A MOME-n találkoztak. Mindketten grafikusok. Éltek Németországban, nemrég Ausztriába költöztek. Egy nő, egy férfi és egy bébi. Bár Lenka és Ádám a hétköznapi munkát külön végzik, gyakran találnak ki közös projekteket, melyekben egymást erősítve dolgoznak. Inspirációs forrásaik a közös utazások, amelyekből klassz könyveket, fanzine-okat készítenek.
//TALÁLKOZÁS//
Lenka és Ádám: A MOME tervezőgrafika mesterképzésén voltunk osztálytársak 2010-től 2012-ig. Már a tanulás közben nagyon jó barátság alakult ki köztünk, ami a diploma után teljesedett ki szerelemmé.
//ALKOTÁS: EGYÜTT VAGY KÜLÖN//
Lenka: Egy ügynökségnél vagyok grafikus és csapatvezető helyettes, de most a legnagyszabásúbb közös projektünkkel foglalkozom a nap 24 órájában otthon: 5 hónapja született meg a kisfiúnk, Lauri. A munka mellett az utazásainkról készítek magazinokat, fanzine-okat és könyveket. Ezek általában nem csak saját tervezésűek, de én is fűzöm őket. Egyetem előtt a Kisképző Könyvműves szakán tanultam. A kiadványokhoz szívesen készítek kalligráfiákat a legkülönfélébb eszközökkel, kedvencem a vágott hegyű toll.
Ádám: Betűtervezőként dolgozom a kis stúdiómban, a lakásunktól kb. 200 méterre. Az elmúlt pár évben több arculati betűtípus került ki a kezeim közül, melyek mellett a saját „digitális betűöntödémmel“ foglalkozom. Ez egy webshop, ahol különféle betűtípusok érhetőek el bárki számára. Lenka több kiadványában is általam készített fontokat használ. Egyik legkedvesebb közös projektünk a baszkföldi fotó-könyv, melyhez külön betűkészletet készítettem, utazásunk során látott tipográfiákból inspirálódva. A betűk mellett én is szívesen tervezek könyveket, az elmúlt pár évben több általam készített kiadvány is megjelent.
Szerencsések vagyunk, hogy meg tudjuk beszélni a szakmai dolgokat. Figyelünk rá, hogy sok időt töltsünk együtt, amikor nem dolgozunk, nem bámuljuk a monitort, hanem egymásra koncentrálunk. Persze sokat beszélünk grafikáról, könyvtervezésről és tipográfiáról, de ezt nem munkának tekintjük, ez az életünk, a mindennapjaink része.
//INSPIRÁCIÓ//
Lenka: Szeretem, hogy Ádám minden munkáját egy analóg ötlet alapozza meg, a projektjeit papíron kezdi, a látott dolgokból merít ötletet. Szeretem, hogy nem csicsáz túl semmit, de mégis van valami ötlet, csavar a munkáiban. Valamint az is nagyon klassz, ahogyan tanít, magyarázza a dolgokat a diákjainak.
Ádám: Szeretem Lenka munkáiban, hogy sokáig gondolkodik rajtuk, hogy minden részlet jó legyen, és amikor könyvkötésre kerül a sor, igen pontosan, odafigyelve, alaposan dolgozik. Amikor egy projektbe beleragadok, vagy épp elhanyagolom, Lenka mindig tud valami jó érvet, hogy miért kellene befejezni. Inspirál, hogy meggondoltan és eltéríthetetlenül halad előre minden területen a cél felé. Legpéldaértékűbb számomra a rendkívüli szorgalma.
Közös inspiráció forrásaink az utazásaink. Minden évben különféle helyekre utazunk el, külföldön és Magyarországon is vannak kedvenceink. Hágába minden évben minimum egyszer elrepülünk. Nagyon szeretjük a holland életet, a gondolkodásukat, azt, hogy mindent áthat a design, a kreativitás. Spanyolországban is többször jártunk már, egészen más érzéseket hozunk haza onnan, mindig kicsit fellazítjuk az amúgy néha merev hozzáállásunkat. Kedvenc hazai helyünk Kővágóörs és a Balaton-Felvidék, ide is minden évben elutazunk feltöltődni, a barátainkkal nagyokat, éjszakába nyúlóan beszélgetni.
//ELISMERÉS VAGY KRITIKA//
Lenka és Ádám: Őszintén kikérjük egymás véleményét. Semmi körítés, csak tisztán. Általában azok a betűtípusok lesznek sikeresek, amik Lenkának elsőre nem tetszenek (mosolyognak). Amikor Ádám bármit megrajzol, de tényleg bármit, egyből elküldi Lenkának üzenetben. Szereti, hogy Lenka mindig megmondja a véleményét, nem csomagolja be, egyből rávágja, amit gondol.
//(KÖZÖS) ÁLOM//
Lenka és Ádám: Nagy álmunk egy közös analóg stúdió, könyvkötő felszereléssel, hagyományos nyomtatási lehetőségekkel, ahol Lenka profi felszereléssel valósíthatja meg könyv formába öntött álmait, Ádám fabetűket és geometriai formákat nyomtathat. Egy hely, ahol mindketten kiélhetjük a szakma iránti szeretetünket és elszakadhatunk a számítógéptől.
//KEDVENC KÖZÖS SZTORI//
Lenka és Ádám: A MOME-n nagyon jó barátság alakult ki az osztályban Bárdy Annával, Hangyás Gergővel és Birinyi Tamással. A ebédszünetek utáni üres időt gyakran Tomival és Gergővel a kollégium tévészobájában töltöttük kávézással, ejtőzéssel és néha házifeladat készítéssel. Egy nap a kalligráfia órára készültünk, nagy papírokra rajzoltunk ecsetekkel, mikor egyszer csak Lenka bement a szobájába, hogy hozzon egy puha ecsetet, melyet a tanárnő ajánlott neki. Ádám kihasználva az alkalmat – csak, hogy megviccelje Lenkát – rá akarta írni németül a papírjára, hogy „Weiche Bürste“ (puha ecset). Mivel Lenka német anyanyelvű, jó ötletnek indult. A felirathoz Ádám aztán a Google Translate-et hívta segítségül, de mivel nagyon kellett sietnie, félreolvasta a szöveget és sikerült „Weiche Brüste“-t írnia, ami magyarul annyit tesz, hogy puha mellek. Mikor Lenka visszaért, Ádám büszkén mutatta a gyönyörű kalligráfiát, de Lenka csak zavarba jött, elpirult, aztán mikor kiderült a félrefordítás, nagy röhögős térdcsapkodásba fulladt az akció. Mellesleg a Bürste kefét jelent és nem is ecsetet. Köszi, Google!
Fotó: Födémesi Csaba
//Katyi-Narr Vanessa Lenka//
„A Kisképző Könyvművész szakán tanultam, majd a MOME Typo tanfolyamát végeztem el, miközben az ELTE német nemzetiségi szakára jártam. Ezután mentem vissza a MOME-ra a tervezőgrafika mesterképzésre. Itt találkoztunk Ádámmal. A mester után Ádám egy évet tanult Hágában, én közben gyakornoki állást kaptam egy düsseldorfi reklámügynökségnél, így csak 3 órányira laktunk egymástól. Aztán már együtt költöztünk Münchenbe, ahol egy könyvborítókat tervező stúdióban dolgoztam másfél évet. Ezt követően kerültünk Grazba, ahol először egy gourmet magazinnál voltam designer. Nagyjából 2,5 éve erősítem a Styria Media Design-t, a legnagyobb helyi médiavállalat saját ügynökségét, csapatvezető helyettesként és grafikusként. Augusztus óta kisfiúnkkal, Laurival élvezem otthon az anyaságot.”
//Katyi Ádám//
„Az alapképzést az első soproni grafikus osztályban kezdtem az Alkalmazott Művészeti Intézetben, ahol a szakma legjavát és a tipográfia szeretetét sajátítottam igen kiváló tanáraimtól. Ezt követően a MOME tervezőgrafikus mesterképzését végeztem el, ahol megismertem Lenkát. Majd a hágai Type and Media Masteren tanultam a betűtervezés minden részletét, 2013-ban szereztem meg a diplomám. Ettől kezdve szabadúszó grafikusként és betűtervezőként dolgozom. Hungarumlaut néven alapítottam tipográfiai fókuszú stúdiót, az egyedi és kereskedelmi betűtípusok készítése mellett könyveket, arculatokat is tervezek.”
Ebben a cikksorozatunkban időről időre szívünknek kedves, általunk nagyra becsült művészpárokat – házaspárokat, illetve alkotópárosokat – kérdezünk mindig ugyanarról a hat témáról.