Maria Rubinke új-generációs dán keramikus munkái meghökkentőek, de porcelánfigurái annyira hatásosan hordoznak ellentétes érzelmi tölteteteket, hogy ezáltal mégis működik a dolog…
Groteszk szobrai ötvözik a gyermeki ártatlanság jellegzetes jegyeit, az erőszakkal és az értelmetlen testcsonkítással. A tisztaság keveredik a mocsokkal, bár ez a kijelentés ebben a formában erős lehet, de Rubinke szobraival pont ezt a szélsőséges véleményformálást kényszeríti ki belőlünk. Amolyan átmenet Vivaldi – Négy évszak szonettjei és a Cannibal Corpse – Hammer Smashed Face száma között…
Az ártatlan pufókarcú figurák és a fehér porcelán a tisztaságot szimbolizálják, amibe Rubinke kendőzetlenül beleviszi a “nyers” anatómiát és gúnytűz a halálból.
Ha Rubinke szobrai jobban érdekelnek nézd meg honlapján a további képeket.