Egyszer beszélgettem egy magyar forgatókönyvíróval. A hollywoodi szuperhősfilmekről volt szó, olyanokról, amikben Superman vagy Vasember megmenti a civilizációt, néha Starbucks kávéval a kezében. Pár pohár sör társaságában gondolkodtunk azon, hogy hol vannak a mi szuperhősfilmjeink, mire arra jutottunk, hogy elég a közép-európai történelmet szemlélni. A törökverő Hunyadi János, a szabadságharcos Tadeusz Kościuszko vagy I. Károly cseh uralkodó mind olyan alakok, akik régiónk Vasemberei voltak, ellenben a nyugati megfelelőikkel ők nem egy fantáziavilágból érkeztek, hanem tényleges történelmi szereplőkként formálták az idő kerekét. Kétségtelenül gazdagítja Közép-Európa „szuperhőseinek” listáját Benyovszky Móric hősies katona, híres utazó és felejthetetlen emlékíró, akit a szlovákok, a magyarok és a lengyelek is sajátjuknak tartanak. A cikk nyomtatásban a Hype&Hyper 2021/2. számában jelent meg.
Illusztráció: Gilicze Gergő
Benyovszky Móric 1741-ben látta meg a napvilágot egy nemesi család sarjaként az akkor még Magyarország részét képező, ma szlovákiai Nyitra vármegyei Verbón. A lengyel rokonsággal rendelkező magyar nemesi család katonai pályán szolgálta az uralkodót, ezért az ifjú Móric életpályája nem volt kérdéses, már tíz évesen katonai iskolába járt és kamaszkorában, tizenöt évesen részt vett a levosici ütközetben. Bár képességei és teljesítménye alapján nagy karrier állt előtte a császári hadseregben, azonban Benyovszky Litvániában telepedett le 1758-ban. Mindeközben meghalt édesapja, a rokonai pedig távolléte okán kizárták a családi örökségből, ezt azonban nem nézte jó szemmel, így visszatérésekor fegyverrel próbált érvényt szerezni követeléseinek. A kis családi összetűzésből végül nagy botrány kerekedett, mivel ellenlábasai az örökösödési konfliktust felségsértésnek és lázadásnak tüntették fel a bécsi udvar színe előtt, ezért Mária Terézia – tényleges vizsgálat és valóságos kiértékelés nélkül – megfosztotta birtokaitól és száműzte a Habsburg Birodalom területéről.
Minden rosszban van valami jó, és ahogyan Peter Parkerből egy pókcsípéssel lett Pókember, Benyovszkyt száműzetése indította el kalandos életútján, amelynek első állomása Lengyelország volt, ahol részletes hajóépítési, földrajztudományi és tengerjáró ismereteket szerzett. 1767-ben részese volt az oroszok elleni lengyel felkelésnek, Żwaniecnél pedig megütközött az orosz erőkkel, azonban visszavonulásra kényszerült. A moldvai Chocimban heverte ki a vereséget, idővel pedig minden erejét és ötven huszárját felvértezve megindult a lengyel hon irányába, összegyűjtve az útközben kószáló katonákat. Az orosz csapatok Stanisławów városánál állták útját, ahol újabb csata következett, Benyovszky pedig orosz hadifogságba került. A hadifogságot Kijevben, majd Kazanyban töltötte, ahonnan megszökött, azonban Szentpétervárott elfogták.
1769-ben vette kezdetét első nagy utazása, az orosz hadifogságot ugyanis Szibériában folytatta, azon belül is az orosz Távol-Kelet legmesszibb csücskében, Kamcsatkán. Benyovszky már a lengyel harcok során megmutatta, hogy a népek szabadsága és az elnyomottak melletti kiállás jellemének sarokkövei, a kamcsatkai hideg telek pedig még inkább megedzették a lelkét. Munkatábori évei alatt elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. Nem maradt azonban sokáig veszteg, 1771 tavaszán ugyanis a bolserecki munkatáborba száműzött cári tisztek bevonásával felkelést szervezett, elfoglalta a város erődjét és a kikötőjében horgonyzó hajókat, majd kiáltványt szerkesztett. Ez a dokumentum az addigi Oroszország történelmének legforradalmibb kiáltványa lett, amely a későbbi orosz forradalmi mozgalmak kiáltványainak mintáját adta.
A felkelők Benyovszky vezetésével elhagyták Bolsereck kikötőjét, a Lengyelországban elsajátított tengerészeti ismeretek pedig kifizetődtek, hiszen először az Aleut-szigeteken, majd a Kuril-szigetek érintésével Formosán – amelyet napjainkban Tajvanként ismerünk – szálltak partra. Kelet-ázsiai útjuk utolsó, egzotikus állomása a dél-kínai Makaó volt, ahonnan Benyovszky egy huszárvágással Párizsba utazott.
A párizsi napok pedig újabb nagy kalandot tartogattak számára, francia megbízásból ugyanis 1774-ben megalapította a madagaszkári Louisbourg nevű települést, ezzel létrehozva az első gyarmatot az addig független szigeten. A madagaszkári bennszülöttek 1776-ban „királyukká” választották a világlátott nemesembert, azonban Benyovszky francia nyomásra lemondott a tisztségről. Mindeközben pedig Bécs is megenyhült, ugyanis Mária Terézia, aki bő húsz éve még száműzte Benyovszkyt, 1778-ban magyar grófi rangot adományozott számára. Az oklevél keltével a világutazó visszatért hazájába és a kereskedelemben akarta kamatoztatni tudását, azonban magyar és osztrák támogatók híján az Új Világ felé vette az irányt és amerikai kereskedők szolgálatában visszatért Madagaszkárra. A Nyitra vármegyei nemesember életének Mauritius kormányzója vetett végett 1786-ban, amikor Benyovszky Móric egy franciákkal vívott ütközetben elesett.
Benyovszky karaktere Közép-Európa karaktere: szabadságszerető, független, kalandvágyó és mindvégig kitartó. Történelmi hagyatéka pedig a régiónk szerves része. A mai szlovákiában született, magyar grófi címmel rendelkező katonaembert Budapest magyarnak tartja; származása és születési helye miatt Pozsony szlováknak titulálja; lengyel felmenői és a lengyel szabadságharcban vállalt szerepe miatt pedig Varsó is joggal formál igényt Benyovszky történelmi hagyatékára.
Olykor még össze is szólalkoznak a három nemzet történészei és megmondóemberei egy olyan ember nemzeti hovatartozásán, akinek az idejében uralkodó parancsolt, vallás létezett és ezt egészítette ki a társadalmi rang intézménye.
Régiónknak közös a történelme, Közép-Európa szerves fejlődése révén pedig teljesen felesleges kisajátított igényt formálni az olyan történelmi karakterekre, mint Benyovszky Móric.
Közép-Európa népei annyira közel állnak egymáshoz, hogy a történeteink egymás történetei, a történelmi emlékezetünk és örökségünk pedig mindannyiunké. A közös történelmi örökség nem az a torta, amit fel kell osztani, hanem amit meg kell osztani másokkal, ezzel pozitív példát statuálva, hiszen régiónk így épülhet a múltból a jövőbe. A közös „szuperhősök” közös történetek. Sokszor gondolunk úgy magunkra, mint a keleten vitatkozó és ellenségeskedő kis népekre, amelyeket nacionalista hagyatékok szakítanak szét. Vagy talán lenne olyan nyugati hős, akin vitatkoznak a franciák, angolok vagy amerikaiak? Bizonyára. Az Európából Amerikába történő európai migráció számos esetben felvetett hasonló kérdéseket. Valaki Európában tanult, kezdett kutatni és dolgozni, de már az Egyesült Államokban folytatott tevékenysége folytán lett kimagasló és világhírű karakter. El lehet választani az előzményt eredménytől? Lehetetlen. Benyovszky Móric élete sem lehetett volna olyan amilyen, mindhárom nemzet történelme nélkül.
Inkább nyomtatott formában olvasnál? Most megrendelheted a Hype&Hyper magazin második számát a Store oldalunkról!