták hova jönnek, azóta azonban változott helyzet. 2021 nyarán a lengyel hatóságokat részben váratlanul érte a migrációs nyomás, annak szervezettsége miatt. A belarusz hatóságok busszal szállították a migránsokat a belarusz-lengyel határra, ahonnan vagy a hatóságok, vagy az embercsempész hálózatok „átdobták” őket a lengyel oldalra. Az átjutás érdekében mindent megtesznek a belaruszok. „Volt olyan eset, hogy civil ruhában rongálták a már megépült lengyel határkerítést a belarusz határőrök” – mondja egy másik határőr, aki hozzáteszi: vannak migránsok, akik sorozatosan megpróbálják az illegális határátlépést Lengyelország irányába a határ több pontján is, azonban az idő és távolság függvényében bizonyosan szállítják őket a határ mentén, gyalog ugyanis lehetetlen akkora távolságokat megtenni, ily kevés idő alatt.
A migránsok nagy része a határátkelés során „két tűz közé” kerül, ugyanis Belarusz esetében a határtól számított három kilométer elzárt zóna, amelyet kamerák, őrjáratok felügyelnek. Ezt a zónát kettő határkerítés osztja fel, az egyik a határvonaltól számított 700 méteren, a másik a három kilométeres elzárt zónahatárnál húzódik. Mindezzel szemben húzódik a 2022 nyarán befejezett lengyel határkerítés. 2021-ben számtalan eset volt, amikor az átkelőket a belarusz hatóságok nem engedték vissza az elzárt zónából, ezért egyetlen kiút volt a lengyel határ fele, amit azonban a hatóságok védtek, ha nem a végtelen mocsárban és erdőségben vesztek el a migránsok. A lengyel határőrség és hadsereg 24 mentőakció során 72 embert mentett ki, a különösen nehéz, mocsaras terepen olykor helikopterrel dolgoztak.
Ez azonban nem előzte meg a számtalan tragédiát. 25 haláleset köthető az illegális migrációhoz a teljes határszakaszon, bizonyos esetekben csak emberi maradványokat találtak. Kuźnicában három holttestet fedeztek fel, a fő ok minden esetben a kihűlés volt, a téli hónapokra ugyanis nehéz felkészülniük az illegális határátkelőknek, sokan pedig kint ragadnak a végtelen vadonban.
A 2021-es válság alatt a hatóságok mellett a Vöröskereszt és Katolikus Karitász is segített a migránsokon, voltak azonban illegális bevándorlást ösztönző szervezetek is, amelyek nem vették figyelembe a lengyel törvényeket és a biztonságot. „Voltak szórólapok, amelyeken egy varsói telefonszám szerepelt, azzal a felhívással, hogy segítenek a tovább utazásban, ha nem értesítik a hatóságokat” – mondta az egyik helyi lakos, utalva a külső szervezőkre. A migránsok céljait jól szemlélteti, hogy egy lengyel alapítvány 350 embernek adott szállást, amelyből 349-en Németországba távoztak rövid időn belül.
A migránsokkal az utóbbi időben az embercsempészek is megpróbálnak bejutni az ország területére, hogy megkönnyítsék az embercsempészetet. „Egy-egy sikeres transzport után elfogatják magukat a hatóságokkal, akik visszatoloncolják őket Belaruszba és kezdődik elölről az egész” – mondta Kataryzna Zdanowicz, a lengyel határőrség térségben dolgozó szóvivője.
Szerinte az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a belarusz határőrök, akik kollégáik és barátaik voltak, mindezt tétlenül nézték, sőt ösztönözték. Kuźnicától délre húzódik egy határfolyó, a Świsłocz, ahol a pandémia és háború előtt minden évben közös kajaktúrákat szerveztek a belarusz és lengyel határőrök. „Ez a határ a mienk volt, mi őriztük, közösen, azonban manapság már fel sem veszik a telefont” – mondta Zdanowicz kollégája.
2021 őszén lezárták a határt, amelyet a 2022-es orosz-ukrán háború követett, amikor már a tankcsapdák is megjelentek az átkelőhelynél. Kuźnicát ugyanis már a háború előtt elvágták Belarusztól, a határ elnéptelenedése pedig nemcsak a határőrségnek hozott néma hétköznapokat, hanem Kuźnica lakosainak is.
Az élet a határ lezárása óta megváltozott: nagyon sok cég csődbe ment, elköltöznek egyes lakosok, a határforgalomból élő boltok és éttermek bezártak. A belaruszok ugyanakkor mégsem tűntek el teljesen, mivel sok internetes cég a faluban üzemeltet áruátvételi pontot, az európai uniós szankciókat megkerülő családok pedig a belarusz-litván határon átkelve érkeznek a rendelt áruért.
„A kerítés megépítése óta minden nyugodtabb, az változtatta meg az életünket” – mondta Pawel Miklasz, Kuźnica elöljárója, aki 2021-re ugyanakkor nehéz szívvel gondol. A helyiekben félelem és aggodalom gyűrűzött, amikor idegenek érkeztek a világ minden tájáról, ugyanakkor nem volt pánikhangulat, Kuźnica lakosai megadtak minden segítséget a hatóságoknak és olykor a migránsoknak is, legyen az élelem, víz vagy meleg ruha. „Évtizedek óta élek itt, rajtam a válság keveset változtatott” – mondta Miklasz, aki szerint egy helyi vezetőnek nem szabad pánikba esnie, a hatóságok ugyanis segítenek, a közösség összefogásával pedig minden akadály leküzdhető.
Van azonban egy akadály, ami nem küzdhető le: 2021 előtt 1944-ben zárták le a határt, amely a rendszerváltásig családokat szakított ketté, a határ két oldalán ugyanis sok rokonság talált otthonra. A migrációs válságig szabad volt az átjárás, azóta azonban megszakadt a kapcsolat, nemcsak a családok, hanem a határmenti térségekben együttműködő belarusz és lengyel falvak esetében is. Testvérvárosok, közös EU-s pályázatok, barátságok, látogatások – minden a múlté, miközben Belaruszban a központi hatalomtól való félelem légköre fojtja meg az együttműködéseket. „A belaruszok kiváló emberek, szegények, de mégis mindent megosztanak. A történelem azonban közbeszólt, a minszki hatalom pedig parancsot adott” – mondta Miklasz, kiemelve, hogy mindennek a megrontója a hatalom és a Belarusz diktatúra, amely idővel változni fog.
Agnieszka Holland filmjével a falu első embere szerint senki sem foglalkozik, hiszen valótlan eseményeket mutat be, amelynek a célja a hatóságok lejáratása. „Itt vagyunk, ismerjük a helyzetet, a valóságot, egy olyannal ellentétben, aki talán egyszer sem járt itt” – jelenti ki Pawel Miklasz. A film megítélése a határőrség épületében sem kellemesebb: „megengedhetetlen, hogy így mutassák be a határőrséget, azokat, akik a törvényt szolgálják és embereket mentettek meg”. Ezt a hangulatot megerősíti a számtalan gyermekrajz, amely a határőrség folyósóin ábrázolja a lengyel határt védelmező hatóságokat.
Jelenleg 24 órás megfigyelés alatt tartják a határt, 186 kilométer hosszan. A kerítés mellett 15 méteres védelmi zóna, mozgásérzékelők és kamerák tömkelege van, amely vészhelyzet esetén rögtön riaszt. Egy Belarusz felől érkező katonai támadás lehetőségére felkészültek, a lengyel hadsereg is állomásoztat erőket a térségben. „Belarusz jelenleg kiszámíthatatlan, előre kell gondolkodni” – mondta Kataryzna Zdanowicz, aki szerint a Wagner Csoport jelentette fenyegetést sem szabad félvállról venni, mivel részt vehetnek a jó üzletnek ígérkező illegális embercsempészetben. Ugyanakkor a határon is reménykednek, hogy idővel változnak a viszonyok.
„A migrációs válság szervezett volt, bizonytalanságot hozott, de mi győztünk és ma már nyugodtabban gombászhatunk az erdőben” – mondta egy helyi lakos. „Reméljük, hogy egyszer újra nyitva lesz a határ. Nem egyszer zárták már le, ezt is átvészeljük” – mondta Pawel Miklasz, aki elmondott egy családi történetet: „édesapámat 1943-ban hurcolták el német munkatáborba, 1945-ben tért volna haza a belarusz oldalra, azonban a határt 1944-ben lezárták. Csak harminc év után láthatta a családját. Várjuk a változást, várjuk az enyhülést, reménykedünk és tudjuk, hogy a túloldalon is ezt teszik.”
Mindeközben az afgán, tádzsik és üzbég embercsempészek, bár nem nagy intenzitással, de fáradhatatlan dolgoznak. Év eleje 500 személyt vettek őrizetbe a lengyel hatóságok embercsempészet miatt. A határőrség épülete mellett pedig a törött kerítés állít emléket a 2021-es válságnak.
A sajtóutat a Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet szervezte, a cikk során a Hype&Hyper szerkesztősége együttműködött az Intézettel.
Illusztráció: Bárdos László
Dinamikus művészet és hagyományos farsangtemetés – téli úti célok Közép-Európában
Az emberi lét határai érdekelnek | Interjú Elizabeth Chai Vásárhelyi Oscar-díjas rendezővel
