Ugyan nem örülünk annak, hogy a 2020-as Nemzetközi Építészeti Biennálét elhalasztották, egy valamit viszont egészen biztosan nyertünk vele: egytől-egyig bejárhatjuk azokat az ikonikus épületeket, melyek a Magyar Pavilonban is reflektorfénybe kerülnek majd. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) által szervezett sétákon testközelből ismerhetjük meg a szocialista modernizmus épített örökségét. Ezúttal az Újpalotai Víztoronyházban jártunk.
Újpalota forgalmas kereszteződésében bizonyára sokan feltették már maguknak a kérdést: „Ez meg micsoda?”. A Nyírpalota utca 71. szám alatt található toronyházról sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy belesimulna a környezetébe, egész biztosan nem. A Tenke Tibor által tervezett épület a maga 70,9 méteres magasságával Budapest legmagasabb lakóépületének számít, a magyarországi toronyházak sorában pedig bronzérmes. Az első, s ezzel a hazai lakóépületek legmagasabbika az 1975-ben épült, 81 méter magas szolnoki toronyház, ezt követi a debreceni, melyet 1969 és 1973 között építettek, magassága pedig 75 méter. Az Újpalotai Víztoronyház a maga kategóriájában azért is különleges, mert nem csupán lakóépületként, de víztoronyként is funkcionál, azaz funkcionált egykoron.
Az újpalotai lakótelepen 1973-ig 10.300 lakás épült: ezek vízellátását az eredeti elképzelések szerint egy olyan torony biztosította volna, melynek tetején egy víztartály kapott volna helyet. Az 1973 és 1975 között épült víztoronyház összekötötte a kellemeset a hasznossal: egyszerre volt víztorony és jelentett új otthont azok számára, akik korábban társbérleten voltak kénytelenek osztozni más családokkal.
A csúszózsalus technológiának köszönhetően az épület viszonylag gyorsan, mindössze két év leforgása alatt elkészült. Az épületben összesen 98 lakóegységet alakítottak ki, szintenként 6 lakással. Ezek közül négy lakás 32 négyzetméteres, kettő pedig 72 négyzetméteres. Az épület tetején belső kétszintes, úgynevezett „duplex” lakások is várták új tulajdonosaikat. Ezekbe az otthonokba legtöbbször művészek költöztek. Éveken át lakott és alkotott az egyik ilyen műteremlakásban Nagy Előd kerületi festő- és éremművész, s állítólag a lakást – legalábbis a gondnok elmondása szerint – ma is művészek lakják.
A túrán nemcsak a víztoronyházat, de a lakótelep más emblematikus épületeit is megismerhettük, így például a szolgáltatóházat is, melyet legtöbben csak „Spirálházként” emlegetnek. A spirálrámpa az eredeti tervek szerint nemcsak az épület első szintjére vezetett volna, hanem gyalogoshíd formájában folytatódott is volna. Ezzel az út túloldalára tervezett kulturális-kereskedelmi városközpont elérését akarták biztosítani. A 3300 négyzetméter alapterületűre tervezett művelődési házra, amelyben színház, mozi és kiállítótér is helyet kapott volna, évekig vártak a lakótelep lakói, hiába. Mind a gyalogoshíd, mind a Fő téri művelődési központ álom maradt csupán. Kultúrközpont hiányában az emberek önszerveződő módon voltak kénytelenek gondoskodni saját szórakoztatásukról: az Újpalotai Napok keretében például a szomszédos óvoda tetején rendeztek szabadtéri koncertet. Az 1974-ben, Callmeyer Ferenc tervei alapján készült „Spirálház” Golda János és Varga Bence építészek tervei alapján újult meg, 2014-ben.
Bármennyire is furcsán hangzik, az újpalotai lakótelep egykor zöldmezős beruházásnak számított: ezt bizonyítják azok a korabeli archív felvételek, melyekből párat az építészeti túra vezetője, Gurdon Balázs mutatott be a sétálóknak. A ma már megmosolyogtató filmrészletekből az is kiderült, micsoda boldogsággal töltötte el a lakótelepre költözőket az új otthon még akkor is, ha az aprócska alapterületű lakásban alig jutott hely például az óvodás korú gyerek kiságyának (és még sok minden másnak).
Az Újpalotai Víztoronyház belsejében elvétve ugyan, de találtunk szerethető részleteket: ezek között említhetjük a lépcsőház földszintjén kialakított íves levélszekrényeket (párban) és a betonból készült épület színével harmonizáló, viszonylag ép padlóburkolatot.
Minden kétséget kizáróan a kilátás az épület leglátványosabb attrakciója. Könnyebbség, hogy a 17. emeletre lifttel is fel lehet jutni, ám az épület legtetejét már lépcsőn lehet csak megközelíteni. Az odafentről élvezhető csodás panorámaélményt ugyan beárnyékolta valamelyest az antennaerdő, de nagyon is érdekes és tanulságos volt ebből a perspektívából szemlélni nemcsak Újpalotát, hanem a lakótelep szerkezetét is.
Fotók: Mohai Balázs
Sorozatunkban a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) által szervezett sétákról tudósítunk, melyek az „Othernity” projekthez kapcsolódnak. Az „Othernity” projekt a modern építészeti örökség 12 meghatározó budapesti épületét mutatja be 12 kortárs kelet-közép-európai építésziroda szemüvegén keresztül. Az, hogy a kortárs csapatok hogyan és milyen módon értelmezték újra Budapest emblematikus épületeit, kiderül a Nemzetközi Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjában, 2021-ben.