Kedd este nyílt meg Botos Balázs kiállítása a FISE Galériában. A megnyitón a HYPE szerkesztősége is ott volt: szemrevételeztük kedvenc – ezúttal fehér, fekete és kék színekben pompázó – fánkgyűrűinket és üdvözöltük az új Rocky Vase kollekció karakteres darabjait. Úgy döntöttünk, hogy elhozzuk Nektek Novák Piroska design- és művészetteoretikus megnyitó beszédét, hogy Ti se maradjatok ki a jóból. Ez következik most.
Botos Balázs tárgyai első ránézésre porcelánból készült, finom és kedves apróságok, látszólag könnyed műfajokból. Erre a nézetre erősít rá a kiállítás arculata, hívogató eper- és vaníliafagylalt árnyalataival. Kézenfekvő volna, tehát, ha Boris Vian fahéj illatú rózsaszín felhője[i] vagy a cukorkaszínekben pompázó, mázakkal bevont fánk-hasonlat mentén mutatnám be a tárlat darabjait. Ám most nem ezen a korábbi, „porcenyalánkságokkal” szegélyezett úton fogunk haladni. Az alkotó szándéka ugyanis a jelen kiállítással – korrelálva annak választott címével Pure Selection –, hogy a letisztult tervezői gondolatok és azok precízen kivitelezett megvalósulásai kapjanak hangsúlyt.
Másodjára is meg kell, hát néznünk Balázs munkáit, jó alaposan, hogy meglássuk: sajátos, felismerhető humoruk, beléjük oltott játékosságuk, azért működik, mert tudatos, következetesen végigvitt tervezés, és technikailag pontos kivitelezés eredményei. Úgy tapasztalom, hogy mostanában különösen fontos ez a második tárgyszemle, hiszen szerencsére, egyre több alkotó választja ezt az ősi anyagot, a kerámiát, nem csupán az alkalmazott, hanem az autonóm, képzőművészeti területekről is. Mégis, hogyan lehet megkülönböztetni a számos új keramikus és hangzatos márka között a valóban jókat, a jó és használható tárgyakat?
A válasz, szerintem az autopszia, vagyis a saját érzékszerveinkkel történő percepció módszere. Ne csupán nulldimenziós, digitális képek alapján ítéljünk meg háromdimenziós tárgyakat, nézzük meg azokat élőben, tapintsuk, fogjuk meg, érezzük az anyagot, próbáljuk ki! Így kevesebb az esélye annak, hogy elvakítanak a social media felületeken burjánzó agyonfilterezett, szépelgő tárgyfotók, a fatüzeléses égetési effektek vagy épp a színes katalógusmázak csillogása mögé bújtatott deformitások, a hiba esztétikája, meg a jól csengő wabi-sabi, kintsugi, az egyedinek és megismételhetetlennek beállított repedések aranyozással elfedve, művi gesztusfestés matricás dekorral, papírmasé-hatású, elkoptatott pop-art gegek.
Botos Balázs különleges tárgyvilága kiállja az autopszia próbáját. Okos designer, aki réspiacokat keresve, olyan műfajokban alkot, ahol újat és nem mindennapit tud mutatni. Ékszerek, gyűrűk, medálok, késélezők – porcelánból? Meghökkentő anyagválasztás ezekre a tárgytípusokra, mégis működőképes: a gyakorlati-használati funkció ellátásának alapkövetelménye mellett, a tárgyak reprezentációs és kommunikációs funkciója is szignifikáns, sőt, unikális tervezői attitűdöt mutat. Balázs munkáiban egyaránt jelen van a Sopronban végzett, konstruktív designer, és a képességeit Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban türelemmel és alázattal fejlesztő keramikus. Az elsőre kiváló példa – egyben egyik személyes favoritom – a Stúdió számára tervezett, és annak nevét viselő, lapra szerelt, rétegelt lemez elemekből mechanikusan, vagyis ragasztóanyagok használata nélkül összeépíthető műtárgyasztal, valamint a szintén elemekből építkező, unisex plexi-gyűrű kollekció. Utóbbiakra pedig, szinte az összes kerámia anyagú termék felsorolható, amely Balázs kézműves műhelyéből kikerült. Az imént terméknek neveztem Balázs munkáit, ő is így hívja őket, joggal. Hiszen az igényfelméréstől kezdve, a formatervezésen és a minőségi kivitelezésen át, egészen a frappáns névadásig, nem is elemezve külön a menedzselést – minden következetesen megtervezett. Ki ne vágyna egy olyan masszájában színezett, kipattanó virágbimbókat formázó porcelángyűrűre, amelynek a neve egy szójáték? SpRings – ez a rafinéria és ötletesség még a szigorú designteoretikust is meggyőzte!
A designer-keramikus, keramikus-designer gyümölcsöző kooperációja mellett, kiemelném még a szokatlan anyag- és faktúratársításokat is, amelyeket Balázs gyakran alkalmaz. Jó példa erre a Rubber váza, ahol az egykor fehér aranyként számon tartott porcelánt, használt gumiabronccsal kombinálta. Valamint az itt debütáló Rocky vázacsalád, amelynek klasszikus sziluettjein a szabályos és szabálytalan, a sima és rusztikus formák, faktúrák között teremtett harmóniát. A szokatlan, a meghökkentő, a szavakkal nem mindig kifejezhető valami, a csavar, a fricska, a blikkfang, a je-ne-sais-quoi vagyis a „tudomisénmi” esztétikai fogalma adja Botos Balázs tárgyainak tiszta, ezért szerethető esszenciáját.
Számomra, aki múzeumban dolgozom, mindig pozitívum, ha a kortárs tárgyakban megláthatom a régit. Balázs munkái számos kerámia- és porcelántörténeti előzményt villantanak fel előttem. A Donut gyűrűk a fajanszból és porcelánból készült, élethűen mintázott, étvágygerjesztő asztaldíszként funkcionáló naturáliákat. A késélezők meglepő funkcionalitása, az egyre vékonyabb, már-már filigrán gyűrűk, vagy a Rocky vázák és ékszerek márványt utánzó felülete a technikai virtuozitásukkal kérkedő, 18. századi európai porcelánmintázó- és modellmesterek ügyességét idézik fel. Valamint a porcelántitok rejtélyét kutató arkanisták szellemét, akik azt találgatták, hogy mire is lehetne használni még ezt a kiváló tulajdonságokkal bíró, csodálatos matériát. És végül, felragyog a kobaltkék, a par excellence kerámiafesték.[ii]
Kérem, hogy ezentúl, ne csupán az édességillatú rózsaszín felhőkön keresztül szemléljük Botos Balázs tárgyait, hanem úgy tekintsünk rá, mint napjaink mindig vidám, nagyszakállú arkanistájára, aki tisztelettel és szenvedéllyel végzi játékos tervezői és hiteles készítői hivatását.
(Elhangzott a kiállítás megnyitóján, 2019. július 23-án.)
Botos Balázs kiállítását augusztus 2-ig tekinthetitek meg a FISE Galériában, hétfőtől péntekig 13-18 óra között.
[i] VIAN, Boris (2016): Tajtékos napok. Bajomi Lázár Endre (ford.), Budapest: Helikon, 57-61. [L’écume des jours. 1963.]
[ii] WARTHA Vince (1892): Az agyagipar. Az agyagipar technológiája. Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 20.
[Újra kiadva 2005-ben, az Iparművészeti Múzeumban rendezett Wartha Vince emlékkiállítás alkalmából.]