McLaren ‘future grand prix' 2050

McLaren ‘future grand prix' 2050

A múlt héten pont arról írtam röviden, hogy hogyan néz ki a Microsoft 2009-ben készült 2019-ről szóló víziója ma, 2019-ben. Az amúgy állandóan szkepszissel figyelt hasonló alkotásokhoz képest arról igazán pozitív véleményt formálhattunk, mert számos részletében pontos jövendölésnek tűnik, vagy ha cinikusak akarunk lenni, azt mondhatjuk; elég jól bemutatták, miket fejlesztettek akkoriban titokban, miről tudták, hogy mindennapjaink része lesz egy évtized múlva.

Most a McLaren fejlesztőinek fejébe tekinthetünk be ehhez hasonlóan, bár ők elég nagyképűen 2050-ről vízionáltak egyet.
Arra kerestek választ, hogy hogyan alakítja a jövő nagydíjaiat a mesterséges intelligencia fejlődése, az autonóm technológiák, a kevert valóság, vagy az elektromossá váló versenyautók. A mérnökök elképzelése szerint a nagy vonalak nem változnak: négy szabadon futó kerék, előre néző pilóta a kormány mögött. Nem repülünk, nincs mágneses pálya és nem nyolc éves lányok/fiúk vezetik majd az autóikat a gyerekszobából. Ezeket leszámítva, ugyanakkor minden teljesen más, mert a zárt üvegkabinos elektromos versenyautókat cserélhető akksik hajták 500 km/órás sebességgel. Emiatt azért még nem ráz ki a hideg, de azon, hogy a pilóta agya és az autóba épített mesterséges agy között szimbiotikus kapcsolat alakul ki, amelyben a gép a pilóta gondolkodását kiismerve megjövendeli reakcióit, és gyakorlatilag együtt vezetik az autót az már elég meredek. Vagy az, hogy a jármű menet közben változtatja formáját nem csak úgy hogy szögeket állítunk a szárnyakon, hanem rendesen az okos anyagok a komplett formát alakítják, vagy hogy az autó színe a pilóta lelkiállapotától függően változik majd, nos ezek valóban elgondolktató, vitára való és érdekes elképzelések.

A vízió kitér a pályák átalakulására is, és azt veti fel, hogy az új technológiák miatt a pályákat a jövőben nem kell majd zárt aszfaltcsíkokra korlátozni, hanem a régi – eredeti Forma-1 – koncepcióhoz visszatérve kinyithatjuk majd a városokat és parkokat a versenyzők számára. Ennek kapcsán had jegyezzem meg, hogy szkeptikusabb vagyok mint az összes fentebb felsorolt innovációval kapcsolatban, mert ez most sem technikai, hanem logisztikai kérdés valójában és pusztán arról szól, hogy óriási teher minden város, lakókörnyezet vagy park számára, a versenyek alkalmával odalátogató több tíz vagy százezer ember és a szemét, zaj meg felfordulás ami ezzel jár.