Mindent összefirkál, vonalaz, színez, a saját, jól átgondolt rendszere szerint. Elsőre talán kicsit túl merev, a szigorú geometria páncélja mögött azonban mégis nagyon érzelmes rajzok születnek, ahol mindennek jelentése van. Három pötty, sárga és lila csíkok, metszéspontok. Forrai Ferenc grafikussal a hamarosan itt, a HYPEANDHYPER-en induló Négyszöglet sorozata kapcsán beszélgettünk.
Gyerekként gyűjtötted a különböző csomagolásokat, címkéket. Jól rajzoltál, de jó voltál matekból is. Mi volt az a pont, amikor tudtad, tervezőgrafikus leszel?
Mondhatnám, hogy az volt a fordulópont, amikor elaludtam egy matekversenyen, de nem. Bár ez valóban megtörtént, nem ezért hagytam ott a műszaki tanulmányaimat. Nagyjából 8–9 éves koromtól a nyarakat a nagypapámnál töltöttem, ahol a zsebpénzemet üveg, papír- és fémgyűjtéssel alapoztam meg. A gyűjtés közben leáztattam a palackokról a címkéket, a „nyugati” magazinokból kivágtam a reklámokat, nagy feliratokat. A papír leadásakor a kapott pénzemet újabb papírba fektettem, na, nem értékpapírba, bár számomra ugyanolyan becses volt. Órákon keresztül újabb kincsek után kutattam a MÉH Telep hatalmas papírhegyei között…, papírt papírért. Nem tudom, hogy miért és mitől indulhatott be a vonzódásom a csomagolások és a feliratok iránt, de imádtam: gyűjtöttem és rendszereztem. Ez a mai napig tart és ugyanúgy lázba hoz: benyomások gyűjtése, majd ezek rendszerezése.
Aztán a rajzórákat, rajzszakköröket, még több rajzolás követte, majd egy véletlen folytán 17 évesen egy szekszárdi stúdióban végre szemtől szemben találkoztam a „reklámgrafikával” és az ott dolgozó szakikkal. Bár ezután még egy nagyobb vargabetű következett az életemben, biztos voltam benne, ezzel szeretnék foglalkozni, és később már tudatosan indultam el a tipográfus, tervezőgrafikus pálya felé.
És akkor te lettél az egyik legismertebb borcímke tervező ma Magyarországon. Persze volt gyerekként címke-áztatás, meg csomagolás mánia, de mégis, ez az irányvonal konkrétan honnan datálódik? Mit hozott az életedbe és hogyan alakította a munkáidat? Mennyire van nálad egyensúlyban amúgy az alkalmazott és az autonóm alkotás? Hogyan hatnak egymásra?
Az egyéb alkalmazott munkák mellett mindig is ott volt a vágy, hogy termékarculatot, csomagolásokat, boroscímkéket álmodhassak meg. Aztán egyszer csak fogtam magam és több kitalált márkát megterveztem, majd feltöltöttem a portfóliómba. Ennek hatására az első megkeresés szerencsére nem sokáig váratott magára, ami után nagy örömömre jöttek az újabb és újabb munkák borászoktól, boros szervezetektől. Ez nagyjából 15 éve volt.
Az alkalmazott munkáimból nagyon sokat tanultam, ami erősíti az egyéni munkáim kibontását. A tervszerűség, az átgondolt, körültekintő, mindenre kiterjedő szemlélődés fontos szempontok az autonóm projektjeimnél is. Gyűjtés, információszerzés és rendszerezés. Vizsgálni a környezetet, önmagamat – viszonyítás, elhelyezés, arány. Mindez segít abban, hogy körültekintően végezzem az egyes munkafolyamatokat, tervezzem meg a munkáimat, és így jóval hatékonyabban tudom megoldani a különböző típusú feladatokat is. Egyensúly? Igen, kompozíciós súlypontot keresek a munkák megvalósítása közben is.
Az alkalmazott és az autonóm műfaj is fontos a számomra, korábban az előbbiek voltak túlsúlyban, az utóbbi években pedig inkább az egyéni munkáim kerültek előtérbe. Az alkalmazott munkáknak amúgy központi szerepük van, a munkadíjakból tudom megvalósítani a független projektjeimet, kiállításokat. Ha új feladatba kezdek, mindkettő esetében egyébként ugyanaz az érzés fog el: vibrálás és izgalom van, igen, most beindult… mozgásban vagyok.
Nagyon határozott, szinte azonnal felismerhető a stílusod. Letisztult, talán elsőre kicsit túl vonalas, mégis nagyon mély, szép rajzok, ahol mindennek jelentése van. Mikor, hogyan alakítottad ki ezt az igazán sajátos világot, a szubjektív rendszeredet?
Nem tudnám egy adott időponthoz kötni, egy hosszú folyamat része, ami még a mai napig tart, formálódik, alakul, de ez így van jól. Igen, valóban ott vannak a szögletek és a vonalak, de ezek nagyon érzelmes és sokat jelentő formák, amelyek történeteket mesélnek, és azért persze vannak ott ívek is (mosolyog). Szeretem a geometriát.
A formák jól körbehatárolhatóak, pontos jelentésük van, a jelrendszerem szimbolikus alapformákból és hozzájuk társított színekből épülnek fel. Munkáimban a sorozatokat, a kompozíciókat felépítő képletem: a forma és a szín szerkezeti és ezek szimbolikus jelentéseinek összekapcsolása. Összehangolt, átgondolt konstrukciók felépítésére törekszem. Egyszerű síkidomokból, síkformákból építkezem. Alkotásaimat hosszas tanulmányozás után valósítom meg, a folyamat közben kísérletezem az ábrázolás szintjeivel, az eljárásokkal és anyagokkal. Benyomások, élmények, adatok gyűjtése, majd ezek rendszerezését követően, kapcsolódások, kölcsönhatások megfigyelése során alakult ki bennem az összefüggések ilyen irányú tömör megfogalmazása.
Imádom, hogy felépíthetem a saját világomat és a rendszeremet, amit úgy próbálok alakítani, hogy dinamikus legyen, ne zárjam be magam, beépíthessem az új gondolatokat, képes legyek a nézőpontváltásokra, hogy más irányból is megközelíthessem a vizsgált témakört, attól függően, hogy milyen kölcsönhatásban vagyok a környezetemmel, hogy tágasabb és színesebb legyen a világom. A tudás bővítése, a tájékozódás a cél, és amit aztán be is építünk, önmagunk megerősítését, a megmaradást szolgálják.
Egy életrajzi írás olvasása közben találkoztam egy számomra nagyon fontos történettel, Fajó János így írta le, hogy mit mondott a fiatalkori munkáiról Kassák Lajos: „Kevés formával dolgozzon, aztán azt ráér később gazdagítani, …nem kel a világot komplikálni, elég bonyolult az amúgy is” Ezen nagyformátumú emberek gondolatai, munkásságuk és a hozzájuk kapcsolódó olvasmányélményeim nagy hatással vannak rám.
Az alkotásaid gyakran kapcsolódnak a szépirodalomhoz, különösen a versekhez. Azt tudni rólad, hogy nagy könyvmoly vagy. De miért fontos számodra, hogy a versek, klasszikus és kortárs költők, írók sorai rendszeresen megjelenjenek a munkáidban is? Milyen helye van az életedben az irodalomnak?
Szinte az egész gyerekkoromat olvasással töltöttem, néha azt sem tudtam hol vagyok. Így teltek azok az évek, olvastam, vagy a grundon voltam. Hétvégente könyvtárba jártam, a könyvespolcok között egy hatalmas plüsskígyó tekergett, amire ráfeküdtem a válogatás, olvasgatás közben. A versek amúgy jóval később jöttek. Fiatalon nem tudtam megállni és időt adni, hogy megérkezzek egy-egy vershez. Most már jóval lassabban, tudatosabban olvasok, vissza-visszaolvasom, aláhúzom a számomra fontos részeket.
Az olvasás a mindennapok része a mai napig is, olyan mint a bringázás, szeretem. Jó érzéssel juthatok el A-ból B-be. Segít eljutni, segíti az utam, utazásom. Segít, hogy el tudjam helyezni magam a világban. A nálam jóval többet látott, megélt emberek gondolatait elolvasva, összegezve, azokat magamon átszűrve, olyan értékrendet tudhatok a magaménak, amiben jó élni. Talán ezért is épült bele szép fokozatosan az irodalom a munkáimba is. A fontos idézetek új, elmélyült gondolatokat szülnek, amelyek aztán a képeimben öltenek testet. Összetartozik, összetartozunk – az olvasó- és az életemről szóló naplóm egyazon fejezetei.
A betűképek, A vonal alatt és a Formaváros után, a Design Hét Budapest keretében a negyedik kiállításod volt a Négyszöglet 2016-ban, amely a rendezvénysorozathoz kapcsolódóan, a Visegrádi Négyek országait vette górcső alá. Hogyan született meg ez a színkódokkal, helyi költők, írók munkáival gazdag anyag?
A cím, vagyis a Négyszöglet összetartozást jelző szimbolika is. A nemzetek és kultúrák hovatartozását, azonosságát a sorozat formákból és színekből szerveződő sajátos kódrendszere mutatja be a visegrádi országok irodalmán keresztül. 2016-ban, a budapesti Lengyel Intézetben a későbbi rajzok megfejtéséhez szükséges szimbolikát, a formákból és színekből felépített struktúrámat mutattam be, ezzel egyúttal előrevetítve azt, mi lesz az alapja a következő évek kutatásának, milyen eszköztárral fogom megrajzolni a négy nemzet irodalmából megfogalmazott gondolatokat, érzéseket… Városlakók négyszer: Varsó, Prága, Pozsony, Budapest. Négy város, négy szín, egy metszet. Négy ország négy városának négyszögesítése, közös halmaza.
NÉGYSZÖG
4 ország – 4 főváros – 1 metszet. A földrajzi helyzetük szerint befoglalt négyszög határozza meg a formát, és az arányokat. A térképen megjelölt fővárosok középpontja köré rajzolt négyszögek – az a négyszög, ami a négy fővárost befoglalja – találkozása adja a metszetet.
SZÍNEK
Színkód: a nemzeti és a városi lobogók, címerek és jelenkori arculati színeiből választottam minden országnak egy-egy színt. Az egyezőség miatt a választásomat meghatározta az adott ország, vagy főváros identitása is. A kiválasztott színek jelölik a sorozatomban a tagországokat. Ezek összeadódása jelöli a metszetet.
Számodra mit jelent, mért fontos a közép-kelet-európai régió, illetve a V4 országai?
Bár a nemzetek sajátosságai megkülönböztetik ezt a négy országot, a szövetségük valahogy mégis egységgé gyúrja ezt a térséget, ami egy, az előző rendszerből ránk maradt örökség. A közös, a metszeti részek jelentik számomra a V4-et.
Képes Gábor író barátom sorait idézve: „A visegrádi országoknak keletje van – és van itt nyugati nyugalom is. Forrai időtlen világában megtaláljuk közös élményeinket: ízek, illatok, hangulatok kötnek össze minket. Egy öreg autó kék füstje, a sör sárgája, a nyomdafesték feketéje. Illúziók ízfúziója. Enni egy jót valahol, sziesztázni a délutáni derűben, találkozni valahol négykor (vagy inkább legyen ötkor), nevetni, sírni – általános élményeink.”
A sorozat kibontása közben a politikai és gazdasági vonatkozásokat kerülve, olyan hangulatokat ábrázolok, melyeket földrajzi helytől, hovatartozástól függetlenül mindenki megélhet. Természetesen a V4-ek történelmét, irodalmát vizsgálva nehéz kikerülni az előző rendszer jellemzőit, azt, hogy annak még a mai napig is milyen nagy hatása van erre a négy országra, az itt élő emberekre, de nem ez volt a legfontosabb vonatkozás a számomra.
Nemrég a Facebookon folytatni kezdted a Négyszögletet, amely most a HYPEANDHYPER-re költözik egy évre. Miért érezted fontosnak újra elővenni ezt a sorozatot? Milyen további terveid vannak vele kapcsolatban?
Ahogy az előző kérdésre adott válaszomban is említettem, már 2016-ban körvonalazódtak bennem a távlati terveim, csak a megvalósításhoz szükséges anyagi fedezetet eddig valahogy mindig másik projekt vitte el. Nem mindig könnyű, mivel a munkáimat önerőből finanszírozom.
A sorozatot persze mindenképpen bővíteni szeretném. Fontos cél, hogy a másik három országot jobban megismerjem, évenként egy-egy országba utazva szeretném gazdagítani az ismereteimet, tanulmányozni a helyi kultúrát, művészetet, irodalmi életet. Összegzésként mindegyik országban egy kiállítás keretében tervezem bemutatni a Négyszöglet legfrissebb élményeket, tapasztalatokat feldolgozó tipografikáit. Negyedik állomásként pedig a hazámat bemutatva egészülne ki, válna teljessé a sorozat, aminek a befejezéseképp egy nagy összefoglaló, mind a négy országot bemutató kiállítást szerveznék. Végül ezt a több éves folyamatot – tervezés, dokumentáció, kiállítások – egy könyv formájában szeretném lezárni.
A sorozatot időközönként, ha időm engedte, eddig is mindig elővettem és dolgoztam rajta. Aztán a tavalyi évben egy találkozás, egy szerelem indította újra útjára. A Négyszöglet ezen új részei erről a szerelemről és Budapestről szólnak. Üzenetek Terinek és Ferinek.
Ez az egy évre tervezett Négyszöglet-Budapest sorozat február 18-tól indul el, lesz olvasható itt, a HYPEANDHYPER-en.
Frissebb munkáid közül nagy kedvencünk még a könyvborítós Átkötések sorozatod, és persze a HYPEANDHYPER-en megjelenő Az emlék íze – rajzos történetek grafikáid. A Négyszöglet újraindítása mellett milyen újabb munkákon dolgozol jelenleg? Hol lesz a következő kiállítás?
Több munka, projekt alakul, van folyamatban párhuzamosan. Az említett Átkötések sorozatom, ami eleinte egy egyszerű védő-könyvborítóknak indult, időközben átalakult – teljesen elmélyedtem a borítók firkálásában, és folyamatosan csak gyűlnek. Góg Angélával – aki nekem Rozi, és hát a legjobb barátom, illetve számos munkában is az alkotótársam – két közös kiállítást is tervezünk a közeljövőben. Az emlék íze – rajzos történet sorozatunk, amelyet itt a HYPEANDHYPER magazinban mutattunk be, hamarosan véget ér, és tavasszal egy kiállítással szeretnénk lezárni majd ezt a tartalmas egy évet. Továbbá a GoodFood magazinban debütált Prizmának is lesz egy záró tárlata áprilisban. De ott van még a szekszárdi, több évre szóló Időnyomok projektem, illetve az Átnevezve is, amely egy a rajzaimmal illusztrált novellás kötet lesz budapesti közterekről. És persze vannak a több éve futó munkák, az egyik legfontosabb a T mint Teri, az évek során lejegyzett, rajzolt tipografikai naplóbejegyzéseim a szerelemről, szerelmekről, róla, rólam, rólunk… És ha mindez még nem elég, készülök az idei Bauhaus évfordulóra is, szóval, van, lesz bőven minden.
Mindenképp nézzétek meg Ferkó további munkáit is a weboldalán, Facebook– és Instagram-oldalán.