A Perun rakéta sikere és a lengyel űripar új korszaka.
szerző: Kálló Sámuel
2024. november 24-én egy három fokozatú rakéta szállt fel az Ustka Központi Légierő Gyakorlópályáról, amely történelmi pillanatot jelentett Lengyelország számára. A Perun rakéta, amelyet a gdyńiai SpaceForest fejlesztett ki, az összes repülési célt teljesítette: stabilan elérte a 65 kilométeres magasságot, azaz a (magyar tudósról elnevezett) Kármán-vonalat, amely nemzetközileg elismert határvonalat képez a Föld légköre és a világűr között. Cezary Tomczyk, Lengyelország helyettes nemzeti védelmi minisztere ekkor bejelentette az áttörést, amely az ország űrkalandozásának új, önálló fejlesztéseken alapuló fejezetét nyitotta meg.
Ez az eredmény azért is figyelemre méltó, mert ezt megelőzően a SpaceForest már két próbálkozást is tett: 2023-ban egy egyetlen fokozatú változat sikeresen 22 kilométerre emelkedett, a teljes három fokozatú rendszerrel azonban két ízben is félbeszakította a repülést. Az Európai Űrügynökség (ESA) finanszírozásában végzett tervezési módosítások, valamint az újratervezett propulziós rendszer végül meghozták az elvárt eredményt. Ez a sikeres repülés nemcsak technikai teljesítmény, hanem Lengyelország geopolitikai és gazdasági törekvéseinek is szimbóluma: az ország erőfeszítései, hogy csökkentse függőségét más űrhatalmaktól és megépítse saját űripari kapacitásait.
A SpaceForest 2004. május 12-én jött létre a gdyńiai Pomorski Tudományos és Technológiai Parkban, Robert és Andrzej Magierów testvérek vezetésével. Kezdetben mikrohullám-elektronika és radarrendszerek fejlesztésén dolgoztak, de lassan kiterjesztették tevékenységüket az űrtechnológiára. A cég először az automatizálásban, a szintetikus apertúrájú radarok (SAR) tervezésében és az űrközi elektronika fejlesztésében szerzett nevet magának.
Az űrrakéták felé fordulás a 2010-es évek végén kezdődött, amikor a SpaceForest megjelent a Perun szuborbitális rakéta projektjében. Ez a lépés összhangban volt a Lengyelország által 2012-ben az Európai Űrügynökséghez történt teljes jogú csatlakozásával, amely teljesen új lehetőségeket nyitott meg a lengyel cégek számára. Az ESA-tól 2024 októberében kapott 2,4 millió eurós finanszírozás azt bizonyítja, hogy a SpaceForest technológiáját és lehetőségeit nemcsak hazájában, hanem nemzetközi szinten is elismerték.
A rakéta
A Perun rakéta egy három fokozatú szuborbitális hordozóeszköz, amely azonban nemcsak mérnöki bravúrja, hanem környezetvédelmi megközelítése miatt is figyelemre méltó. Az SF-1000 motor módosított paraffinnal működik – amely alapvetően az öngyújtó gyertyák anyagából előállítható –, és ezt folyadék dinitrogén-oxiddal (N₂O) oxidálják. Ez az összetétel nemcsak jóval kevésbé mérgező a hagyományos hidrazin-hajtóanyagoknál, hanem szintetikusan is tisztább folyamatot tesz lehetővé. A rakéta teljes mértékben újrahasználható, amely további költségkímélést és fenntarthatóságot eredményez.
A Perun 50 kilogramm hasznos terhet képes vinni 150 kilométeres magasságig, ami ideális mikrogravitációs kísérletek és tudományos mérések végzésére. A SpaceForest kifejlesztette az RASEL autonóm nyomon-követő és kommunikációs rendszert, amely lehetővé teszi, hogy akár az indítás előtt egy órával is módosításokat végezhessenek, illetve a rakétánál végzett biológiai minták vagy eszközök utolsó pillanatos előkészítését is. Ez egy olyan rugalmas megközelítés, amely kereskedelmi és intézményi megrendelésekre is utat nyitott.
Új áttörések
A SpaceForest 2025 őszén jelentette be a Perun rakéta harmadik próbarepülését az Ustka Központi Légierő Gyakorlópályájáról, a Balti-tenger partvidéke fölé tervezett ballisztikus pályával. A PERUN Flight 3 indítása 2025. november 22-én, szombaton történt, a tervezett indítási időpont körülbelül 13:00 CET volt, a pontos időt az indítás előtt mintegy 40 perccel erősítették meg.
A 11,5 méter hosszú, 45 centiméter átmérőjű rakéta hibrid SF‑1000 hajtóművét paraffin üzemanyag és dinitrogén-oxid oxidálószer kombinációja hajtotta meg; a Flight 3 a program addigi legnagyobb kutatási hasznos terhét vitte, amely biológiai kísérleteket, anyagtudományi teszteket és fejlett elektronikai rendszereket foglalt magában. A küldetés szuborbitális repülésre készült, célja a rakétarendszer megbízhatóságának további igazolása, valamint új, kereskedelmi és intézményi partnerek számára kínált mikrogravitációs szolgáltatások demonstrálása volt.
A repülés első szakasza a tervek szerint zajlott: az emelkedés stabil volt, a telemetria és fedélzeti rendszerek megfelelően működtek. Röviddel az indítás után azonban a valós repülési pálya és a kijelölt biztonsági zóna viszonya alapján a repülésbiztonsági elemzés azt jelezte, hogy fennáll a veszélye a kijelölt biztonsági terület túllépésének, ezért a misszióigazgató aktiválta a Flight Termination Systemet (FTS), amely szabályozottan leállította a hajtóművet és szétválasztotta a fokozatokat.
A fokozatok a tervezett biztonsági zónán belül zuhantak le a Balti-tengerre, a fedélzeti úszó- és jelzőrendszerek segítségével pedig a főbb egységeket és a hasznos terhek jelentős részét sikeresen visszaszerezték. A visszanyert adatcsomagok – gyorsulási és vibrációs mérések, hőmérsékleti profilok, fedélzeti elektronika viselkedése – kritikus inputot szolgáltattak a következő repülések tervezéséhez, még akkor is, ha a teljesen szuborbitális pálya elérése ennél a repülésnél végül nem valósult meg.
A Flight 3 során már sor került teljes értékű kereskedelmi és intézményi payloadok integrálására: a rakéta rakterében biológiai minták, anyagtudományi próbatestek és miniatürizált elektronikai modulok repültek. A küldetés egyik fontos célja az volt, hogy a megrendelők számára demonstrálják: a Perun platformja alkalmas rövid idejű mikrogravitációs kitettség biztosítására, majd a minták biztonságos visszaszerzésére, ami a jövőbeni rendszeres repülések kulcsa lehet.
A felszállást a nagyközönség közvetlenül a katonai gyakorlótérre nem követhette, mivel a kijelölt indítózóna zárt katonai terület, de a rakéta emelkedése jól látható volt az ustkai kikötő és a környező strandok irányából. A SpaceForest a közösségi médiacsatornáin keresztül – különösen a Facebook- és X-profilokon – tájékoztatta az érdeklődőket a várható indítási ablakról, a biztonságos megfigyelési helyszínekről, és élőben tudósított a visszaszámlálásról.
Együttműködés
A PERUN Flight 3 fontos lépés volt a lengyel tudományos és kereskedelmi űrkutatási ökoszisztéma kiépítésében. A Lengyel Űrügynökség (POLSA) koordinációjával egyre nagyobb szerepet kapnak a hazai kutatóintézetek és cégek: a Łukasiewicz Kutatási Hálózat Aviációs Intézete, valamint több egyetem és startup is részt vett a fedélzeti kísérletek tervezésében és kiértékelésében.
A PERUN programhoz kapcsolódó repülések nemcsak technológiai, hanem képzési és szervezeti értelemben is mérföldkövet jelentenek. Az indítás előkészítésében és végrehajtásában részt vevő csapat – a pályaszámításokat végző mérnököktől az indítási operátorokig – olyan tapasztalatokat szerez, amelyek hosszú távon megalapozhatják egy önálló lengyel indítási infrastruktúra létrehozását és a rendszeres szuborbitális küldetések piacra vitelét.
A lengyel űripar
Lengyelország űrutazása messzire nyúlik vissza az Interkozmosz program keretében. 1978. július 9-én Mirosław Hermaszewski lengyel pilóta a szovjet Szojuz–30 űrhajót fedélzetén szállt a világűrbe – a Szaljut–6 orbitális állomásra. Hermaszewski katonai pilóta volt, s több napot töltött az űrben tudományos kísérleteket végezve. Ez volt az egyetlen alkalom több mint négy évtizeden át, hogy lengyel születésű ember járt az űrben – egészen a 2020-as évekig.
Mirosław Hermaszewski az 1980-as években Lengyelország hősévé vált, szinte olyan mértékben, mint Gagarin a Szovjetunióban. Hermaszewski 2022 decemberében elhunyt, de az ő kalandja nyitotta meg az utat a későbbi generációk számára; repülése arra is bizonyíték, hogy a kelet-közép-európai régió képes volt magasabb technológiai szintekre emelkedni, és az általa végzett kísérletek hozzájárultak az egyetemes tudományos ismeretekhez.
Új dimenziók
A fordulópont az elmúlt tíz évben vált nyilvánvalóvá. A Perun program csupán az egyik projekt: a Varsói Repülési Intézet Łukasiewicz Kutatási Hálózata kifejlesztette az ILR‑33 „Amber” nevű szuborbitális rakétát, amelyet 2024. július 3-án a norvégiai Andøya Űrközpontból indítottak, és sikeresen átlépte a Kármán-vonalat – 101 kilométeres magasságot ért el. Az Amber 98%-os hidrogén-peroxid oxidálót használ, amely egy másik innovatív lépés a tiszta, zöld hajtóanyagok felé.
A lengyel Űrügynökség (POLSA) 2014-ben alapított szervezet, amely koordinálja a nemzeti űrprogramokat, köztük a nemzetközi partnerségeket az ESA-val, az Európai Unióval és más szervezetekkel. Az ügynökség támogatja a lengyel magánvállalatokat és kutatóintézeteket az ESA-finanszírozású projektekben való részvételben, valamint a nemzetközi piaci lehetőségek keresésében.
2025. június 25-én újabb történelmi pillanat játszódott le a NASA floridai Kennedy Űrközpontjában: Sławosz Uznański lengyel kutatóűrhajós, valamint amerikai, indiai és magyar társa, Kapu Tibor felszálltak egy SpaceX Falcon–9 rakétára, amely a Dragon űrhajót az Axiom–4 kereskedelmi küldetés keretében a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) juttatta. Ez volt az első alkalom, hogy lengyel űrhajós lépett az ISS fedélzetére.
Uznański a CERN-ben dolgozott elektronikai mérnökként, és 2022-ben az ESA tartalékos űrhajós testületébe került. Az IGNIS elnevezésű lengyelországi technológiai és tudományos missziót az Axiom Space valósította meg, Lengyelország és az Európai Űrügynökség közös finanszírozásával; a küldetés során 13 lengyel tudományos kísérletet hajtottak végre az ISS-en, valamint több ESA-kísérletben is részt vett.
A jövő
A SpaceForest 2026 első felében újabb Perun-missziót tervez, immár az Atlantic Spaceport Consortium portugáliai, Santa Maria szigetén található bázisáról, 2026 második felében pedig az EuroSpaceport tengeri indítóplatformjáról, Dánia partjai közeléből indulhat újabb repülés. Ezek a tervek azt tükrözik, hogy a SpaceForest ambiciózus célokra törekszik: belépni a kereskedelmi szuborbitális repülések piacára, ahol tudományos kísérletek, fizikai és biológiai mérések végezhetők mikrogravitációban.
Az ILR‑33 Amber szintén jelentős potenciállal bír: a Łukasiewicz Intézet folyamatosen fejlesztett változatai azt jelzik, hogy Lengyelországban több mint egy versenyző van a szuborbitális rakétapiacon. Ez a versengés várhatóan serkenti az innovációt, csökkenti a költségeket, és erősíti az ország technológiai pozícióját az európai űrszektorban.
Lengyelország mindemellett műholdas technológiák fejlesztésén is dolgozik, különösen a földmegfigyelési, navigációs és védelmi célú műholdak terén. Az ország csatlakozott az Artemis-megállapodásokhoz is, amelyek az Egyesült Államokkal és más partnerekkel közös holdkutatási és holdraszállási programban való részvételt alapozzák meg – így a Perun rakéta és a hazai űripar fejlődése egy szélesebb, nemzetközi együttműködési hálóba illeszkedik.
design: Pisla Réka
Színek, ritmus, fókusz | Ilyen a Fresha varsói irodája
A piac csendje hangos | Mit mond el a 2025-ös év a műkincspiac állapotáról?
