Nem vagyunk az a kifejezett autós magazin, de egy olyan ikon mint a Land Rover Defender mégiscsak a hype hasábjaira kívánkozik. A kis túlzással 1948 óta vátozatlan Defender koncepció (jó, elég nagy túlzás, de alapvonalakat tekintve igaz) 70 év után most megújult, és a várakozásaimnak megfelelően két tábor alakult ki; az ősrajongók akik kikészültek (nem jó értelemben…) az új autót látva, valamint azok akiknek tetszik az új forma, ahogy tiszteletét teszi a régi vonalak előtt, magába olvasztja azokat és hogy ennek ellenére mégis egy teljesen új autót látunk.
Nem fogok műszaki és egyéb részleteket taglalni, mert ez nem az én asztalom, ugyanakkor az örökség és esztétikai jellegű kritikákra válaszul csak annyit lehet leszögezni: egy ismert design ikon megújításánál kevés nehezebb feladat van és minél kiforrottabb és népszerűbb egy ilyen ikon, ez a feladat annál nehezebbé válik. Szóval fel volt adva a lecke.
A két alapkopcepció között eltelt hetven évben a világ, az autózás és annak minden velejárója olyan szinten megváltozott, hogy ennek tükrében érdemes csak személni az új autót.
A haszongépjárműből – végleg – luxusautó lett, a katonai igényeknek pedig meg sem próbál megfelelni a gyártó ezzel a típussal többet, ami érthető is, hiszen ezen igények is úgy alakultak át, amit csak azzal tudok illusztrálni, hogy nézzetek rá egy OsHKOSH JLTV-re.
Amit lehetett a gyár azért, megpróbált örökség szinten megmenteni a haszongépjármű világból, de csak pont addig a határig, amíg az nem sérti a luxusautó léthez szükséges elvárásokat. Ez az adventure és country pack videókban tökéletesen látható.
Merész vállalásnak tűnik a hisztitengerben, de nekem tetszik. Kezdem azt hinni, egyedül vagyok az angol autókért, azon belül is leginkább a régi Defenderért rajongók között aki így van ezzel, de vállalom.