„Spanyolországi Erasmus-ösztöndíjam ideje alatt kaptam feladatként; tervezzek egy kegytárgy szettet. Amennyire ódzkodtam az elején az egésztől, olyannyira a szívemhez nőtt ez a projekt a félév végére.
Tervezőként izgalmasnak találtam azt a kérdést, hogy egy modern kegytárgy hogyan tudná segíteni az elhunyt hozzátartozókra való emlékezést, miközben reflektál a hazai temetkezési szokásainkra is, innovatív megoldásokkal ötvözve azt. Nagyon különleges, egyúttal borzasztó érzékeny és intim ez a terület, talán éppen ezért olyan kiaknázatlan még a kortárs design iparban.
Soul Touch projektemet végül ezért is választottam a METU-s diplomamunkámnak. A tervezést jól kigondolt kutatás előzte meg. Különböző adatokat gyűjtöttem, természeti kultúrák szimbólumait vizsgáltam, illetve interjúkat is készítettem, amelyek abszolút megerősítették a tárgyaim létjogosultságát. Kiindulási pontom a temetőbe járási szokásaink voltak: sokkal inkább a karbantartási műveletekről szól az ott-tartózkodásunk, és csak csekély mértékben az emlékezésről. Látogatásunkkor olyan termékeket vásárolunk – például műanyag mécsestartó, művirág, -koszorú, stb. –, amelyeknek rövid az élettartalmuk és gyorsan végezhetik szemétként.
Erre reagál egy lehetséges megoldásként a temetőben elhelyezhető beton kegytárgy, ami az ujjlenyomat olvasó érintésére fénnyel reflektálva meghitt atmoszférát teremt. Olyan cselekvést biztosít, ami egy közvetlen csatornát teremt az emlékezésre, minden hozzátartozónak. Látogatásunk végeztével, fény-jelet tudunk hagyni szerettünk sírjánál.
A hamvasztás ma már népszerűbb a hagyományos koporsós temetésnél hazánkban, és ennek egy viszonylag új formája, hogy a család hazaviszi a hamvakat. A kegytárgy szettem másik darabja erre a szokásra reagál. Az otthoni urnatartó egy szenzor segítségével meleg fénnyel válaszol az érintésre, amely megható és szeretetteljes környezetet biztosít a jelenlévő hozzátartozók számára egy közös megemlékezésre.
A Soul Touch objektumok megtervezését követően maketteket készítettem, melyek fő alapanyaga a beton. Kegytárgyaim a műszaki megvalósítást tekintve jelenleg a koncepció szintjén állnak, a prototípus elkészítése további teszteket igényel még a jövőben.
Tanulmányaim során, és ez a diplomamunkámban is jól látszik, a tervezésben leginkább a kutatási folyamat vált a kedvencemmé, ennek megfelelően UX designerként helyezkedtem el egy csupa szív-lélek startup cégnél.”
Daróczi Tímea 2018-ban diplomázott a METU Formatervező művész mesterszakán.
A Budapesti Metropolitan Egyetem és a HYPEANDHYPER közös, Discover című cikksorozatában időről időre a művészeti szakos hallgatók, illetve a már korábban végzett diákok diplomamunkáit, kimagasló alkotásait, egyedi projektjeit mutatjuk be – ismerd meg a jövő designereit!