Budapest első játszóterei az 1920-as években debütáltak, de ekkor ezek még leginkább csupán kijelölt futkározó területek voltak a parkokban. A két háború között aztán már megjelennek a hinták, a csúszdák és a libikókák is a különböző játszótereken. Az 1960-as években pedig megszülettek az első tervezett, tematikus játszóterek, a melyek közel 40 évtizedig generációk meghatározó helyszíneivé váltak.
A 70-es évek a beton korszaka volt, amely egyrészről az iparosított építési rendszernek volt köszönhető, másrészről a kőbányák kezdtek kifogyni a jó minőségű ürömi kőből. A beton és a műkő megjelent a közterületeken öntött burkolatként, támfalként, határoló, elkerítő és egyben ülő alkalmatosságként, szabvány 40×40-es útburkolati elemként.
Az állami beruházó által diktált gyors építési tempó és a felgyorsult építési technológia gyors tervezést és könnyen kivitelezhető terveket követelt meg. A FŐKERT típustervei alapján az országban rengeteg játszótér, óvoda- és iskolaudvar épült, melyek egyszerűek, sematikusak, olcsóak és könnyen kivitelezhetőek voltak. Ennek volt köszönhető, hogy gyerekkorunk játszóterei formavilágukban és anyaghasználatukban a nyers funkcionalitást követték. Ennek az ötvözetnek talán legerősebb manifesztuma a betoncsúszda volt.
EU-s szabályozás ide vagy oda, balesetek, hintából arcra esések és mászókákról leesések ellenére ez a beton-acél-murva közeg generációknak jelentette a világot, melynek csak a fantázia szabhatott határt.
+ 1
A poroló, húzódzkodó versenyek helyszíne:
