1,2 millió halálos áldozatom van, ezzel az éves európai halálozások negyedik legnagyobb okozója vagyok és hozzájárulok a halálesetek 13%-ához. Ki vagyok? Pontosabban mi, hiszen a túlsúlyról van szó, amely az európai kontinensen már járványszerű méreteket öltött és hatalmas negatív hatással rendelkezik, gazdasági és társadalmi szinten. Elemzésünk.
Bonyolult, de annál fontosabb feladat, hogy beszéljünk a nem fertőző betegségekről, például daganat, szív-és érrendszeri megbetegedésekről vagy diabéteszről, hiszen a WHO adatai alapján globálisan a halálozások 90 százalékát okozzák. Ezen betegségeket illetően négy fő okot sorol fel az Egészségügyi Világszervezet: dohányzás, fizikai inaktivitás, alkoholfogyasztás, illetve egészségtelen étkezés. Azért nehéz ezekről beszélni, mert amennyire veszélyesek, annyira vannak elfogadottak, már-már romantizálták őket a kultúránkban. A legtermészetesebb dolog, hogy a péntek esti baráti találkozón megiszunk pár sört, hogy a diszkó melletti placcon elszívunk pár cigit, de egy nyári kerti parti is elképzelhetetlen zsírban tocsogó bordák, steakek vagy kolbászok nélkül.
Ugyanakkor ezekről a jelenségekről beszélni kell, különösen a túlsúlyról. Európában nincs olyan ország, ahol a lakosság kevesebb, mint fele túlsúlyos lenne, azaz a testtömeg-indexe ne haladná meg a 25 kg/m2-t. Feltűnő, hogy habár az Egyesült Királyság a második helyen áll a túlsúly rangsorában, az élbolyt főként a Mediterránium és Kelet-Európa jelenti. Málta a legelhízottabb európai ország, a társadalom 66,4%-a számít túlsúlyosnak, utána jön a már említett Egyesült Királyság 63,7%-kal, majd Andorra (63,7%), Görögország (62,3%), és Csehország (62,3%). Ahhoz, hogy újra olyan országhoz jussunk, ami nem a fentebb említett két régióból kerüljön ki, egészen a 9. helyig kell mennünk, ahol Írország áll a maga 60,6%-ával, amely még mindig elképesztő szán.
A legkevésbé kitett országok is megugorják az 50%-os lécet, a legalacsonyabb érték Moldovában van, ahol 51,8%-a elhízott a felnőtt társadalomnak, majd Bosznia-Hercegovina következik 53,3%-kal, a dobogó harmadik helyezettje pedig Ausztria, ahol ez a szám 54,3%.
Közép-Kelet-Európa a kontinens talán legpolarizáltabb régiója. A leginkább elhízott, és a legkevésbé elhízott országok is ide sorolandók. Csehország, Bulgária, Magyarország és Litvánia is szerepel a legelhízottabb országok 10-es listáján, amíg a 10 legkevésbé elhízottban szerepel Ausztria, Észtország, Szlovénia, Szlovákia, illetve Szerbia.
Látszik, hogy nem lehet egy ország jövedelméhez kötni a problémakört, azonban nem szabad elsiklani a tény felett, hogy az egyes országokon belül több olyan tényező van, amely befolyásolhatja az elhízás előfordulását. Legszembetűnőbb, hogy a férfiak alapvetően sokkal hajlamosabbak az elhízásra, mint a nők, de azt is kimutatták, hogy a fejlett országokban az alacsonyabb bevételűek, illetve kevésbé iskolázottak között arányosan több elhízott ember van.
Természetesen a túlsúly önmagában nem probléma, a velejáró további betegségek viszont problémát jelentenek: diabétesz, magas koleszterinszint, különböző fertőző betegségek könnyebb elkapása, akár rák. A túlsúly pedig bár nem fertőz, azaz személyhez között kór, azonban szükséges vele össztársadalmi szinten foglalkozni, mivel a túlsúlyosak nagy aránya társadalmilag nagyon drága, megterheli az államkasszát és ezzel hatással van egy ország gazdasági életére is.
A Világbank kutatásai alapján a betegségek és halálozások mellett a legnagyobb probléma a termelékenység visszaesése, a megnövekedett egészségügyi kiadások. Az elhízott emberek hamarabb mennek nyugdíjba és alapvetően az egészséges, produktív éveik csökkennek, ezekkel befolyásolva a társadalom hatékonyságát. Nehéz kiszámolni, hogy pontosan mennyibe is kerül egy társadalomnak a túlsúlyosok ellátása, de legtöbbször úgy számolják, hogy az egészségügyi költségeken felül beleszámítják a kiesett munkaórákat, valamint azokat a kiadásokat, amelyek az egészségügyi ellátáshoz közvetetten járulnak hozzá.
Bármennyire morbid, azt is beárazzák, hogy mennyibe kerül a társadalomnak, hogy a betegségei miatt túlsúlyos ember kevesebbet tud bejárni munkába, illetve még azt is, hogy korai halálesetek következtében mennyivel kevesebb évet dolgozik az illető. A különböző kutatások adatai itt eltérnek, de egy fejlett ország nagyjából az éves GDP-jének a két százalékától esik el, ez az USA esetében nagyjából 419 milliárd dollár, de a legkonzervatívabb becslések alapján is az Egyesült Államok évente 89 és 212 milliárd dollártól esik el az elhízás miatt. Összehasonlításképp, a világon lévő éhínség felszámolása évente nagyjából 45 milliárd dollárba kerülne. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági szempontokon túl családtagokról, embertársainkról beszélünk.
Azzal, hogy a szegényebb országok felzárkóznak, annak a veszélye is megnő, hogy a világon egyre nagyobb problémát fog okozni az elhízás. A COVID-19 pandémia alatt nőtt a túlsúlyosak száma, ami felveti a problémát, hogy a home office, illetve a globalizációval járó fizikailag egyre kevésbé aktív élet csak ronthat a helyzeten, arról nem is beszélve, hogy egy elöregedő társadalom kevésbé engedheti meg magának, hogy a munkavállalók egy széles rétege drasztikusan veszítsen hatékonyságából. Társadalmi struktúrák megváltoztatására, állami beavatkozásokra lenne szükség, hogy visszaszorítsuk az egyre inkább teret nyerő, széleskörű elhízást. Ez pedig Európában az egyik legnagyobb kihívás.
TASTE | Mizsei János – MÁK bisztró
Bükkfa rostokból és kávézaccból készült bögréket dob piacra a Kaffeeform
