fbpx
Nyomj Entert

Kilépés a kiállítások hagyományos keretéből – Interjú Lukács Viola kurátorral

Bejárta a világot, 2015 óta violuk projects néven végez kurátori és kultúraszervezői munkát a kontinensen innen és túl. Most éppen Szentbékkállán értük el művészbarátai körében, az általa rendezett Klara and the Sun című kiállításon, amely szeptember 5-ig látogatható a Pegazusban. Legfrissebb tárlatáról, készülő projektjeiről és a kortárs művészet intézményrendszerében rejlő lehetőségekről beszélgettünk Lukács Viola kurátorral.


Miért ezt a helyszínt választottad a kiállításhoz?

Járai Péter, a Pegazus egyik tulajdonosa kért fel a nyári tárlat megszervezésére. Veszprémben nőttem fel, közel áll hozzám a Káli-medence és a Balaton-felvidék. A Pegazus igazi különlegesség, több mint kétszáz éve az Eszterházyak építették, az előző rendszerben az elit üdülője volt, most pedig a közelgő Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa egyik legpezsgőbb kultúrpontját hozzuk létre a helyen.

A kiállítás az emberi és emberen kívüli életvilágok kapcsolatrendszerével foglalkozik, a tudomány, a technológia és a művészet határterületeit kutatja. Hogyan kapcsolódik korábbi munkáidhoz ez a témaválasztás?

Cybermedia mesterszakon végeztem Genfben, ahol többek között a technológia és a hatalom kapcsolatrendszerével foglalkoztunk, továbbá azzal, hogy milyen hatással van az információs technológia az emberre egyéni és társadalmi szinten. A Klara and the Sun nem titkolt szándéka, hogy érzékenyítse a látogatókat a mesterséges intelligencia gyakran misztifikált témája iránt. New York-i projektjeim is hasonló, de kissé talán elméletibb megközelítésben foglalkoztak a computational art őskorával vagy éppen a digitális kép lehetséges fizikai diszrupciójával annak érdekében, hogy láthatóvá tegyük a digitális művészet médiumának természetét.

Kitzinger Gábor, Mikolai Martin, Tardos Hanna: Limbo, 2020

A technológia kritikai szempontból való vizsgálata a médium adottságaival való kísérletezést jelenti, mint ahogyan ennél a kiállításnál láthatjuk, vagy más projektekben a technológia társadalmi, ökológiai vonatkozásainak kritikai vizsgálatával is foglalkozol?

Ezen a kiállításon a BarabásiLab, Kovács Ivó vagy Daïm Aggoth-Hönsch valóban alkalmaz AI-algoritmusokat a művek megvalósításában, míg Komoróczky Tamás és Sztojánovits Andrea sokkal inkább konceptuális módon reflektál a mesterséges intelligenciát illető közbeszédre.

Ősszel a generatív művészet és az NFT-blokklánc technológia lesz annak a hackathonnak a témája, amit Debrecenben szervezünk az egyetem, a Modem és a New York-i Postmasters Galéria támogatásával. Itt művészek, programozók és mérnökök fognak a Hortobágy vándormadarainak adataival dolgozni és olyan megoldásokat tervezni, melyek az ember által okozott károktól mentesítik a madárfajokat.

Ez és a Pegazusban látogatható kiállítás is hazai szervezésű munkád, miközben külföldön élsz, két éve költöztél New Yorkból Berlinbe. Van valamiféle missziód, hogy Magyarországon is kamatoztasd a nemzetközi tapasztalataidat, vagy organikusan alakul, mikor hol vágsz bele egy újabb munkába?

Élvezem a független kultúraszervezői pozícióval járó, sokrétű és kihívásokkal teli projekteket. A pandémia alatt többet publikáltam, a műtárgyeladások elkezdtek ismét beindulni, szeptembertől pedig stratégiai tanácsadóként fogok dolgozni egy ghánai művészeti intézmény megalapításában.

Tehát a violuk projects, melyet 2015-ben indítottál, művészeti vállalkozásként definiálható?

Ez jó kérdés! Minél nehezebb definiálni a violuk profilját, annál hasznosabb tud lenni maga a vállalkozás. Hiszen gyakran hozunk létre olyan hibrid projekteket, amelyeknek nincs műfaji meghatározása, viszont egyértelmű kérdésekkel célozzák meg a közönséget. Ha muszáj erre a kérdésre egy szóban válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a violuk projects kultúragenerátor.

A violukot a szükség hívta életre. 2015-ben Bernar Venet francia-amerikai képzőművész munkáiból rendeztem a MetaMetria című kiállítást a veszprémi Vass Gyűjteményben, illetve egy köztéri szoborprojektet Veszprémben és Budapesten. Az utóbbi helyszínét az Artmarket Budapestnek köszönhetjük, akik később meghívták Bernar Venet-t a vásár díszvendégének. Több galéria által is jelen lehetett volna, de úgy gondoltam, ha már úgyis én dolgozom ezen, akkor szeretném képviselni őt. Csináltam egy pszeudogalériát, ezen az eseményen mutattam be Venet mellett Christo, Frank Stella és Richard Serra munkáit is – a művek hazai magán- es közgyűjteményekben találtak otthonra.

Hogyan értél el ilyen neveket?

Bernar Venet mutatott be Frank Stellának, Christóval elsőkent 2011-ben az NYU-n találkoztam. Ezek a szakmai kapcsolatok fokozatosan alakulnak ki, igyekszem lehetőséget teremteni a hosszú távú együttműködesre. Érdekesnek találom a generációkon átívelő vagy látszólag idegen területek kulturális kódjainak összefüggésrendszerét. 2012-ben egy ösztöndíj segítségével a New York-i Bernar Venet stúdióban kutattam a kurátor szakos diplomámhoz, majd a következő években a művész számos projektjében dolgozhattam. A mesterdiplomámat Kuchta Klára munkásságának szenteltem, akitől egy ikonikus fényinstallációt láthattok a Klara and the Sun kiállítás sötét termében. Klára művészeti gyakorlata megtestesíti azokat a posztkoloniális vagy éppen feminista elméleteket, amelyekkel akkoriban ismerkedtem meg. A mai napig foglalkoztat a különböző alkotói stratégiák elemzése, illetve, hogy mitől válik egy mű hitelessé.

Bordos László Zsolt: Fényformák, 2018 (Fotó: Andreas Sporn)

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal kurátoroknak, művészetszervezőknek, akik most kezdik el pályájukat Magyarországon?

A művészekre kell fókuszálni, nem az intézményekre. Emellett fontos a filozófiától a politikán át a gazdaságig terjedő holisztikus és interdiszciplináris ismerettársítás: különböző információk átfordításának és szintetizálásának képessége, hiszen a kurátori munkának ez lenne a kreatív része. Továbbá figyelni kell az internetet, az Instagramot, hogy tudjuk, a világban éppen milyen vizuális dolgok születnek és miért. Ezek kirajzolnak bizonyos erővonalakat, melyek aztán segítenek navigálni. Végezetül pedig fontos tudatosítani azt, hogy kurátorként tiéd a döntés, hogy olyan művészekkel dolgozz, akik a munkájukon túl emberileg is megálljak a helyüket – ez nekem is időbe telt, mire megtanultam. A mostani tárlat tapasztalata egyértelművé tette számomra, hogy mind a kiállítás építése, mind pedig a látogatási időszak aktív közösségi élménnyé válik és ilyen módon lép ki a kiállítás a hagyományos reprezentációs keretrendszerből. Mindez az alkotások mediális jellegéből fakad, illetve az is segít, hogy intézményi környezeten kívül valósult meg a kiállítás.

Milyennek látod ma a közép-kelet-európai régiós kortárs művészeti szcéna nemzetközi megítélését?

Örömmel látom, hogy egykori egyetemi társaim nemzetközi figyelmet kapnak. Sőt, New Yorkban találkoztam Borsos Lőrincékkel, mikor ott voltak egy rezidenciaprogramon, Kristóf Gáborral pedig egy popup-kiállítást is összehoztunk Bushwickban. Pár hete Párizsban Keresztesi Botondhoz ugrottam be, amikor a Les Filles du Calvaire galériában installálta a munkáját. Az érme másik oldala a kortárs művészetek helyi közönségtáborának építése. Nagyszerű lenne, ha a hazai művészek könnyen meg tudnának élni az itthoni projektekből és eladásokból. Egy fenntartható kulturális ökoszisztémában legalább akkora felelősség hárul a kurátorra, mint magukra a művészekre azzal kapcsolatban, hogy hogyan tesszük hozzáférhetővé a kortárs művészetet es rendelünk ahhoz értéket.

Nagy András: A képzelet észlelés, 2021
Kovács Ivó: Klara and the Sun, 2021


Klara and the Sun
(2021. 07. 09. – 09. 05., Pegazus, Szentbékkálla)

A Pegazusban látogatható kiállítás Kazuo Ishiguro 2021-ben megjelent regényéből inspirálódott. A könyv a mesterséges intelligencia perspektívájából mutatja be az embert – Klarát, a napelemes Robotbarátot azért fejlesztették ki, hogy támogassa a gyermekeket a szociális integrációban. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező, empatikus robot elbeszélése egy, az emberi és nem emberi, illetve a technológia és a természet viszonyát bemutató kiállítást hívott életre, amely egyszerre tisztelgés a kiállítók között szereplő Kuchta Klára képzőművész előtt, aki idén tölti 80. születésnapját. Kuchta egyfajta előfutára a fényművészet azon tendenciájának, amelyet a kiállításon szereplő tizenegy művész java is képvisel. A tárgy- és a képalkotás hagyományos művészeti médiumai mellett 3D-mapping munkával, adatszobrászattal, interaktív pszeudoholográfiával és mesterséges intelligencia által generált művel is találkozhatunk a Pegazus kiállítótereiben.

Kiállító művészek:
Daïm Aggott-Hönsch, BarabásiLab, Bordos László Zsolt, Kitzinger Gábor, Komoróczky Tamás, Kovács Ivó, Kuchta Klára, Mátrai Erik, Nagy András, Sztojánovits Andrea, Turcsány Villő

Kurátor: Lukács Viola

Klara and the Sun | Facebook | Instagram

Műtárgyfotók: Boros Bence Bendegúz
Portréfotó: Adam von Mack

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük