A sikeres vállalkozáshoz ma már nem elegendő egy jó ötlet – az eladhatósághoz tálalni is tudni kell azt. A design olyan eszköz, amelyet a nem kreatív szektorokban is roppant kifizetődő ügyesen használni. Vajon mennyire jeleskednek ebben Közép-Európa vállalkozásai?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Innovációs Központja (IK) zászlójára tűzte, hogy feltárja a design tudatos használatának jelentőségét kifejezetten olyan területeken, amelyek nem a kreatív szektorhoz tartoznak – ilyen például a vállalatok világa. A MOME kezdeményezése, az úgynevezett „Use of Design in Business”, vagyis a „design használata az üzleti életben” a régió vállalatainak designérettségét hivatott felmérni, vagyis azt, hogy különböző vállalatok milyen mértékben és mennyire tudatosan támaszkodtak a design használatára mint a növekedéshez használatos eszközre. A felmérés három régiós országot vizsgált: Lengyelország, Magyarország és Szlovákia, és közel háromszáz régiós vállalatvezető válaszait dolgozta fel. A kezdeményezés nem titkolt céljai között szerepelt, hogy megállapításaikkal motiválják az üzleti élet szereplőit arra, hogy bátran használják a designt mint eszközt, hiszen az már kimutatott módon alkalmas arra, hogy nagyot lendítsen a vállalat sikerességén.
A felmérés egy meglehetősen szembetűnő eredménye az volt, hogy bár a régió vállalatai felismerik a design használatában rejlő lehetőségeket, 91%-ban szinte kizárólag az ügyfeleik esztétikai élményének biztosítására használják. Csupán 9%-ra jellemző, hogy rugalmasan, a belső folyamataiban is hasznosítja a design nyújtotta lehetőségeket.
Azt, hogy ki milyen „érettséggel” tudja felhasználni a designt a vállalkozásában, a Danish Design Ladder, vagyis a dán design létra szerint négy különböző szintre lehet helyezni: az első szinten elhelyezkedő vállalkozások csupán esztétikai eszközként kezelik a designt, a vállalkozásokhoz való hozzáállásuk pedig meglehetősen tradicionális. A második szinten ezzel szemben eggyel kiterjedtebben használják a design adta lehetőségeket, és az esztétikai szempontok mellett például az ügyfélélmény fejlesztésére is használják azt. A harmadik és negyedik szintet már a design kifejezetten mesteri vállalati alkalmazása jellemzi. Míg a harmadik esetében a belső folyamatokban is fontos szereppel bír a design integrálása, addig a negyediken már egyenesen a stratégiai döntéshozatalba is beépítik azt. Ha a három közép-európai ország különböző szinteken elfoglalt helyét vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy Szlovákia jeleskedett: a vizsgált vállalatok 59%-a a második szintet érte el, ami régiós viszonylatban kiemelkedő. Ezzel szemben Magyarország és Lengyelország némileg alulmaradt – előbbi vizsgált vállalatainak 43%-a jutott a második szintre, míg utóbbinak 45%-a. A legelőkelőbb negyedik szintre ennek ellenére Szlovákiában egy vizsgált vállalat sem ért fel, ám Magyarországon és Lengyelországban is csupán kettő-három százalékuk.
A MOME kutatása egy érdekes aspektust is vizsgál, amely rávilágít arra, miszerint az adott ország designérettségének és GDP-jének feltehetően van némi kapcsolata egymással. Bár azt leszögezik, hogy több regionális kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy az állítást teljesen megalapozottnak lehessen tekinteni, az mégis kijelenthető, hogy a designtudatosság a legtöbb esetben nagyobb profitot is jelent a vállalatoknak. A három ország példája alá is támasztja ezt az állítást, ugyanis a legalacsonyabb GDP-vel bíró Magyarország designérettsége statisztikailag a legalacsonyabb, míg a legmagasabb GDP-vel rendelkező Szlovákiáé a legmagasabb, a kettő között pedig mindkét szempontból Lengyelország áll.
A kutatás eredményei alapján a vállalatok elsősorban továbbra is az ügyfeleik elégedettségének biztosítására használnák a designt, ugyanakkor arra is van törekvés, hogy más területeken is alkalmazzák azt mint eszközt – például a munkavállalóik elégedettségének biztosítására. Ami azt illeti, a vállalatok célkitűzései között szerepel az is, hogy házon belül is bírjanak a design célszerű használatához szükséges szakértelemmel – szám szerint a megkérdezett vállalatok 85%-a vallotta úgy, hogy szeretné, ha dolgozói rendelkeznének hozzáértéssel ezen a területen. Országokra lebontva ezt Lengyelország vállalatai találták a legfontosabbnak a maguk 88%-ával, amit Szlovákia követett 87%-kal, majd Magyarország 82%-kal. Ugyan a törekvés megvan, a számok szerint úgy néz ki, hogy annak gyakorlati része még hagy némi kivetnivalót maga után. Ugyanis nagyjából a vállalatok fele biztosít belső továbbképzéseket, vagy ad más, külső lehetőséget arra, hogy a dolgozói design területén szerezzenek szakértelmet.
A felmérés azt is górcső alá vette, hogy jellemzően hány évre előre terveznek a három közép-európai ország vállalatai – az eredmények átlagosan három körülire datálták a számot. Ez rövid távnak számít, ám ez nem feltétlen baj, hiszen helyet ad a rugalmasságnak és alkalmazkodásnak. A megkérdezettek 68%-a ráadásul több jövőbeli eshetőségre, illetve az azokhoz való alkalmazkodásra is felkészül. Ami a félelmeket és aggályokat illeti, a vállalatok túlnyomó többsége, vagyis mintegy 74%-a a gazdasági csökkenést jelölte meg mint a működését leginkább fenyegető veszélyt – ezt országokra lebontva a vállalatok 78%-a találja a legjelentősebb fenyegetésnek Magyarországon, 80%-a Szlovákiában és 62%-a Lengyelországban.
Grafika: Molnár Roland
150 év alatt Budapest körül Karafiáth Orsolyával
Megnyílt a világ első állandó Robert Capa-kiállítása
