Isteni selyemsálak, eszméletlen menő, ötletes mintákkal. A VYF Balázs Viola és Szécsi Tamás közös márkája. Régóta barátok, mindent megbeszélnek, klasszul megosztják a feladatokat; mindenki azt csinálja, amihez a leginkább ért. Zenékből, filmekből, emlékekből, érzésekből inspirálódnak. Konyhás néni koviubival, David Hockney-t idéző medence part, személytelen irodai folyosó ballonos ásványvízzel – egyszerűen mindegyiket akarod!
//TALÁLKOZÁS//
Viola: Tomi az öcsém osztálytársa volt, Szegeden a Jate klub előtt egy nyári reggelen találkoztunk először, épp egy családi reggeliről mesélt, amin én hahotáztam – rögtön összehaveroltunk. Ekkor másodéves voltam a MOME-n, majd amikor Tomi is arra vette az irányt, és előkészítőre járt Pestre, hétvégenként nálunk aludt.
Tomi: Amint Viola is említette, az öccsével, Andrissal osztálytársak voltunk a gimiben, ott kötöttünk barátságot, majd megismertem Violát is, aki nagyban befolyásolta a pályaválasztásomat. Mindig is csodáltam, amit csinál, saját magam is érdeklődtem a művészetek iránt, de nagyon távolinak éreztem. Ezután jött az elhatározás, hogy felvételizek, harmadjára fel is vettek, akkorra már dédelgettük a közös brand gondolatát, emellett két munkahelyen dolgoztam párhuzamosan, így sajnos nem tudtam befejezni, a harmadik szemeszter után otthagytam az egyetemet.
//ALKOTÁS: EGYÜTT VAGY KÜLÖN//
Viola: Közös projekteket viszünk, a barátságon kívül a sálak kötnek össze minket, amelyeknél az első lépés mindig az, hogy megbeszéljük, mi legyen a téma, ki hogyan képzeli el. Ezek a beszélgetések általában valamelyikőnk konyhájában vagy kávézóban zajlanak, később gyakran külön dolgozunk, online tartjuk a kapcsolatot. Tomi csinálja az üzleti részt, én a gyártásra való előkészítést. Jó, ha rögtön meg tudom kérdezni Tomit, hogy mit gondol a meló aktuális állapotáról, és azonnal meg tudjuk beszélni, vagy együtt agyalni, próbálgatni, de azért szeretek egyedül is dolgozni otthon, amikor már tudom, hogy merre kell haladni.
Mindkettőnknek van főállása, leginkább esténként és hétvégenként tudunk a sálakkal foglalkozni. Azért is választottuk ezt a terméket és hozzá a technikát (digitális tervezés és nyomás), hogy ne kelljen hozzá külön műhelyet fenntartanunk. Én teljesen mobil vagyok, egy táskában elfér az irodám, de otthon azért mindig egy kicsit kényelmesebb.
Tomi: Viola profi mintatervező, illetve jól ismeri a gyártástechnológiákat. Nekem a feladatom, hogy az irányokat, témát, stílust kijelöljem és egyfajta art directorként végigkísérjem a tervezés folyamatát, jelezzem, ha valami nem tetszik, figyeljem a trendeket és lebonyolítsam a gyártást. Emellett minden pénzügyi, marketing, kapcsolattartói és PR feladatot is én csinálok. Szeretném, ha Viola azokat a munkafolyamatokat végezné, amikhez leginkább ért és a legjobban szeret. Szerintem remekül kiegészítjük egymást. Szeretünk csapatban dolgozni.
//INSPIRÁCIÓ//
Viola: Sokat beszélgetünk, napi kapcsolatban vagyunk. Mindenféle dolgot átdobunk egymásnak, ha épp tetszik valami. Zene, film, kép, bármi. Tomiban a nyitottságot csodálom, rengeteg érdekes embert ismertem meg általa, ez mindenképpen inspiráló. Ja és elég hasonló a humorérzékünk!
Tomi: Az inspirációnk alapjául a minket ért benyomások, érzetek, emlékek szolgálnak, ahogy Viola is említette. Alapjaiban itt is megvan a konszenzus, mindig elmondom neki, ha valamit én nem érzek, ha pedig nagyon nem jutunk közös nevezőre, megkérdezünk másokat is, de eddig mindig sikerült az arany közepet eltalálnunk.
//ELISMERÉS VAGY KRITIKA//
Viola: Ha Tominak tetszik valami, azonnal tömören rávágja. Ha nem, azt egy kicsit finomabban, de megmondja. Általában csak annyit, hogy például nem igazán érzi, hogy jó lenne az a forma, stílus, akármi. Ez visszafelé is így van, azt hiszem. Ha pedig valamiben nem jutunk egyezségre, megkérdezünk másokat. Nagyon fontos, hogy mindketten szeressük a végleges mintákat.
//(KÖZÖS) ÁLOM//
Viola: A közös azt hiszem az, hogy kicsit többet tudjunk a márkával foglalkozni, sikerüljön egy szintet ugornunk, többet csinálnunk. Ja, és évek óta tervezzük, hogy elmegyünk együtt nyaralni Costanzába.
Tomi: Nem titkolt szándékunk többet és jobbat csinálni, azonban be kellett látnom, hogy önerő híján marad a kemény munka, marad a főállás és ahogy a lehetőségek engedik, fejlesztünk folyamatosan, de ennek rengeteg gátja van ma Magyarországon. A printeket Olaszországban végzik, a kivitelezés és tervezést Magyarországon. Sajnos, az a technológia, amit használunk, nagyon kevés országban érhető el és elég drága. Emellett nem egyszerű itthon vállalkozni sem. Nehéz célzott támogatásokhoz jutni, ezt az iparágat is elérte a munkaerőhiány, a költségek folyamatosan nőnek, de ennek ellenére bizakodóak vagyunk, mert az emberek szeretik a terméket, elégedettek a minőséggel.
Ha nem szakmai szempontból közelítjük meg a közös álmot, akkor a constanzai nyaralás valóban egy dédelgetett álom.
Azt hiszem, mind a ketten szeretnénk ebből egy akkora brandet csinálni, ami nem csak nekünk ad munkát, hanem másoknak is. Ezért szélesítjük ki a brand profilt és vállalunk megrendeléseket nagyobb cégektől, több ilyen futó projekt is van, amit hamarosan megismerhet a nagyközönség is. Van köztük amerikai szállodalánc, étterem, de légitársaságtól is kaptunk már megkeresést, továbbá kollaborálunk egy svájci stúdióval is. Ezért sem jelentkeztünk az utóbbi időben, mert a háttérben sok dolog van folyamatban, amiket még nem hozhatunk nyilvánosságra.
//KEDVENC KÖZÖS SZTORI//
Viola: Elég sok van. Nem tudnám az összeset felsorolni. Elsőként nekem egy pillanatkép ugrik be, amikor egy rózsaszín bicikli hátsó ülésén viszem Tomit hajnalban a Rákóczin.
//BALÁZS VIOLA//
Kisteleken született, a családja azóta is itt él, ahová gyakran jár vissza, ők kertészmérnökök, egy gazdaságot üzemeltetnek. Művészeti gimnáziumba járt Szegeden és a tanárképzőt is elkezdte. 2007-ben kezdett tanulni a MOME textil szakán, idén diplomázott. Alapvetően a mintatervezés a szakterülete, ezzel szeret leginkább foglalkozni, de a szabászatban is van tapasztalata.
//SZÉCSI TAMÁS//
Szegeden született, Violát ott ismerte meg, azóta az egyik legjobb barátja. A gimnáziumi éveit itt töltötte, eleinte úgy gondolta, jogi vagy politikai pályára szeretne menni. Amikor elkezdte felvállalni magát és megérezni a szabadság ízét, akkor döntötte el, hogy azzal fog foglalkozni, ami igazán érdekli. Ekkor még nem tudta, hogy a divat pontosan mely területe lesz ez, aztán felvételizett a MOME textil szakára, ahová harmadjára vették fel. Leginkább a mintatervezés érdekli, de szeretne bőrrel is foglalkozni. Az elmúlt pár évben belevágott egy vállalkozás pénzügyi stratégiájának megtervezésébe és igyekszik képezni is magát ezen a területen. Sosem gondolta volna, hogy valaha ebben örömét leli majd, de jelenleg ez tölti ki az ideje legnagyobb részét, amit nem a civil munkában tölt, ami amúgy a vendéglátás.
Ebben a cikksorozatunkban minden hónapban szívünknek kedves, általunk nagyra becsült művészpárokat – házaspárokat, illetve alkotópárosokat – kérdezünk mindig ugyanarról a hat témáról. Fotók: Födémesi Csaba