Ha feltennénk a kérdést, hogy hol készülnek a Red Bull jellegzetes reklámfilmjei, tízből kilenc ember valószínűleg egy híres külföldi stúdióra tippelne. Ők mind tévednének. A világmárka kisfilmjeit ugyanis a kilencvenes évek óta egy pécsi animációs műhely maroknyi csapata kelti életre. A film összes képkockáját kézzel rajzolják és festik, mind a mai napig. Íme a The Cartoon Garage!
A cikk nyomtatásban a Hype&Hyper 2022/1. számában jelent meg.
Fotók: Mohai Balázs
Mielőtt még Pécs felé vennénk az irányt, maradjunk egy kicsit Budapesten. 2021 őszén új „lakók” érkeztek a nyolcadik kerületbe: az egykor Mézes Mackó bisztrónak otthont adó üzlethelyiségbe egy reklámügynökség, a Kastner budapesti csapata költözött. Az ajtóra azonban az „Agency” helyett a „Kommunity” felirat került, nem véletlenül – kávézó, közösségi- és munkatér, galéria kapott helyet a falak között.
„Az ügynökségi működést új alapokra kell helyezni, és a régi, zárt világ helyett nézzük meg, hogyan lehetünk minden értelemben nyitottak. Nem kell mindent olyan komolyan venni, inkább alkossunk olyan dolgokat, amire az emberek felkapják a fejüket. Voltaképp azt hiszem, ez az ügynökség krédója is” – fogalmazott egy korábbi interjúban Tóth Andrea, a Kastner Budapest kreatív igazgatója és ügyvezetője. Andi akkor épp arról beszélt, igenis nagy vállalás volt a részükről, hogy az elefántcsonttorony izoláltsága helyett a nyüzsgő utcafrontot választották, és szélesre tárták az ügynökség kapuját a nagyközönség előtt.
Ez a lendület és vagányság úgy tűnik, „szakmai ártalom”, legalábbis a Kastner-hálózaton belül egészen biztosan, hiszen Los Angeles-i fiókjukban veterán autószalon, madridi irodájukban pedig ötcsillagos borbélyszalon működik. Az ügynökség alapítója, Johannes Kastner is keresi a különleges helyzeteket, és igazi „rock and roll” kreatívként örömmel vág bele olyan projektekbe, amik felkavarják maguk körül az állóvizet. Mindezek fényében talán nem meglepő, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a Red Bull ügynökségeként a Kastner elsőként a magyar fővárost vette a nyakába, hogy megtalálja azt a kreatív csapatot, akik életet lehelhetnek az energiaital-gyártó vállalat filmjeibe. Kis kitérővel ugyan, de Johannes Kastner és a Red Bull alapítója, Dietrich Mateschitz meg is találták a megfelelő gárdát.
Üveges Red Bull a Pannónia Filmstúdió folyosóján
„A magyarok mindig is híresek voltak rajzoló és animációs tehetségükről. Miután megszületett az ötlet, hogy a Red Bullnak legyenek rajzfilmesek a reklámjai, felvettük a kapcsolatot az akkori állami filmes központtal. Ez nagyjából a magyar rendszerváltás idején történt. Így találkoztunk Tiborral, akinek a pécsi stúdiója akkoriban gyakorlatilag az állami stúdiótól függött – a papírt és egyéb rajzkellékeket is Budapestről szerezték. Mivel jól ment a közös munka, biztattam, hogy kezdjen saját vállalkozásba” – emlékezik vissza Johannes Kastner, az ügynökség alapítója.
Sajnos a történet másik főszereplőjét, Hernádi Tibort már nem tudjuk megkérdezni, ő hogyan emlékszik vissza a történtekre (a több díjnyertes animációs filmet is jegyző rendező 2012-ben hunyt el). Szerencsére a jelenlegi csapatban akadnak „régi motorosok”, akik ismerik az azóta legendássá vált találkozás történetét. Takács Erzsébet így emlékszik vissza: „Mateschitz úr és Kastner úr megjelentek Budapesten, a Pannónia Filmstúdióban, az akkor még üveges Red Bullal. Volt már egy grafikájuk, amit az osztrák Horst Sambo tervezett nekik. A rendezők épp el voltak foglalva a saját filmjükkel, így Kastneréket Hernádihoz irányították. Az ő grafikái nagyon közel álltak a Red Bull-os stílushoz, ezért megbízták az első reklámfilm elkészítésével. Tibor úgy döntött, hogy ezt a pécsi csapattal valósítaná meg.”
A pécsi műteremtől a „mulatságos filmig” (és tovább)
A pécsi műterem a magyar rajzfilm „alma matere”, a Pannónia köpönyegéből bújt elő: 1979-ben már a filmstúdió VIII. Műtermeként tartották számon, vezetője Schenk János volt, akit 1981-ben dr. Kun László követett. Hernádi Tibor, akire a mostani stúdió munkatársai jó szívvel emlékeznek vissza, 1988-ban vette át a műhely vezetését.
Hernádi érettségi után került a Pannóniához, ahol a „János vitéz”-ben kezdett el dolgozni, példaképe és mestere Jankovics Marcell volt. És hogy hogyan is került Pécsre? „A nyolcvanas évek elején az egyik Zágrábi Fesztiválon együtt voltam Kun Lacival, aki felvetette, hogy Rofusszal (Rofusz Ferenc, Oscar-díjas animációs rendező – a szerk.) nem járnánk-e le Pécsre időnként az ottani nagyon tehetséges, ámde tapasztalatlan kollégákat instruálni. Nekem tetszett a dolog, és így ismerkedtem meg a VIII. Műteremmel. Nagyon nyitott és kedves társaság volt, szerettem velük lenni” – olvashatjuk Hernádi visszaemlékezéseit. (Dizseri Eszter: Kockáról kockára. A magyar animáció krónikája 1948-1998. Balassi Kiadó, 1999) Rofusz később Németországban folytatta karrierjét, Hernádi pedig vezette a 30-40 fős – lelkes rajzolókból és kitűnő képzőművészekből álló – csapatot, amely 1991-től Funny Film Kft. néven működött tovább.
„A döntés, hogy a Red Bull filmek kézzel készüljenek, nagyban Tibor és csapata tehetségének volt köszönhető. Az általuk készített mozdulatok annyira emberiek voltak. Sok számítógéppel készült filmben az emberszerű részletek elmaradnak – a gépen dolgozók nem tudják úgy létrehozni, hiszen a legtöbbjük sosem tanult kézzel rajzolni. A kézi rajz adja a mai napig a Red Bull reklámjainak megkülönböztető erejét, ami végülis a reklám feladata: egyedinek lenni, kilógni a tömegből” – meséli a reklámügynökség alapítója.
A Johannes Kastnerrel való találkozás új lendületet hozott a stúdió életébe: 1996-ban már negyven filmet készítettek a Red Bull megrendelésére, sőt Kastner maga is beajánlotta Hernádiék csapatát más (főképp német) cégekhez, így aztán a kilencvenes évek végére 40-50 fősre bővülhetett a csapat. Hernádi 2012-es halálát követően azonban felvetődött a kérdés: „hogyan tovább?”.
Nők a „rajzfilmgarázsban”
Kastner bizalmat szavazott a létszámban addigra kissé megcsappant csapat oszlopos tagjainak. Köztük volt Szilber Éva, aki tolmácsként segédkezett a stúdióban (jelenleg a The Cartoon Garage Kft. ügyvezetője), Bulyáki Mónika művészeti vezető, aki kifestőként kezdte a pályafutását még a Pannóniánál, majd később, Hernáditól tanulta el a szakma csínját-bínját, illetve a már említett Takács Erzsébet is, aki a stúdió gyártásvezetője – ő 1980-ban, a Zsolnay gyárból mint porcelánfestő került ide.
„Kastner úr arra volt kíváncsi, hogy mi így hárman le tudunk-e vezényelni egy filmet. Bizonyítanunk kellett, hogy alkalmasak vagyunk a feladatra. Persze, nagy volt a kétségbeesés” – emlékezik vissza Mónika, vagy ahogy a kollégák hívják, Monyó. „Egy induló reklámötlethez kellett figurákat terveznünk Monyó vezényletével, s a feladatot végül sikerrel teljesítettük” – mondja Erzsébet, akit mindenki csak Bözsinek szólít. „A szervezet korábban a Pannónia mintájára működött, ebből kellett új alapokra helyezni a vállalkozást. 2012 decemberében Kastner úr úgy döntött, hogy hajlandó belevágni az új cég megalapításába, ha elvállalom a cég vezetését. Így indult el 2013 áprilisában a The Cartoon Garage Kft.” – teszi hozzá Éva. Most tizenhárman dolgoznak itt (három vezető, egy operatőr, négy tervező-animátor, négy kulcsfázis rajzoló, egy kifestő), többségében nők.
Hogy készül a rajzfilm?
A kilencvenes évek elején csak pár reklámmal indultak, mostanra pedig már 130 filmnél járnak, ami adásba is került (jópár reklám a fiókban maradt). És mindegyik egytől egyig hagyományos rajzanimációval készül, ceruzával és vízfestékkel, papírra. Egyedül a folyamat legvégén kerül képbe a digitális technika, amikor az elkészült rajzokat az operatőr beszkenneli, „összeilleszti”, és megtörténik a varázslat.
Egy 15-20 másodperces reklám, két szereplővel nagyjából öt hét alatt készül el: ebből három-négy hét az animáció elkészítése, a kihúzás és kifestés pedig hét munkanap – erre persze, rá kell számolni az ügynökséggel és a Red Bullal történő egyeztetéseket, módosításokat.
„Volt egy filmünk, amiből már a kilencedik verziót rajzoltuk meg, de négyet biztosan ki is festettünk belőle – a Red Bull csak nem tudott dűlőre jutni. Mateschitz úr úgy döntött, hogy leül és végignézi az összeset. Amikor a negyedik változathoz ért, belépett a terembe egy híres sportoló, meglátta a filmet és elnevette magát. Mateschitz úr csodálkozva ránézett és azt kérdezte: »Neked ez tetszik?« Így dőlt el, hogy melyik legyen” – meséli Bözsi a sokuk számára emlékezetes esetet, a „Superhero” reklám kapcsán.
És hogy hogyan is lesz a kreatív ötletből sugározható reklámfilm? A Kastner reklámügynökség globális csapata együtt ötletel – ebben mindegyik iroda, így a budapesti Kastner kreatívjai is részt vesznek. Majd a Mateschitz és Kastner által jóváhagyott tervekből forgatókönyv készül. Ennek mentén első lépésben megszületik a hanganyag német nyelven, egy bécsi szinkronstúdióban (a hang azért is fontos, mert a karakterek szájmozgását majd ehhez igazítják). A forgatókönyv és a hangfelvétel alapján aztán munkához látnak a pécsiek, legelőször is Monyó, aki megtervezi a figurákat, meghatározza a színpalettát, s az így elkészült látványterv az ügyfél elé kerül. Jóváhagyást követően készül el a képes forgatókönyv, ha az is zöld utat kap, az animátorok következnek. Ha a line test, vagyis a mozgásban megmutatott látvány is tetszik a megrendelőnek, kezdődhet a kihúzás és a kifestés.
Arra a kérdésre, vajon bele lehet-e unni a rajzfilmkészítésbe, a sokszor végeláthatatlannak és akár monotonnak tűnő munkába, Bözsi és Monyó is egyöntetűen nemmel felel. Nekik minden egyes film új kihívást jelent. „Tibornak volt egy mondása: »Nemcsak mozgatni kell, de életre is kell kelteni«.”– mondja Monyó. Mivel a The Cartoon Garage nemcsak a magyar, de globális szinten az összes Red Bull-filmért is felel, ezért egy-egy projekt zárásakor több változat is készül. Ugyanúgy a pécsiek készítik a különféle nyelvű feliratokat is az egyes jelenetekhez, illetve van, hogy „le kell cserélniük” a szereplőket, vagy változtatni kell a ruházatukon, bőrszínükön, attól függően, mely országban vetítik majd a reklámot.
A Red Bull reklámfilmek evolúciója
És hogy hogyan formálódott az elmúlt harminc évben a reklámok vizuális világa? „Kezdetben lényegesen egyszerűbbek voltak a figurák is, a történetek is. Nem voltak kidolgozott hátterek, sőt tulajdonképpen csak két szereplő volt, háttér nélkül. A film a szövegpoénokra, a dialógusra épült, a figurákat egyszerű mozgásokkal keltették életre” – meséli Monyó.
„A kifestés stílusa is változott. Régen szűkebb színpalettával dolgoztunk, és nem volt baj, ha a kifestés nem tökéletesre sikeredett – megvolt annak is a maga bája. A kézirajz jellegéből fakadóan ez még jól is állt a filmnek. Ez adott egyfajta vibrálást az egésznek” – mondja Bözsi.
Ami pedig a stílust illeti… Ahogy Monyó fogalmaz, neki a „gügyeség tökéletessége” tetszett meg a Red Bull-reklámokban, a nagy orrok és a „V” szemek. „Ránéztél egy figurára és az már önmagában megmosolyogtató volt” – mondja. Bözsi a „Sziszifusz” reklám nagy orrú tündérkéjére emlékezik vissza nevetve. Ezen a ponton mi is felidézzük a régebbi tévéreklámokat, és valóban: előbb tudjuk felidézni a kevésbé kifinomult karaktereket (Drakulát, Frankensteint például), akik esetlenségükkel, szerethető rútságukkal lopták be magukat a szívünkbe. És persze, fülünkben cseng a híres szlogen: „A Red Bull szááárnyakat ad.”
Kastner Budapest | Web
Kastner Kommunity | Web | Facebook | Instagram
Inkább nyomtatott formában olvasnál? Most megrendelheted a Hype&Hyper magazin harmadik számát a Store oldalunkról!
Folytatódik a Beszélő építészet, a Bánáti + Hartvig Építész Iroda podcastja
Megnyitja kapuit Budapest új ékszerműhelye és műterme, az Atelier Fruzsi Fekete
