fbpx
Nyomj Entert

Játékos étkészlet, amelytől boldogabb hely lehet a menza

Minden bizonnyal sokunknak vannak negatív menzás élményei a közoktatásban eltöltött évekből. Emlékeimben a kellemetlen ízű, szagú és látványú fogások lehangoló környezettel párosulnak: karcos és ragacsos barna műanyagtálcák, rideg étkészletek, és a tanítónők „Ne játssz az étellel!” típusú felszólításai villannak be.

Sinkovits Zsuzsanna gyermekétkeztetési tárgycsaládja a tárgykultúra felől nyújt reformjavaslatot menzáknak, vidámságot és játékosságot csempészve az ebédszünetekbe. Ismerjétek meg Kidware Cantine Set koncepcióját!


A gyerekek menzai étkezése mind a mai napig sokat tárgyalt és vitatott téma. Számos kezdeményezés és reformprogram ellenére is a gyermekek számára az iskolai étkezés sok esetben egy nem kedvelt élményt és helyzetet jelent, amiben a környezetnek is fontos szerepe van” – írja Zsuzsi kutatásában. 2006-ban WHO is kiemelte, hogy a rosszul berendezett, rossz esztétikájú ebédlők összefüggésben vannak a megmaradó étel mennyisségével, ami egyrészt nagymértékű pazarlást eredményez, másrészt a gyerekek egészségtelen nassolási szokásainak kialakulásához is vezethet. Zsuzsi kerámiaművészként a tárgyak irányából közelítette meg a problémát azzal a céllal, hogy a design eszközével oldottabb élménnyé varázsolja a fiatal korosztály ebédszünetét.

Fortepan: Károlyi-kastély (ekkor gyermekszanatórium), 1953
 Fortepan: Gyermekélelmezási Vállalat konyhája, 1962

A menzák a második világháborút követően terjedtek el a nők tömeges munkába állásával egyidőben, aztán az ötvenes évektől kezdve váltak fokozatosan általánossá az iskolákban és munkahelyeken is. Ez maga után vonta a praktikus, nagy mennyiségben gyártható, rendszerelvű étkészletek szükségességét. Az egyik első példa Kaj Franck Kilta elnevezésű szettje, amelyet kisebb háztartásoknak tervezett, de referenciaként szolgált a tömeggyártásban készülő tárgyak számára is. Hazai vonatkozásban a legnépszerűbb és legnagyobb számban elterjedt készlet, Ambrus Éva UNISET 212 névre keresztelt edénycsaládja volt, amelyet 1978-ban BNV-nagydíjjal is kitüntetettek. Ahogyan a neve is sejteti, az UNISET univerzális felhasználásra készült, így nem kifejezetten a gyerekek voltak a célközönség: éttermekben, hotelekben, üzemi étkeztetési helyeken, de az otthoni asztalokon is előszeretettel használták. Az UNISET 212-ről és Ambrus Éva hazai designtörténeti jelentőségéről a Tárgyfétis sorozatunkban olvashattok bővebben Novák Piroska értekezésében.

Ambrus Éva UNISET 212

Zsuzsi ezekre és hasonló designtörténti referenciákra építve, valamint a jelenlegi helyzet komplex feltérképezését követően állt neki a tervezésnek. A terepszemlék, interjúk és kérdőívek kitöltetése során például olyan eredményekre jutott, hogy a mai menzákon használt tárgyak nem férnek el rendesen a tálcán, a tányérban túl gyorsan kihűl a leves, nehezen jelölhetők a ételallergiák, nincs elég szín és túlságosan uniformizáltak az étkészletek. Ennek tükrében kísérletezte ki a hét-tizennégy éves korosztály igényeire optimalizált, színes tárgycsaládot, ami négy kerámiaelemből, egy üvegpohárból, egy újrahasznosított műanyagtálcából és egy tálcakiegészítőből áll. 

Zsuzsi nem hisz abban, hogy a játékot teljesen ki kéne tiltani az iskolai ebédlőből, tárgyaival éppen hogy erre szeretné buzdítani a gyerekeket. A főételes tányér dekorációja például csak akkor válik láthatóvá, ha az ételt elfogyasztják. A csavar, hogy az ismétlődő mintában egy színes elem van elrejtve, a kincskeresés így az ebéd elfogyasztásával valósulhat meg a gyerekek kötött. A bögrék egyenként geometrikus sormintával díszítettek, ha viszont egymásra helyezed őket, ezekből karakterek rajzolódnak ki. A mélytányéron elhelyezett csíknak funkcionális célja is van, az űrmértéket segíti láttatni. Ez a jelzés egyrészt a konyhai személyzet számára könnyíti meg a különböző korosztályok, eltérő adagmennyiségének porciózását, másrészt a gyerekek is tudják ellenőrizni, hogy mennyi ételt kaptak.

Formai szempontból is fontos elv volt a könnyed, vidám összhatás: a tárgyak fenékszögei és peremei más-más geometriából indulnak ki, ami játékos formaátmenetet alkot. Fontos tervezési kritérium volt továbbá a könnyű fogás, az egymásra pakolhatóság, a korosztályokra szabható szín és dekorvariánsok megléte. Az sem véletlen, hogy a megszokott fehér porcelán helyett, a lágyabb benyomás érdekében krémszínűek lettek a tárgyak. A színes díszítéseket Zsuzsi a gyerekekkel szervezett workshopok során dolgozta ki az általuk preferált figurális mintákkal, és az általuk leggyakrabban választott, sárga és türkiz színekkel.

A készletet az AKG menzáján tesztelték több fázisban, hiszen Zsuzsi el akarta kerülni, hogy egyedül az újdonság varázsa domináljon. „A tesztelés során a gyerekek bár kritikusak voltak, nagyon pozítivan fogadták az étkészletet. Amikor több verziót teszteltünk, pontosan rávágták, hogy melyik tetszik nekik jobban, melyiket kényelmesebb használni. Hallottam például, ahogy két kislány sustorog, hogy ezekből a poharakból még a víz is finomabb” – mesélte nekünk Zsuzsi. A hazai kerámiagyárak helyzete egyelőre sajnos nem könnyíti meg a projekt széleskörű gyakorlati integrálását, de egy ideális közeljövőben majd Zsuzsi étkészletéből kanalazzák a finom és egészséges ebédet a kisdiákok.

Fotók: Novák Doró

Sinkovits Zsuzsanna | Web | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük