Abban a szerencsében volt részünk a múlt héten, hogy Kiss Mikivel tudtunk kicsit beszélgetni az Emmaroz kialakításának körülményeiről, és így arról is képet tudtunk kapni, hogy hogyan készül el itthon, egy nagyobb vidéki városban egy üzlet belsőépítészeti tervezése és kivitelezése, valamint a márka arculata, úgy hogy a végén mindenki elégedett és főleg úgy, hogy az nem került többe mint egy átlagos üzletnél ugyanezek a munkák. Sőt. De ne szaladjunk előre.
Cserpes Józseftől hallottam; “az üzlet kialakítása akkor sem lett volna olcsóbb, ha az ronda lesz” és végig ez járt a fejemben, miközben megbeszéltük a munkafolyamatot.
A megrendelő – Szénási Enikő – egy márkákról szóló előadáson találkozott Kiss Miklóssal és ott merült fel az ötlet, hogy felkérje Őt üzlete megtervezéséhez. Elképzelése szerint mindent rá is bízott, így az üzlet belső tereinek és arculatának kialakítása egy kézben volt, és ezt a kezet hagyták az elő szkeccsektől az utolsó szögig érvényesülni. Ez az egyik nagy megfejtés. Tudomásul kell venni, hogy hiába értünk a szabászathoz vagy bármilyen üzleti tevékenységhez és még ízlésünk is lehet; a tervezés teljes embert és tapasztalatot igénylő munka az első ponttól az utolsóig, és ahhoz hogy az eredmény a desigboomtól kezdve számtalan globális szakmai fórumon megjelenjen, a tervező és megrendelő olyan szimbiózisa kell amit ebben a történetben láthattunk.
A sikeres munkához tehát kellett egy tulajdonos-megrendelő aki bízott a designerben, egy üzletvezető aki segített a kivitelezők kiválasztásban és a tervező aki az utolsó centiig kihajtotta a kivitelezőkből amit eltervezett.
Nagyjából ezen elég egyszerűnek hangzó, ám mégis ritka együttállás kell ahhoz, hogy hibátlan vagy ahhoz közeli munkák szülessenek.
A másik nagy megfejtés, az az a fajta maximalizmus, ami a terveken hibátlannak tűnő álmokat nem engedi ímmel-ámmal megvalósulni. Ezért vitázni kell, erőltetni amit akarunk. Néha sokszor elmondani és nem hagyni, hogy valami ne úgy legyen ahogy akarjuk.
Amúgy egy jó történethez mindig kell még egy kis szerencse is. Ez jelen esetben az a momentum lehetett, amikor rájöttek, hogy az üzlethelyiség jóval nagyobb mint azt kezdetben hitték. A mennyezeten előbb egy lenyitható feljáróra lett figyelmes a tulajdonos, majd a kutakodás során jöttek rá, hogy a fent talált helység nem találkozik a szomszédos ingatlanrészek tereivel sehogy sem. Egy fél boltív aztán elárulta, hogy mi a helyzet; néhány fúrást követően megtalálták a lefalazott félszobát amivel az üzlet/műhely alapterülete jelentősen megnőtt.
Valahogy így…
Ja és megkaptuk a még a designboom-on sem látott alaprajzot és lépcsőtervet. Köszi!