A koncepciók és látványtervek világai olyan utópiák amelyeket azért készítünk, hogy minden egyes embert aki valahogy kapcsolatba kerül tervünkkel arra sarkalljunk, hogy ebben az általunk kialakított világban akarjon élni. Legyen az egy jövőbeni felhasználó, egy mérnök a gyártó cégtől vagy akár csak a rajzasztal felett görnyedő saját gyermeki énünk, ezek a világok képesek beszippantani, magával ragadni az embert és kiköpni úgy, hogy az akár vadi új, de mindezek hatására már egy nap után megszokottnak nevezhető tárgyunk ósdi, idejét múlt dolognak tűnhet. Ezek az utópiák persze pont olyanok, mint a társadalmak és közösségek utópisztikus víziói: a legritkább esetben valósulnak meg a terveknek megfelelően, és ha mégis így lesz akkor sem fogunk érte úgy lelkesedni érte egy nagyon fontos ok miatt: mert az már a valóság lesz, és ott ugye minden nagyon más.
Éppen ezért is most iszonyatosan lelkesítő ez a szép és letisztult metró koncepció. Az egészen egyszerű, szinte észrevétlenül körénk simuló belső tereket sikerült egy olyan már-már agresszív és futurisztikus orr mögé helyezni, amely az állomásra gördülve mindenkit olyan érzéssel tölthet el, mint ha valami sokkal jobb világ sokkal jobb részei lennénk. Aztán irány az excel mögé.
A Priestmangoode tervei szerint a 2020-as évektől kezdődően négy évtizeden át ez a koncepció jelentené a londoni metrózás alapját. Amúgy az egész terv most még nem hordoz magában túl sok extrát: az egy légterű megoldás, a vezető nélküli működés, a led világítás az ajtók státuszának megfelelő színekkel és a WiFi a fedélzeten bár nagyon előnyösek, de nem nevezném forradalmi újításoknak. További részletek és interjú a tervezőkkel itt!
Nézzétek!