Manapság már nem meglepő, hogy amikor utazunk, mindenki táskájában, nyakán, zsebében ott lapul egy fényképezőgép. A fényképezés popularizálódása, a fejlett technológiák széles körben elterjedése ma már sokakban a fotós szakma lealacsonyítását jelenti. Aktuális projektválogatásunkban, most ezen állítás cáfolataként mutatunk pár bizonyítékot, tarts velünk!
Ugyan ma már mindenki meg tudja nyomni az exponáló gombot, mégis azt kell hogy mondjuk, nem mindegy, hogy ki teszi azt. Anélkül, hogy a kreativitás privilégizálásába kezdenénk, egy egyszerű tapasztalattal a fejünkben járjuk körül a témát. A közösségi média és a professzionális okoseszközök együttes térnyerése hamar a reprodukciók megosztásával járt. Már a Facebook előtti világban is számos platformnál kiderült, hogy a képek megosztása elengedhetetlen a hatásos kommunikáció érdekében. Az Instagram szárnyalása meg mindannyiunk számára nyilvánvalóvá tette, hogy az ember elsődleges kommunikációs nyelvezete a vizualitás, és csak ezt követi az írott kontextusba helyezés.
Ha végigpörgetjük az Insta-feedeket, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az emberek többsége profi fotográfus. De mit is jelent ma a profizmus? Technikai felszereltség? Elméleti tudás? Gyakorlat? Nem. Amikor meg akarunk határozni egy szakmáját gyakorló alkotót, nem a technikai felszereltség, és a diplomák sora határozza meg munkásságának esszenciáját, hanem a különleges és egyedi, kreatív látásmódja, ízlésvilága. Az emberi szellem mindig az egyediséget és újdonságot tartotta nagyra, a művészet világára ez hatványozottan igaz. Így vegyük ezt sorvezetőnek, amikor jó fotóst, vizuális szakembert keresünk.
URBAN GEOMETRY // TALLINN VIII (The industrial series) | Tallinn, Észtország
Andrés Gallardo Albajar
PROJECT #61 BADLANDS | Cody, USA
Mitchell Rouse
Night Time | Hszinpej, Tajwan
Y.P Jhou
Everywhere At the End of Time III | Portland, USA
Brendon Burton
Color Berlin IV | Berlin, Németország
Matthias Heiderich
A hét kedvenc enteriőrjei_84
Üvegbe zárta új isztambuli üzletét az Apple
