Február 24-én lesz egy teljes éve, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát – a háború hosszú hónapjaiban veszteségek és nehézségek sokasága sújtotta és sújtja szüntelenül az ukrán népet. A háború nem válogat – kivételezés nélkül mindenki életét rombolja, beleértve az iskoláskorú gyerekeket, akik oktatása mostanra nemcsak gyakorlati, hanem ideológiai kérdéssé is vált.
Az orosz-ukrán háborúra gondolva számtalan kérdés foglalkoztatja a világot – felmerül többek között a konfliktus kimenetele, a hatásai, vagy hogy egyáltalán mi történik az országban jelenleg. Míg a civil lakosság ugyancsak gyakorta vitatott kérdéskör, őket illetően jobbára a biztonságuk és az életkörülményeik merülnek fel, és nem kifejezetten az, hogy az alapvető szükségleteiken túl hozzájutnak-e olyan dolgokhoz, amelyek, ha a túléléshez nem is, de egyébként kifejezetten szükségesek lennének – például az oktatáshoz. Volodimir Zelenszkij elnök szerint „a háború elvette a gyermekeik gyerekkorát”, a kijelentésével pedig aligha lehetne vitatkozni. A jövő nemzedékének azonban továbbra is szüksége van oktatásra, ám azt, hogy ezt ki, hol és hogyan tudja megadni nekik, nehéz lenne pontosan megválaszolni.
A háború oktatásra gyakorolt destruktív hatása teljesen egyértelmű alakot ölt a lerombolt iskolaépületekben – az orosz invázió kezdete óta mintegy 3000 oktatási intézmény rongálódott, vagy semmisült meg teljesen, amely az teljes szám cirka 10%-a – írja a Politico az ukrán oktatási minisztérium beszámolása alapján. A koronavírus-járvány során már többé-kevésbé szokványossá vált online oktatást az internet- és az áram kimaradozása, a még ép állapotú intézményekben történő oktatást pedig akár bombázás kockázata vagy fűtéshiány lehetetlenítik el – az ukrán gyerekek jobbára online tanulnak, amennyiben ezt a körülményeik lehetővé teszik.
A már önmagában is roppant embert próbáló helyzetben, amelyben a gyerekeknek a háború gondjának súlyával a vállaikon kellene tanulnia, egy másik tényező is szabotálhatja mindezt, ez pedig az orosz ideológia terjesztése. Az ország mostanra oroszok által megszállt területein Oroszország harci eszközévé tette ugyanis az oktatást, amely által az ukrán gyerekek elméjét szándékozzák a saját céljaikhoz igazodó módon formálni, ezáltal pedig fokozatosan leépíteni a bennük kialakult ukrán identitást. Erre elsőszámú példa a Krím-félsziget, ahol a 2014-es orosz annektálás óta már bevetették a propagandával átfűtött oktatás fegyverét, ezzel pedig „orosszá formálták” a gyerekeket – mondta a Krími Emberi Jogi Csoport vezetője, Maria Sulyanina. Az orosz-uralta oktatás sajátosságai között szerepel többek között a mondás, miszerint Ukrajna a történelemben mindig Oroszország része volt, valamint egyéb torzítások, amelyek az oroszbarát attitűdöt hivatottak mélyen elültetni az elmékben.
Az invázió kezdete óta megszállt ukrán területeken szintén hasonló reformokat igyekeznek meghonosítani az oroszok: a helyi tanárokat kegyetlen módszerekkel, például fenyegetéssel és őrizetbevétellel próbálták rávenni a simulékonyságra. Az oktatóknak tulajdonképpen döntenie kell, vagy kiszolgálják az orosz rendszert, vagy munka nélkül maradnak és kiteszik magukat az esetleges zaklatásnak és fogságnak.
A tanulók közül számos él olyan anyagi helyzetben, amelyben a létfenntartás gondja felülírja az oktatás szerepét, és online órák helyett dolgozni kényszerülnek. A megfelelő körülmények (vagyis a stabil internet és a nyugodt környezet) a diákok jelentős részének esetében nem adott. A háború kitörését megelőzően a koronavírus is nehézségeket gördített a tanulókorban levő fiatalok zavartalan fejlődésére, így ők már idestova három éve nemigen kapják meg azt, amire ebben a sérülékeny életkorban éppen szükségük lenne, mégpedig hogy a többi gyerekkel együtt egyszerűen csak iskolás gyerekek lehessenek.